Sétálni indultam, hiszen már eleget ültem otthon. Nem sok pénzt vittem magammal, nem akartam beülni sehová. A zsebemben még egy doboz cigaretta lapult, gyufásdobozzal. Jót tett tüdőmnek a friss levegő. Egyáltalán maga a város, az utca forgataga. Habár én nem lakom forgalmas helyen s nem is mentem messzire. Tulajdonképpen írólapot szerettem volna venni. Ennyi. Az égen közben gyülekeztek a felhők. Akárcsak szívemben. Leültem egy padra s egy öreg bácsit kezdtem figyelni, aki autóját mosta. Ő rám se nézett, gondoltam magamban siet valahová, mint az ördög. Egy szál cigit elszívtam. Nem esett valami jól. Tényleg nem sokan jártak az utcákon, mintha kihalt volna a város. De jól esett ez a nyugalom. Csak egy szerelmes lány hiányzott volna mellettem. Az égen meg sűrűsödtek a felhők. Olyannyira hogy el is kezdett csepegni az eső.
Én ültem tovább, az utóbbi időben oly keveset sétáltam.
Aztán hirtelen cseng az új mobilam. Anyám közli velem, hogy a neten megjelent egy versem. Hogy örültem! Nem folyóiratban, csak neten. Mindegy. Örültem,mint majom a farkának. Az eső meg szaporábban esett. Felkeltem, ezt már nem tűrhettem. Egy ház ablakából láttam, hogy figyelnek.
Ki sétál az esőben?
Behúzódtam egy eresz alá. Megint rágyújtottam, de az eső bezúdult az eresz alá is, így az eloltotta a tüzet. Álldogáltam, míg egyszer megpillantottam az antikváriumos lányt, akitől könyveket szoktam venni. Ő esernyővel sietett valahova, engem meg kinevetett. Gondolatban örültem a lány jelenlétének, hiszen a sok verseskötet segített hogy jót írjak. Elkezdtem örömömben az esőben sétálni. Mikor hazaértem anyám így szólt hozzám:
-Eláztál te szerencsétlen?
- Sétáltam az esőben.
- Hol az a vers?
- Ott a neten, keresd csak elő!
- És tetszett?
- Igen. Ez tényleg jó volt.
Már meg is pillantottam. Víg voltam, mert végre olyan versem jelent meg ami hát a szívemhez nőtt. Két hetet kellett várnom. Sok, vagy nem sok – nem tudom, de megérte kivárni a sikert. Az ember végül is a saját szerzeményén mit olvasson? Csak örültem hogy szívem bánatát – mert szomorú volt a vers – világgá kürtölhettem. Ennyi. Végre ettem pár falatot, mert farkaséhes voltam.
Dinók Zoltán
