Képtelen képregény
2016. június 02. írta: farappa

Képtelen képregény

 

A weyekek (alant) a tündék egy alfaja. Egykor naprendszerünk Vénuszának láthatatlan dimenziójába költöztek. Mandulaszeműek, kecsesen hegyes fülűek, két és fél-három méter magasak. Valamiféle különös matriarchátusban élnek, az uralkodó osztálynak nővé avatáson kell keresztül esnie, mind harcos, megtermett, domina feminák próbájuk komor, szigorú dominózás a halállal, (adekvátabbul dominázás, cicázás). Ám királynőjük beavatása oly akkurátus, hogyha nem áldozódik be jobb karja vagy bal lába - legkorrektebb, ha mindkettő, - nem teljesül a beavatás feltétele, ugyanis nincs bizonyítéka, hogy ott járt ahonnan csak királynő térhet vissza…., egy lábbal, azaz legalább egy láb nélkül és akkor bizony nem vezetheti domina-nemzetét, ez pedig egy elhivatott királynő adepta lelki-erkölcsi-társadalmi megsemmisüléséhez vezet. A weyekek a tündék egyik altípusa. Az I-es asztrálfokozatúak családjába tartozó pszeudoasztrál- illetve finomtestű tündérfaj (idetartoznak a tündéken kívül a nimfák, valkűrök, amazonok). Romolhatatlanok, azaz semmiféle kórság nem támadhatja meg őket. Aioni halhatatlanok, azaz: ha meg nem ölik őket, maguktól nem halnak meg, kvázi-hervadhatatlanok (azaz csak negyvenkét éves korukig korosodnak), ám nem sebezhetetlenek és nem elpusztíthatatlanok.

Egyesek szerint jártak a földön, bizonyos erőteljesen mandulaszemű egyiptomi szobrokon ők láthatók, a régi egyiptomiak kulturhéroszai. Az alanti rajzolatok az egyik sziklatömb-kvázi-oszlop-sztélén szemi-reliefként fennmaradt valamiféle rézkőkor-bronzkor határi majdnem-képregény faximiléi. A főszereplő a weyekek Vénuszon való honfoglalása utáni első dinasztia nyolcadik királynője, népszerű nevén Weyekikó (becézett alak) amúgy Weyekiní Weykevran Weykenever Weykenevra. Némely sziklarajz-dombormű, sztélé illetve, a kőbe vésett hierogliphikus tudósítások, sőt a cserépre, papíruszra pingált hieratikusok szerint is ő járt először a föld nevű bolygón, ő tehát az első kultúrhéroina, az ő alant következő sziklarajz-életrajztöredéke játszódhat, a Vénuszon, a Földön vagy akár Középföldén.

 

 

 

A sokat tűrt, kipróbált Weyekiní (népszerű nevén Weyekikó) látható itt fején királynői diadémmal, majdhogynem meztelenül, vállán hosszú palásttal, elnyert trónusa előtt állva szilárdan, testén a beavatási próbatétel változtathatatlan jeleivel, szellemi teljessé csonkitó pecsétjeivel, elvitathatatlan argumentumaival. Mandula szeme a távolba, a messzi jővőbe réved. Vállait verdeső szöghaja - mint az számos, ősi hieratikus írással teleskribált cserépen, papíruszon fennmradt - barna, kissé vörösbe hajló, szeme vakító tengerzöld azúrkék alapon. Hosszúságában nagy mértékben csökkentett jobb karját veszedelmes szúrófegyver ékesíti, visszahosszítani kísérli azt eredeti méretére, mankója fogására is alkalmatos, szintúgy felenél jóval kisebbre kurtíttatott combjára is rettenetes kaszaboló instrumentum erősítve, épen maradt másik lábának combközepére kis tőröcske övezve, alsó szárán lábvért, mint a jólábvértes akhájokon, ez királynői dísz-ruhátlansága.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ehelyt, alattunk (azonosítjuk magunkat betűinkkel) az ügyes Weykevran (Weyekiní) harcos királylány már királynői helyett, teljes harci díszben, meg is van az oka rá, ősellenségeivel a törpökkel bonyolódik harci cselekménybe. Négyen egy ellen nem túl méltányos, de Weyekikó igen magas kb két és fél méteres tünde, a törpök törpefélék lévén pedig kb. százötven centis, bár igen magas törpék, gondolták a térfogat különbség miatt a háborús etikett szerint is jogos nekik hároman egy, ámbár alacsony és karcsú óriás nő ellen támadásba lépni. Az ércszivű (képletesen), érclábú (szó szerint) Weykevran nem néz farkasszemet velük, hanem fejük felett pontosan ugyanoda tekint, mint az előző ábrázoláson, a messzeségbe. Egyik támadóját feltételezhetően kiélesített - és nagyon-nagyon pengére -, érclábával már felnyársalta, teste háta megett hever az ábrázolaton kivehetően csak a feje látszik, egy másikat ugyanazon lendülettel sújtotta rút halálba, teteme a másik holttest mellett fekszik, képünkön csak két csizmás lába szára látszik nem tisztán kivehetően. Ez is az egyik hangsúlyos különbség a királynői civilis és a militáris viselet közt: mankók helyett kiélesített fémláb. A mögötte settenkedő törpre karcsonkjára szerelt szúró- vágószerszámát szegezi, ez a második differencia a királynői dísz-ruhátlanságtól, mivel ez az instrumentum nem használható másra csak sebesítésre, ölésre, ölelésre semmiképp. A merész Weykevránnal szembe merészkedő törpre pedig rövid, egyenes és hegyes kardját mereszti. Ez a harmadik eltérés a nem katonai öltözettől, hogy a combközéptájt felkötött tőröcske mellett, derekáról öv segítségével felcsatolt kardhüvely csüng. A törpök támadásának okozatja szintén nemes, férfivé avatottságukat azzal kell nyugtázniuk, hogy a weyekek aktuális királynőjét élve el kell fogniok és szentkarójukra feltűzniök eme méhkirálynőt, csodálatos pillangót, szent skarabeust mint a bogár- és lepkegyűjtő a behálózott ízeltlábút a gombostűre. A törpök fegyverzete rettenetesre élesített harci szekerce.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De, ahh mi történült, az elébb még nyerésre álló, elügyetlenedett Weykenever (Weykevran) hattyú nyakán nyakbilincs, annak jobb és bal oldaláról hosszú lánc lóg, melynek végét a két maradék törp fogja. Jobbról Sjúytr fia Tálin másik kezében valami szúrófegyverrel fenyegeti gömbölű csípejéhez szorítván a karcsonkját és ép karját mellyei előtt törzséhez gúzsba kötözött, talán megszeppent Weykenevert (Weyekiní). Balról Sortír fia Sordin valaminő csalafinta eszközt nyom az egyetlen kezét egyetlen bokájához bilincselt Weykenever ép bal karjához, hogy egyensúlya ki ne billenjen. Erre szolgál nyakbékójáról jobb s balról lógó két hosszú lánc ís, mert a két törp ezzel nem csak vezeti, hanem tartja is a kecses óriási Weyekikót, mert ércműlábát hatásos fegyver volta miatt elkobozták, ez lett a karcsonkját ékítő ékkel is, no szúró- vágóalkalmatossággal, csak jó lábvértjét hagyták rajta és a combjára erősített tőröcske tokját. Talán egy, ami azonos rajta távolba révedő zöld, mandulaszemű tekintete.

 

 

 

 

 

Weykenevra (Weykenever) végzete alant beteljesedni látszik, bár nem négy legnagyobb várfalukra húzták fel, mint a - ha nem is éhkoppon, de valahogy - nagyon hoppon maradt Koppányt, hanem szent karójukra (Weykenevra szerencséjére nem bele a karóba) azaz rája kötözték. Hogy milyen beavatás-empátikusak ezek a törpök, abból is látszik, hogy Weykenevra (Weykevran) eleddig épp karját majdnem vállból csonkolták, hogy néhai ép karja sokkal csonkoltabb lett, mint a tulajdonképpeni csonka karja, ép lábát pedig levágták kicsivel térd fölött, mindezt csak azért, hogy a derék Weyekikó királynőt teljes torzóvá faragása révén olyan hiper-szuper-beavatottnak tekinthessék, amilyen nincs is, legalábbis mindezideig ennyire végtagtól csupaszított nem volt. Most már tényleg csak az a nagy, jövőbe néző, vágott tekintete a régi.

 

 

 

 

 

Miután a törpök szent karójára, háromnapos közszemlére tűzte Sjúytr Tálin fia és Sordin Sortír fia a még így is nagyon csinos Weyekikó Weykenevrát, levették onnan, mert ezzel a három nappal mintegy argumentálták a törpségnek férfivé avattatásukat. Ekkor a hephaiszti ércbányász, fémműves százezer mester törpnépség kerekes, és nem égő vastrónt készített a mellyes és még így is combos-faros Weyekikó Weykenevra Weykenever királynőnek, (mert ugye még csak a bronzkorban vagyunk) - mint Vulcanus mobil bútorzatot fabrikált az olimposziaknak, - aki e közlekedő királyiszéket karcsonkjaival botkormányozni is tudja, motorja femina-domina bű-baja-bú-bája, ezt a nőmelegi energiát a combjai közt meghúzódó kis fémalkotmányon körösztül közli az önjáró trónszékkel. Gyönyörű tekintete, a mandulaforma most is a messzibe, az eljövőbe.....

 

 

 

 

 

Weyekikó Weykenevra Weykenever Weykevran Weyekiní révbe ért, mert haza ért, bátran vezetheti népét. Ruházata összvér: jobboldalt civilis, királynői viselet fogó fémkarral, mankóval és egy újdonsággal: birodalmi lépegető szerű térd- illetve bokaízületes műlábbal, bal oldalt meg militáris szúró- vágó ércműkarral, és a pengére kiélesített térd- egyben bokaízülettelen, villogó fémművégtaggal. Mandulaszeme még mindig a jövőt fürkészi, ahova nőnépét kormányozni szándékszik.

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr878765880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása