Dögnyugatnak tartsatok – arra, ahol a városból alkonyatkor kilovagolnak a cowboyok, s lámpának repülő bogárként sülnek meg a naplementében – oda, ahol kilőtt pisztolygolyók termékenyítik meg a nőket, és minden lépésnél elsülő puskacsövek alkotják a paripák csontvázát; nyugatra menjetek, barátaim, ahol egyedül a légylárvák, a dögevők híznak. Mert nyugaton a helyzet változatlan: ismét bajt kever a Kentucky Ördögfióka – micsoda név ez is és milyen büszke rá hiéna képű hordozója – magát veszett mesterlövésznek állítja be, aki semmitől sem fél, azt bezzeg senkinek el nem mesélné, mikor egyszer úgy beszart a domboldalról vágtató indiánok látványától, hogy bebújt inkább a saját lovába. Na azt a jelenetet képzeld el! Megérkeznek a rézbőrűek, és mit látnak? Egy puffadt hasú paripa őgyeleg csak a prérin, néma fájdalom csillan hatalmas szemében – az indiánok pedig úgy megsajnálják ezt a szerencsétlen patást, hogy hazaviszik a faluba, ahol mindenféle gyógynövényeket rágatnak vele. Persze akad közte féreghajtó is, aminek hatására még az éjszaka megszüli az öreg hátas a Kentucky Ördögfiókát. Micsoda látvány, kár, hogy a rézbőrűek lemaradtak róla, hiszen ekkorra már az egész falu kánonban horkol. Nem volt hát nehéz dolga az Ördögfiókának eltenni láb alól a bagázst.

– Úgy biza', egyes egyedül végeztem egy teljes indiánfaluval! – henceg a fickó a whiskey fölött a kocsmában, arról pedig mélyen hallgat, hogy eközben igaz álmukat aludták ellenfelei. Sőt, sőt, megtoldja mindenféle képtelenséggel. Például, hogy mivel nem volt már elég golyója, olyan ügyesen célzott, hogy a kilőtt töltény három embert is rögtön leterített. – Az egyiknek beszaladt a mellkasán majd kijött a hátán, aztán repült tovább, szétloccsantva egy másiknak a koponyáját. A szétrepülő csontdarabkák pedig egyből halálra sebesítettek egy harmadikat, voltaképp pár perc alatt elvérzett a szerencsétlen. És és amikor végleg kifogytam a golyókból, előkaptam a késemet. Kinyestem azoknak a kurva ingyán' asszonyoknak a csiklóját, megtöltöttem velük a tárat, és azzal küldtem a pokolra férjüket!

Valójában persze álmukban vágta el mindegyiknek a torkát. De sebaj, errefelé a legendák nem kopnak és becsületesebb életet élnek hőseiknél. Na és mi születik majd ebből a jelenetből? A Kentucky Ördögfióka most egy sivatagban foglyul ejtett indián fiút vallat. Egy ősi legenda szerint az őslakók porból formázták meg az első pónikat, amit mágikus szavakkal hívtak életre, s ezt a varázslatot mind a mai napig űzik – így nem fogynak ki sose a jóféle hátasból. Ideje, hogy a fehér ember is megismerje ezt a mágiát – dönti el az Ördögfióka, és látod, a fickó nem sajnálja a nemes ügy érdekében pazarolni a tüzes vizet – ez talán megoldja az rézbőrű kölyök nyelvét, az meg bizony már alig lát ki a fejéből, de ahelyett, hogy a titkos mágiáról csiripelne, szédelegve röhög maga elé. De a homlokához szegezett colt-tól végre csak peregni kezd a nyelve. Elköpi a mágia mikéntjét, a fickó pedig elégedetten puffantja le a részeg gyereket. A cowboy nem tétovázik, azon nyomban meggyúrja az első lovát, és olvassa rá a különös szavakat: néhány perc múlva a rosszul megformázott homokparipa már fel és alá vágtat a sivatagban – életre hívója próbálja betörni, és bizony sikerül is neki – ám néhány kör után az állat szétesik homokszemcsékre.

Jó lesz ez, csak valami stabilabb anyagból kell megcsinálni – dönti el az Ördögfióka. – Kőből mondjuk! Ez az! Míg a rézbőrűeknek homokparipán vágtatnak, neki lesz egy átkozott kőlova, hogy a fene essen belé!

Bővebben

szerzői blog