Gyalázópacsirták
2016. március 15. írta: farappa

Gyalázópacsirták

2.jpgKiskapitalista kalauz / szócikkek

 

'Gy', mint Gyalázópacsirták

 

 

Őshonos fajta. A rendszerváltás előtti ~k populációját szigorú korlátok között szabályozták, ám azóta felszabadult a frusztráció. Amikor minden oroszok bábja kormányzott, kötelező volt az elfogultság, ma pedig muszáj. Ez alól kevesen vonhatják ki magukat, álljanak bárhol. Nyilván nincsenek tisztában vele, esztétikusabb, ha az élvezettől torzul el az arcuk, nem a gyűlölettől.
    Néha úgy érezzük nincs olyan zuga az országnak, ahova ne érne el a kezük. A helyzet reménytelen, de nem szabad komolyan venni. A geg babája az okoskodás. Kifogyhatatlan humorforrást jelentenek ők a XXI. század gegmenjeinek. S már azt hittük, a Főbáb halálával meghalt a kabaré! Ugyan már, hisz még a cenzúra is feltámadt!
    De vajon honnan jöttek ők? Amikor ezt kutatjuk, rá kell jönnünk, a rájuk vonatkozó eredetmonda valahogy nem maradt fenn. Nem kerülünk közelebb hozzájuk a múltat tanulmányozva sem, hisz mára kiviláglott, akkoriban mindenki ifjú volt és bohó. Legfeljebb az új demokrácia genezisénél matathatunk. Abban az időszakban egymillió pici krisztus osztotta az igazságot. S hogy ne sértsünk meg senkit, az Anarchista Újság számaiból idézünk. Így egészen biztosan nem ismer senki magára, sem a stílust, sem a mondanivalót illetően.


„ A szélsőséges és nevetséges március 15-i, múzeum-kerti bóhockodást maroknyi elszánt fiatal tette a helyére, élve véleménynyilvánítási szabadságukkal. Antall úr demagóg szófosása közepette „FASISZTA GECI KORMÁNY” feliratú transzparenst emeltek a magasba. Sajnos e mély igazság csak néhány másodpercig volt olvasható, mert rögvest közbelépett a mindenkori hatalomhoz hű, ordító csőcselék és a „rendszerváltáskor” felbukkant régi nacionalista banda... Felszólítunk mindenkit, hogy kövessék a márciusi ifjak példáját és az ehhez hasonló „ünnepségeket” is kihasználva, minden eszközzel járassák le a hatalmat és annak képviselőit!
                                        (hek. cikke)

    
„ Szerintem semmi értelme ennek a nagy magyarkodásnak. Én mindig nagyon örülök, amikor a Magyar Fórumban azt olvasom a nagy magyar levélíróktól, hogy aki „liberális,” meg „bolsevik,” az kozmopolita, értsd zsidó, és mint ilyen, idegen a magyarságtól. Szerintem ez nagyszerű. Én ugyanis sohasem tudom, mi is az a magyarság és hogy milyen kultúrába illeszkedjek bele... Én kozmopolita vagyok, és szerintem aki leragad a saját népénél, az úgy fog meghalni, hogy előtte elfelejtett élni.”    
(Kóhn Samu cikke)
    

„ Ady írta egy helyütt: „...nekünk Mohács kell!” Szerintem inkább – mivel a Mohácsok kora lejárt – néhány új Trianon kellene. Az előző kevés volt. Én ugyanis azt gondolom, hogy az lett volna mindenkinek a legjobb, ha a románok megkapják az egész Tiszántúlt, az Északi-középhegység lehetett volna a szlovákoké, a Duna-Tisza köze és a Dunántúl a Balatonig megilletné a szerbeket, az osztrákok pedig igazán megkaphatnák a Dunántúl többi részét, egész a Dunáig.
Magyarországnak bőven elég lenne Pest, meg esetleg Gödöllő. Lehet persze, hogy ez nem igazságos, de az előzőt sem tartják annak, akkor meg nem mindegy?”

                                        („Egy hazafi” cikke)


    „ A mai világban sok gyereket vállalni (a kettőnél több mindenképp sok) nagyon nagy felelőtlenség, elsősorban magával a gyerekkel, nem utolsósorban a természettel szemben, amiért persze nemcsak az egyén a felelős, hiszen a hatalom elsőszámú érdeke a minél nagyobb lélekszám, mert az állam és a tőke virulenciájához elengedhetetlenül szükséges a felduzzasztott népesség (olcsó munkaerő, hadsereg)... A mostani nagy magyar valóságban is ahelyett, hogy örülnének annak, hogy csökken a lélekszám, inkább siránkoznak, hogy Fogy a magyar!”

                                            (S. F. cikke)


    „ Ő megszólít majd minket és újólag elhangzanak a bölcsességek, hogy: legyünk jó fiúk-lányok, húzzuk meg magunkat, engedelmeskedjünk az intő szónak és különben is mindig engedelmeskedjünk az intő szónak és különben is mindig engedelmeskedjünk, szavunk ne halljék, ja és persze ne paráználkodjunk. A kétezer éves hazugságok, amelyeket az egyház eszkábált össze annak idején, kiforgatva és meghazudtolva még az őskereszténységet is. Persze akkor is, és most is „áldásos” tevékenységéhez segítő kezekre talált az egyház a hatalmasságoknál, az uralkodó rétegnél, az államnál, akik mint megannyi „atya,” féltő gonddal vigyázták minden „tétova” lépését. A mindenkori hatalom leghűségesebb kiszolgálója ennyit azért megérdemelt.”

(a szerk. cikke)


    „ A család arra jó, hogy a társadalmi különbségeket, a műveltségbeli-anyagi különbségeket továbbörökítse. Arra jó, hogy az alá-fölé-rendeltség szomorú hagyományát belenevelje a gyerekekbe. Arra jó, hogy az emberi szexualitást a fajfenntartás ösztönévé egyszerűsítse.
    Arra jó, hogy mindenkit belepofozzon a társadalom embertelen rendjébe.”
                    
                                        (Akárki)

    „ Mindenhonnan árad a sznobizmus, nem tudom, miért kell ezt művészetnek nevezni, hisz nem több ez egy rakás szarnál. Azért mert valaki négy-öt évig művészkedést tanul a Képzőn, azaz lopja a napot nagy elvontságában (a látottak alapján még tisztelet a kivételnek sincs), nem értem, miért gondolja azt, hogy ő egy felsőbbrendű kaszt tagja;  mi ez a nagy fensőbbség és lenézés a többi emberrel szemben, ami csak úgy dől ebből az egészből? Jobb lenne, ha az ilyenek magukba szállnának és rájönnének, hogy milyen szánalmasak és visszataszítóak valójában.”

                                        (S. F.)

    Ha netán valakinek ismerősnek tűnnének e gondolatok, azt ajánlom, a kockázatok és mellékhatások elkerülésének érdekében kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét.   

 

 

(Ha bejött, vedd meg a könyvet is! Ott még ütősebb megmondások várnak)

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr678464526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.