„Roman Abramovich yacht-ján mindent szabad!”
2016. augusztus 23. írta: farappa

„Roman Abramovich yacht-ján mindent szabad!”

 

 

redneck.jpg

 

Egyetlen határozott tollvonással húzza át a hazai kortárs színészek sanyarú sorsáról kialakított képet Kótay Eduárd, a büfészínész. A nagy dumás bonviván bárkivel elhiteti, hogy a brunei szultánnal teázik, orosz oligarchákkal hajókázik, szoftvermillerekkel síel, és azt, hogy egy hedonista élvhajhász, pedig valójában a másfél szobás paneljében éldegél, és egy felfújható matracon alszik.

 

Ez a szórakoztató futóbolond olyan, mint egy szuperkoncert: jó hallgatni egy sör mellett, de otthonra nem kéne. Sziporkázó személyiség, aki káprázatos luxuséletet él, drága ruhákban, drága autókban, drága nőkkel múlatja az időt - álmában. Eduárd mindenesetre a Kisrigó kocsmában jóval ismertebb, mint bárhol máshol.

Rendszeres meghívásoknak teszek eleget a világ minden táján, pazar kastélyokban és a legfényesebb villákban fordulok meg, így jutottam el Párizsba, Londonba és Argentínába.
Én nem egyszerűen élem az életet, én falom az életet, és sose bánok meg semmit” – meséli a banános láda nagyságú konyhájában Edu bá, ahol a művész barátai – számunkra elérhetetlen közéleti személyiségek, politikusok és üzletemberek – italozgatnak, pókerozgatnak néhanapján.

 

Jeremy Irons a kocsimat fogdosta

 

Nyughatatlan ember vagyok, nem bírok sokáig egy helyen maradni, utaznom, látnom, költenem kell. Ez olyan halhatatlan hiba, s kényszer, mint az alkoholistának a … az, amit inni szokott... az ital. Évente váltok új autót, volt már nekem Cadillac-em, Corvett-em, és egy Mustangom is. Most egy Chevrolet EKG-vel furikázom, ami kicsit hangos és zabálja a benzint, de ennyi kell. Amíg más lemegy egy tank benzinnel a Balatonra, én kiállok a garázsból. Mikor elindítom és bőgetem egy kicsit a motort, olyan, mintha egy oroszlán beszélne hozzám. Wrrm, wrrmm. Ez a kocsi volt az álmom, de mivel Magyarországon nem kapni, Beverly Hills-ből kellett hozatnom. Megengedhetem magamnak, hogy az álmaim az utolsó szögig passzoljanak. Ha egyszer elterveztem, hogy milyen autót akarok, meg is szerzem. Egyszer az Intercontinental Hotel előtt parkoltam a sevróval, és vártam egy luxusnőt, amikor felbukkant a Jeremy Irons. Elkezdte nagyon fogdosni meg nézni a kocsim, mondtam neki, hogy maradjon már az ujjlenyomataival, még összekeni a karosszériát, de ő csak mosolyogva hümmögött, hogy kúl, meg nájsz, de elzavartam. Ha szeretném a filmjeit, vittem volna egy kört, de én a Nagy Bandót szeretem csak a színészek közül.”

 

A hóhér se viszi haza a munkát: örömét közszemlére bocsátja: Mr. Életművész celeb is meg nem is, hiszen nem egyszer lépett színpadra híres és létező színészekkel: egyszer szöveget is kapott, amikor Kulka Jánosnak, aki egy szerb nemest alakított, komornyikként átnyújtott egy frontról érkezett levelet: „Parancsoljon, méltóságos uram” - mondta. Állítása szerint hetekig készült a szerepre.

Amikor tavaly előtt a Roman Abramovich – a barátoknak csak Abri - yacht-ján buliztunk, Abri odajön hozzám és nekem akarja ajándékozni a hajóját, de visszautasítottam, mert nem tudnám otthon mibe tartani, mindenhol leérne a segge, tán még a Balcsiba is”.

Kincsek és ritkaságok: Edu a hálószobájában, ami a konyha is egyben, riasztóval felszerelt műanyag jégkrémes dobozban őrzi Elton John egyik felbecsülhetetlen ereklyéjét, egy koktélos poharat.

1989 március végén Elton Hamburgban koncertezett, és ebben az időben találkozott egy német nevű német lánnyal, akivel közösen elfogyasztották ebből a pohárból, ami benne volt. A Janitól vettem a Kisrigóban, bagóért eladta nekem a hülye!”.

 

Zeneszerző is voltam egy kicsit”

 

A hiteles életművész ismérve, hogy akkor is felismeri a saját életét, ha nincs aláírva a neve. Lakása falán egyedi, kifinomult ízlésről tanúskodó, újságból kivágott pucér nők néznek minket, amíg a művész limonádéval kínál, amit egy Lidl-s szatyorból szervíroz.

Én sem voltam mindig művész, de már fiatal koromban is helyén volt az eszem: hazánkban kevesen tudják, hogy a kilencvenes években én hoztam be a Macarénát! Hegyeshalomnál a zsebemen keresztül csempésztem át a cédét, magas disco lázat okozva a budapesti éjszakákban. Én mindig is gondolatébresztő voltam. Amikor tavaly novemberben hetekre visszavonultam, mindenki azzal jött, hogy áruljam már el, min dolgozom ilyen nagy titokban? Egy aranylemezen! Saját Macarénát akartam! Szikora Robi, aki először hallotta, titán melódiának nevezte, és azt mondta, az tetszik neki benne, hogy a nem természetes hangok szeszélyes alakúan másznak fülbe.

 

Csajozás és mozivászon

Ne kedveskedj a csajodnak, mert másnap már nem takarít rád” - tartja Edu . Néha a sors kegyetlen arcul tudja csapni a csajozás fejedelmeit is: „tavaly májusban napvilágra került egy szépséges nő, aki később a legintimebb viszonyba került velem, mármint szexuálisan. Minden párkapcsolati próbálkozásunk nem fulladt kudarcba. A sztori hamar amerikaivá vált: színész, nő, pénz, árulás, bosszú. Halmozottan haraggal váltunk el, részemről alapos indokkal. Túl gyakran kaptam rajta, hogy hallgatózik, sőt, a dolgaim között kotorászik, és amikor fülön csíptem, abszurd módon takarításra hivatkozott. Azért, mert egyszer-kétszer kedves vagyok egy nővel még nem jelenti azt, hogy másnap a törülközőmet használhatja. Nevetséges, hogy emiatt elhagyott, de túléltem. Én elnyűhetetlen ember vagyok, és kevés ahhoz egy nő, hogy elszomorítson. Nem vagyok igazi hangulatember: ha odakint borult az idő, leszarom, viszont ha süt a nap, és csiripelnek a madarak, azt is.”
Hoppá!

A bosszú nem szép dolog, de édes. Nemrég meglátogattam az exemet, aki akkor ismeretlen helyen tartózkodott, majd a kocsijának a szélvédőjére kakáltam. Utána láttam csak meg, hogy a hátsó ülésen egy kislány drukkolta végig az aktust. Kiderült, hogy a szomszéd kocsiját csináltam le. Amikor az ex felhívott telefonon, elárulta, hogy jelenleg egy szentendrei villában él az új pasijával. Éles váltás ez az én szuper lakásom után, de ő választott így. Nem látta át a helyzet röhejes komolyságát.

 

Edu nyilvánosság-függő. Missziójának szerves részét képezi az állandó nyüzsgés.

Ez az élet nem mimózáknak való, és ott csüng rajta a 18-as karika. Ez a férfi nem szégyelli magát, mert nincs miért, nem titkol semmit, mert nincs mit, nem bán semmit, mert nincs rá oka. A további miértekre Edu „New York-i kalamajkája” ad választ:

Összefutottam Spielberg-el a nyilvános vécében. Elmeséltem neki pár dolgot, amíg ő a nagy dolgát végezte és csak egy vékony furnérlemez választott el minket egymástól. Amikor a végéhez értem, a klotyópapír még mindig nem rezgett odaát, tehát a rendező-guru végig figyelt. Azt mondta: „Edu bzmeg, az életedet meg kéne csinálni, filmesíteni. Lehet, hogy én fogom”. Mire azt feleltem, nem vagyok eladó. Engem akárki ne vigyen vászonra!”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr907705240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása