Pénzt olvasol vagy könyvet?
2016. április 18. írta: farappa

Pénzt olvasol vagy könyvet?

img_7002.JPGKiskapitalista kalauz / szócikkek

'O', mint Olvasó

 

Ki tudja, hányadán állok az Igen Tisztelttel, amelyről már mindenki lemondott. Én ugyan nem, de nem is vagyok hochértelmiségi. Mert a hochértelmiséginek is Bill Gates a példaképe, aki „életében nem olvasott el egy könyvet, mégis remekül eligazodik a világ dolgaiban.” (Hogyne, mert egy jónevű menedzsersenkinek a humánok is alájátszanak: „Gates úr, imponáló a tájékozatlansága.”)

Pénzt olvasol vagy könyvet? Azért nem ilyen egyszerű. (Lásd s mint semmihasznák) Bár Isten őrizz, hogy egészséges ember dekonstruktív hermeneuta legyen. Pedig valami ilyesmit akarnak tőlünk. Először azt hittem, ez olyan, mint az asztronauta. Hasonlít, mert legalább annyi szaktudományos bisz-baszt kell megtanulni, de ettől nem repülsz az égbe, vizsgálódásaidat a fenekek szintjén kell folytatnod.

Ebből szerencsére kihagytak. Vágyam csak ennyi: profi olvasónak lenni. Úgy gondoltam – többekkel együtt -, ha elvégzem a bölcsészkar magyar szakát, rendben van, hogy idióta vagyok, de legalább pariban leszek a kortárs magyar irodalommal. Hát tévedtem. Azóta is versenyzünk szaktársaimmal, melyikünk hány oldalt tudott elolvasni a legutóbbi évtizedek számos prominensének regényeiből. „Én a kétszázadik oldalig eljutottam! – Én még tovább is.”

A klasszikusok, az más. Gárdonyihoz még nem kellett a marketing. És nem kellett „az irodalompolitika” segítsége sem. Persze a jövő, az túllép.

Harmadosztályú söröző. Három középkorú nő a pultnál, egyikük a pincér. Családanyák a középosztály alsó rétegéből. Panaszkodnak.

- Az én fiamat képtelen vagyok rávenni arra, hogy olvasson. Nem vesz a kezébe könyvet. Még a kötelező olvasmányokat sem. – így az egyik.

- Akkor mit csinálsz, ha számonkérik? – kérdezi a mellette ülő.

- Elmegyek a videotékába és kiveszem a filmet. Ha megnézi, biztos fölfog belőle valamit.

- És megnézi?

- Meg szokta. Látta az Egri csillagokat is, legutóbb a Kőszívű ember fiait néztük meg együtt. Én jobban élveztem, mint ő.

- Nahát, nálunk ez nincs – veszi át a szót a szomszédja. – A film alapján a fiam nem is tudná megjegyezni a cselekményt. Annyira szerteágazó … na és a részletek! Hanem azt csináljuk az Egri csillagokkal, hogy esténként kezembe veszem a könyvet és felolvasok belőle. Leültetem és hallgatja. Folytatásokban.

- Nem lenne egyszerűbb, ha ő maga olvasná el? – szól közbe a pult mögött álló pincérnő.

- De hát 500 oldal! Hogy tudná elolvasni?

- Na és? – folytatja a pincérnő. Kemény asszonynak látszik, akinek nagy az akaratereje. – Lehet, hogy megszenved vele. De kikérdezem. Nem sumákolhat.

- Vagyis a te fiad elolvassa az Egri csillagokat? – érdeklődik döbbenten a másik.

- Igen. Az összes kötelező olvasmányt. Muszáj neki. Annak idején nekem olvasónaplót is kellett készíteni a Gárdonyi alapján. A magyartanár megkövetelte. A 13 aradi vértanút is fejből kellett tudni. Utáltuk is érte. Olvasónapló… Hol van az már?

Hol van az már? Eszembe jut, csillagos ötöst kaptam az Egri csillagokról készített olvasónaplómra. (Azóta elveszett.) Itt ülök ezek között az asszonyok között, írni a sörömet és eszembe jut. Tétova emlék csupán: letettem az „ötszáz oldalt” és majdnem sírva fakadtam, úgy éreztem, ilyen nagyszerű könyvet még egyszer nem fogok olvasni.

Melodráma egy könyv miatt?

Sic transit gloria mundi. Vagy inkább mi múlunk?

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr758629548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása