(A legnagyobb arcok - sorozat)

A legnagyobb arcok - sorozat e gyöngyszemében a kocsmalátogatók és idősszülő-tulajdonosok jól ismert archetípusát, a negatív gondolkodás apostolát mutatom be. Nem mintha külön be kellene mutatnom őt, sokunk számára jól ismert figura ő, ő az, aki a jóból is a legrosszabbat képes kihozni. E különös képessége alkalmassá teszi arra, hogy pillanatok alatt visszarántson minket a sötét depresszió világába, vagy - ha ellenkező előjellel - a dolgot „legott komédiának nézzük,” jót szórakozzunk rajta.

A Fapados söröző színvilágát gazdagítja, s egyben keresztmetszetét nyújtja „a szenvedő mártír-apostol társadalom” reprezentánsainak. Nem sokat iszik, mindig csak egy Hosszúlépést rendel, de… jobb lenne, ha sokat inna. Olyan típusú ember, akinek kifejezetten jót tenne, ha többet inna.

A kivetítőn épp Fradi-meccs megy, mikor belépek, rendelek egy sört, negyedórán keresztül nézem a meccset, magyar bajnoksághoz képest lendületes, jó iramú meccset látok, a hangulat is jó. Eszembe jut, hogy valóban más ilyen szép stadionban szurkolni, ez még a képernyőn is átszűrődik.

Az apostolhoz fordulok:

- Tényleg szép ez a Groupama aréna, egész más a hangulata a meccsnek benne, tisztára nyugati hangulata van.

- Erre az összelopott stadionra gondol? - förmed rám az apostol – Hány kissrácnak kellett az iskolatejét megvonni ahhoz, hogy ezt összehordják? A mai gyerekek éheznek s akkor ilyen flancos stadionra költik az adófizetők pénzét.

- Biztos van ilyen is – próbálok árnyaltan fogalmazni – de ne haragudjon, a mai gyerekeknek nincs iskolatej, kólát isznak vagy energiaitalt.

- Na látod, már iskolatej sincs!

No, beszéljünk másról.

- Jó lett az új Star Wars film.

- Miért, mi van benne?

- Jók a díszletek. Technikailag szépen kivitelezettek a jelenetek. Szóval látványos, jól szórakozik az ember.

- Hagyjál engem azzal a műanyag vackokkal, amivel tele van az a marhaság. Még ingyen sem mennék el rá.

Úgy látom, itt már kőkemény gazdasági-jóléti érvek kellenek, emberünk már csak annak hisz.

- Az azért mégis örvendetes, hogy növekedett a minimálbér és adócsökkentés is történt.

- No persze, megnövelték a minimálbért, mások terhére! A sok kisvállalkozó meg tönkremegy! – fortyan fel keserűen.

- Miért, maga vállalkozó? – kérdezem.

- Nem, dehogy. Raktáros vagyok a Tesconál.

- Akkor miért érdekli, hogy a vállalkozók tönkremennek?

- Mert ők legalább megdolgoznak a pénzükért, nem úgy, mint a politikusok. Minden politikus lop.

- Hány politikust ismer?

- Egyet sem! De ez nem is lényeges! Mindegyikben genetikailag dolgozik a lopás ösztöne!

- De az adócsökkentésnek csak örül?

- Kinek csökkentik az adót? A gazdagoknak? Akiknek sok adót kell fizetni, azoknak jön jól az adócsökkentés. Nekünk, kisjövedelműeknek meg teljesen mindegy!

Be kell vallanom, ennél a pontnál elfogytak az érveim, a sörömbe nézve inkább azon örvendeztem, hogy szerencsére nem kell együtt laknom a negatív gondolkodás apostolával, s ez rögtön a pozitív gondolkodást hatalmas erejét növelte bennem…