Szerelemfüggők (erotikus regény) 14. rész

Prága egyedi hangulatával, klasszikus építészeti remekműveivel lenyűgöző volt. Az élmények felejthetetlennek bizonyultak, de ahogy Robi jósolta, nem tudtuk megbeszélni közös dolgainkat.

Amikor visszajöttünk, Krisztina szinte fagyos szoborrá vált. S hiába jutott eszembe a jótanács, a hátralévő időben nem tudtam megfelelő szövegkörnyezetbe helyezni a „szeretlek” szót. A szó önmagában elég hiteltelen lett volna, ha egy zord arcú Jégkirálynőnek mondom, így egy kicsit variáltam. A mondat így hangzott: „Egy ismerősöm azt javasolta, minél többször mondjam azt neked: szeretlek. De ha mindig csak bírálatot, piszkálódást és elégedetlenkedést kapok, akkor inkább nem mondom: szeretlek. Egyébként mondanám, de így nem.”

A válasz csak ennyi volt: „Akkor mondd inkább az ismerősödnek: szeretlek.”

„Ismerősöm” valóban nő volt. De honnan tudta ezt Krisztina?

Prága után házasságunk rohamosan tartott a szakadék felé. Novemberben benyújtottuk a válókeresetet.

Közös bódulatban

(Gyöngy és Vér)

Ez a fejezet a narkotikumokról szól. Persze, ha szigorú akarok lenni magamhoz és mindenkihez, akkor minden a narkóról szól. Még ez is, amit most teszek. Az írás is olyan, mint a narkó. Alig várod, hogy hozzájuss és nehéz róla lejönni.

A számtalan tevékenységnek, amit álcaként borítunk mindennapjainkra, csak az a célja, hogy napjaink csúfsága ne borzasszon el minket az élet folytatásától. Az államilag támogatott narkotikum, az orrvérzésig tartó munka a legnépszerűbb és a leghasznosabbnak ítélt szenvedélybetegség fogyasztói társadalmunkban. De akit ez nem elégít ki, az bulizhat és elektrosokk-partikra járhat, ahol a szórakozásnak nevezett igénytelen popzenére való rángatódzással élheti ki magát, aztán ott van a tévé, amely százötven csatornával is eláraszthat minket, a számítógépes játékok, az internet, az autók, az extrém sportok és még ki tudja minden. Minden működhet úgy, mint a narkó.

A társkeresés is, sőt leginkább az. Amikor azon kapod magad, hogy tízpercenként nézegeted a postafiókodat, érkezett-e levél a kiszemelt hölgytől vagy sem, rájössz, ugyanannak az érzésnek lettél a rabja, mint a junkie, amikor remegve várja, mikor bukkan már fel a dealer az utcasarkon.

Egy olyan szerelembe, mely soha nem tapasztalt egységélménnyel, harmóniával és lebegő boldogságérzettel ajándékoz meg, könnyen belebolondulhat az ember. Hogyan is mondhatna le olyasvalakiről, akiből süt az erotika, aki olyan szenvedéllyel adja oda magát neki, hogy sikolyától hangos a lépcsőház, s aki elfúló hangon kérlel azért, hogy minél több lökéssel segítsd őt a csúcsra. Az ilyen nő bármit elérhet nálunk, mert a Természet a lába közé helyezte a Hatalmat.

Gyöngyvér után, aki elrontott házasságomat követően az első nő volt az életemben, és az első férjes asszony, rettentően nehéz volt széthulló darabjaimból összeszednem magam. A társfüggők csoportjába kezdtem járni – felismerve egyik alapvető függőségemet – és sorstársaimat megismerve az én bajomat már nem is láttam olyan mérhetetlennek. Az egyik foglalkozás után a csoport egyik tagjával beszélgetni kezdtünk a társfüggők sorsáról, s amit mondott, rádöbbentett, milyen veszélyes pályán deszkáztam, sisak és védőfelszerelés nélkül.

- Ez a legkeményebb függőség – mondta maga elé nézve – Nagy tragédiák születhetnek ebből. Ennek a jegyében követnek el gyilkosságokat. Adósságokba keverednek miatta és vagyonok veszhetnek kárba. Börtön és halál származhat e függőség nyomán. Elveszítheted a lakásodat, elveszítheted a munkádat, elveszíthetsz mindent. Ha valaki rabja lesz a heroinnak, lejöhet róla és tiszta maradhat egész hátralevő életére, életének ezt az epizódját pedig maga mögött hagyhatja, nem kell foglalkoznia vele. De ez a függőség örökre meghatározhatja a sorsodat.

Belsőm mélyén tudtam, igaza van. Ha rászoksz a másik emberre, az veszélyesebb lehet, mint a heroin. A „hernyó” köztudottan ördögi szer, a másik ember viszont legtöbbször kiismerhetetlen. De ez is, az is lerombolhatja azt, aki voltál. Módszeresen, következetesen és egészen. Vannak emberek, akik mérgezőek.

Ha a mérgezés állandó, akkor elviselhetetlen és megmagyarázhatatlan. Akkor maga az elkövető sem tudja elfogadtatni önmagával azt, hogy megszakítás nélkül a rosszra tör. A rosszra törésnek ciklikusnak kell lennie. Így tudja természetes folyamatként beállítani a szellemi-lelki felmorzsolást. Ha vannak világos pillanatai, mindenkit, az áldozatot is megtévesztheti. Ha két hétig nyugalom van, már- már elhiszik, a múltkori kitörés csak pillanatnyi rosszullét volt. Pedig nem, az az igazi arca, amikor tombolt, és az a színjáték, amikor normális.

Gyöngyvér ilyen kapcsolatban élt. Férjének démonitása kéthetente előtört, pontosan úgy, hogy addig hamis biztonságba ringathassa magát a feleség, azután pedig a hirtelen vihar után kétségbeesett védekezésbe és menekülésbe fogjon. De nincs menekvés az ilyen kelepcékből. Ha elmenekül az erőszak elől, akkor a terrorista azt veti a szemére, miért nincs otthon, a gyereknek szüksége van rá, ő meg elcsavarog. Talán mást keres? Nyilván, mert már nem szereti – mondja a terrorista. Egyszer haza kell menned, s ő abban a kevés időben is megtalálja az alkalmat, hogy rádzúdítsa saját keserves életének kínját. Ha otthon maradsz, akkor pedig vég nélkül hallgathatod a szart. Nincs menekvés és bármi jobbnak tűnik, mint benne élni az állandó erőszakban.

Abból a nyolc évből, amit együtt töltöttek, legalább öt év maga volt a pokol. A napi 6-8-10 sör, amit legurított, éppen amilyen kedve volt, ráerősített erőszakos természetére. Nem kímélte Gyöngyvért és ezáltal a fiát sem. A rendőrség rendszeres vendég volt náluk, de nem állíthatták meg, amíg a feleség úgy nem dönt, végleg hátat fordít a házasságnak. De nagy úr a gazdasági kényszer. A nő nem lépett, így a hatóságok sem avatkozhattak közbe. Az járt az eszében, ha ő hagyja el a lakást, futhat a pénze után, ez esetben a budai hegyekre néző panelnél ez legalább nyolcmillió forint, és a per egy-két évig is elhúzódhat, mivel kiskorú gyerek van.