A soha véget nem író
2016. december 09. írta: farappa

A soha véget nem író

berekep001.jpg

…Azt hiszed, annak a nagy Úristennek tán öregasszony szaga van? Sorok. Lucernás. Gabonaguriga a szántóföldön, sárgán, egy régi vályogháza. Gyerekek tekernek, érkeznek nagyon, bicajon, igazi vidéki cangán, nagyon vidékies ez az egész hangulat, már-már egészen. Élő kiskutyával játszanak mindjárt mindahányan, azt hiszed, csak úgy. Este. Különböző térfogatú asszonyok jelentek meg ekkor, a hideg küszöbön. Három…

A Konyhamalac irodalmi kávéház szabadfelolvasó estjére Müller Anna állítólag csak beesett, de nem is ez a baj, hanem az, hogy már senki sem tudja, mióta is olvas fel, de olvasott kitartóan, hosszan. Már ha a „hosszan” szó az időre és erre a helyzetre vonatkoztatva nem lenne abszurd. Anna volt talán a harmadik. Nem szólította senki, egyszerűen kicsörtetett a második felolvasó után az apró színpadra és hajrá. Először elmondta, hogy ő igazából nem is akart eljönni, pedig ő sok helyre el szokott, de ide nem, tulajdonképpen most is csak beesett, majd teljesen spontán módon kipattintotta a laptopját és… elkezdett felolvasni:

…Ma már korán reggel rendes voltam, elánnal jött a tél, hagytam magam a jövőre is hagyni. Kisebbségi halak rajzottak a Dunán, le, hullámokon lovagolt a szagló idő, lónyerítés és.

„Höj, meg kéne ácsolni azt a léckerítést, mert nyakunkon az este, jönnek a sötét, és ne szaladjanak szét a különböző nagyságú állatok” – gondolta a paraszt. Ficánkol a hal, aki a parton, szárazon nagyon hamar tönkre megy, minden halkatrésze off…

Müller Anna miller volt, enyhén milliárdos, a Szabad a gazda c magánirodalmi folyóirat alapítója, vezetője, tulajdonosa és lejáratója. Anna nem akárki, mert megkapta tavaly a Teodóra irodalmi ösztöndíjat, ami havi 200 ezer forinttal támogatja az írókat, és ha valaki, hát Anna nagyon rá van szorulva erre a lóvéra. „Nem bevásároltam magam, te tetű”! – nyilatkozta a Havi Tollnak Anna, és valahogy ebből is lett a cikk címe. Zavarta az önigazolás hiánya, és az, hogy az irodalmi élet nem veszi túl komolyan, ezért elkezdte megkörnyékezni Csejmi Iván főkritikust, hogy írjon már róla, mert akiről ő ír, az ott van, létezik, és nem fölösleges, hanem kerek és valódi író. Anna munkaidőben kikérte magának, kilopta a fess Ivánt, örömmel elvitte őt vidámparkba, moziba és vacsorázni. Amikor mindez nem vált be, Anna csokiszökőkutat vitt Iván otthonába, ajándékba. A szerkezet azóta is ott rohad Iván kertjében, de a kritikus még egy sort sem írt Annáról. Ellenben többször mondta Annának, hogy ne strapálja magát, mert ő ilyesmikről, mint ő, nem tud írni, csak valódi írókról.

…Aprófa házikóban kusshad a vadász, láng az ablakban, súlyos mécs ez. Ez az erdő, nagyon erdő. A vadász halott ember má, halott vadász má, nem zavarta többé a hőmérséklet, mert nála nyáron sincs tél, csak a tavasz…A szív, a szíve. Mert valaki sír,… valakinek a sírja ez. Éhező sportgyerek, kajak kenuzik fel-le a folyón. Nyílt nyauval jön, mint a macsek, borzott, mint a szüreti mulatság, s készen volt…

Mivel senki nem volt hajlandó írni róla, Anna több cikkben is megíratta a saját folyóiratában, hogy ő nem dilettáns, hanem valódi író. Látszik, hogy nagyon szeretett volna legalább valamilyen író lenni, mert zsinórban köpte ki a nyomda a keményfedeles, József Irén rézkarcmesterrel illusztrált műveit, így a hatodik, könyörögve puffanó kötete után Csejmi végre írt róla: „egy év alatt 6 kötet nem semmi,… csak ami benne van. Hat kötet, 6 egész kötet, 6.0… komolyan. Anna ha legalább annyi könyvet olvasott volna, mint amennyit írt, talán nem csak kilóra mérhetnénk e teljesítményt. De rendben van, adja csak ki minél több dolgát, ha fussa rá, mert akkor lenyugszik legalább és annak képzeli magát, aminek akarja, még írónak is. Könyvtulajdonos bármikor lehetsz, bármikor, de téged egyszerűen nem akar a toll… Nyögvenyelősen sem. Az irkálás egyszerűen nem a te dolgod, vegyél olyat, amit meg lehet. Annyi más elfoglaltság van még a világon, amit nem próbáltál.” Anna a vidéki élet és a határontúl megszállottja, és ezzel nem is lenne baj, ha egyszer képes lenne nem röhejesen ábrázolni a mondanivalóját. Képi világa valahol a Muppet show és a Szomszédok között akadt el, és még ott sem szándékosan. És most, ezen a felolvasáson sem történik egyéb, csak kibocsátja a hibás nyálat. Hiányzik belőle… minden, főleg az indulat, ami viszont bőven van a műveiben, az a vidék és a sár. Anna elkényelmesedett elméjétől szárazon marad a papír. Zsúfolt arcán nem látszott káosznál egyéb. És a felolvasás nem maradt abba:

…Ni csak, madár fecsereg ott! A tó fölött aluszkálnak, csukott szárnyakkal, behajtott, néma szájjal. Percekké hízott a pillanat, barackos percekké. Magára mozdult tavasz, köd, de mért suttogunk? Ehető sajtot majszol a cirkuszi szomorú bohóc. Szagos és túl kevés a távolság, voltaképpen csillaglehozó, mert tavasz van a színházban; Madách-csicsergés… Mi az ebéd? Rántott ló az ebéd!

Kezdtek meginogni a percek, majd az órák, végül keddre szétgurultak, szerdára nyomuk sem volt. Először a hétfők tűntek el, majd az esték és a nappalok, egy szürke köztes állapotot hagyva maguk után. Már nevetségesnek tűnt minden idő. Hónapostul tűntek el az évek.

Senki nem mer szólni Annának, hogy hagyja abba sorait légyszí, nehogy megjegyzésre kerüljön, nehogy keresztbe tevésre kerüljön sor… Változás nem lesz: azokat ezután is le fogja pénzelni, akiket már eddig is le. 

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr528115770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.