II./2. Bridget Felber: A pilóta
2018. október 18. írta: BridgetFelber

II./2. Bridget Felber: A pilóta

II. rész/Második fejezet

 

Második fejezet
Adrienn, csillagom...



Adrienn az a fajta nő volt, aki nem csak, hogy bármikor eladta a szexet nekem, de tudta és szerette is csinálni. Ez nagyon fontos.
A nők azt hiszik, hogy olyan dolgokkal fognak minket, amiket sokszor mi férfiak észre sem veszünk. Zömében tévednek.
Leszarjuk a mesterkéltséget. Leszarjuk a műkörmöt. Leszarjuk a sminket és a póthajat és nem érdekel senkit, hogy mennyibe került a ruhád, ha szarul áll. Így aztán lehet bármilyen ócska kínai fos, ha viszont jól. Ennyi. Legyen izgalmas összhatás, ami nélkül nincs miről beszélni, ha a nő látványra egyszerűen nem jön be. De, hogy ez már mitől az, ami, csak ritkán boncolgatjuk.

Egy nő egyrészt onnantól lesz érdekes, ha nem akar érdekes lenni, másrészt azokban a pillanatokban, ahol nem játszik, hogy milyen színű szemhéjpúdert válaszott: nekünk tökmindegy, hogy barna vagy zöld. Úgy látjuk a nőket, ahogy ők sosem figyelhették meg saját magukat és talán halálra rémülnének, ha azt látnák, amit mi, az előnyös, tükör előtt begyakorolt pózok helyett. A hazugságaik helyett, amiket pillanatok alatt fejtünk le róluk, a ruhájukkal együtt. Mi a nőnek azt a kitörölt húsz arcát is folyton látjuk, ami után a huszonegyedik talán közelít az önmaguk által felállított ideálhoz - tehát felpakolhatja napjaink leghazugabb pódiumára, a hiúságok színpadára, a Facebookra.
Ha nőként olvasod ezeket a sorokat, jó, ha tudod, hogy számomra igazán az vagy, ami az összeollózott kamuk nélkül vagy. Amikor sminked, parfümöd lemosva, mikor nincs már megtévesztő optikai trükk, csak a félhomályban a hangod, a bőröd tapintása, a szagok, amik kefélés közben áradnak belőled, ami finom, ami rabul ejt, vagy visszataszító és akkor bebuktuk... A széttárt combod élménye. Az ízed. A nyers valóság. Ahogy magadba fogadsz. Ahogy szeretkezés közben mozdulsz. Ahogy önfeledten nyögdécselsz, vagy hörögsz, mint egy rocker. Tökmindegy. A sikamlós nedvek, amik csorognak belőled, a tested zamata.
A legszemélyesebb, legmocskosabb kis titkaid.
Vagyis csak az számít, ami akkor vagy, amikor nem akarsz senki lenni. Amiben nincs hókusz-pókusz, nincs kozmetikázás. A leheleted számít, amikor már elpárolgott a fogkrém mentholja. A melled esése, ha nem tartja semmi a nyakadban. Hogy mennyire vagy valódi, amikor átadod magad.
Ha innen fel tudsz öltözni, szép a sminked, van stílusod, ráadásul eszed is van, az még jobb, akkor még szívesen be is állok melléd a nagyvilág előtt, sőt, büszkén mutogatlak.
Mindez úgyis csak ahhoz kell, hogy eladd a portékádat, és hidd el, normális férfi a kirakatból legfeljebb válogat, de komoly érdeklődővé akkor válik, ha úgy érzi, csak neki van nyitva a bolt.
Egyszóval minden más, minden mélyebb és minden tartós akkor dől el, amikor fogalmad sincs róla, hogy figyelve vagy.
Az előadás végén, miután legördült a függöny.
És ez elől nem bújhatsz el.

Adrienn átment minden vizsgán. Sőt.
Úgy szeretkezett, mint egy istennő és úgy is nézett ki; vérprofi szerető volt. Talán túlságosan is az... Csak keféltem, megmámorosodva ennyi szépségtől és meglepve tapasztaltam, hogy megbénított ez a tökéletesség: nem jött a feszültségoldó gyönyör.
Az elején csak megijedtem, aztán rendesen rágörcsöltem.
Hetekig tartott, amíg kikeveredtünk ebből az ördögi körből, mert minél inkább azt hitte, hogy baj van vele, annál jobban igyekezett - és én annál jobban befeszültem.

Ha megtalálod a párod, az összecsiszolódás nem mindig megy olajozottan. A nagy szerelmek nagy feszültségben tartanak. Sokszor végzetesen nagyban. Gondolj Attilára. Most ne a Józsefre, te túlművelt, hanem a hunra. Leigázta a fél világot, végül egy nő mérgezte meg. A felesége a nászéjszakájukon, mert nem tudta feldolgozni a tényt, hogy a nagy vezér az egész családját lemészárolta és nem sokat segített, hogy nem személyes okokból történt a dolog, csak úgy világhódítás közben. Hiába is magyarázta volna, hogy a család halála mindössze járulékos veszteség volt a karrierje oltárán, már sehogysem jött volna jól ki a dologból.
Amikor szerelmes leszel, a szeretett nő önmagában potenciális veszélyforrássá válik.
Attila rábaszott és úgy tűnt, én sem fogom ép bőrrel megúszni.

Idő kellett hozzá, hogy Adriennt annyira a magaménak érezzem, hogy be tudjam fogadni az élményt, amit jelentett számomra. Csupa rejtélyes lüktetés volt az egész lénye, megfejthetetlen titok. Ahogy odaadta magát, szelíd félénkséggel, közben a legcsiszoltabb prostikat kenterbe verve a tapasztalt mozdulataival.
Egyetlen érintésével legyőzött, tehetetlen voltam ellene.
Erre nem készítettek fel a seregben.

Hogy a szexből él, egy darabig nem feszegettük.
Azt hitte, nem tudom, hogy pornózik. Hogy abból van húszéves korára szép kis lakása, a sportkocsi, a külföldi cuccok.
Tudtam.
De kivártam, hogy ő mondja el.

Egy nap végül szeretkezés után jelentette be. Amikor kétségbeesetten, szorosan rámfonódott, már gyanítottam, hogy most jön a feketeleves. A rafináltabb nők mindig szex után vallanak. Meztelenül, lihegve, csapzottan, miután kiköveteltek belőlünk minden erőt.
Érzik, hogy ilyenkor védtelenebbek vagyunk. Jól érzik, különben.
Csendben elsírdogálta a munkaköri leírását és minden ezzel járó bizonytalanságát. Mindent, ami nyomasztotta a kis lelkét. Kislány volt, az is maradt végig, ez volt benne a legkülönlegesebb. Az egyszerűsége, az ellentmondás mindennel, ami őt jelentette: ha egy nő úgy öltözik, mint egy kurva, az jó eséllyel az is. Ha a munkaköre is egy kurváé, akkor pláne. De Adrienn mindezek mellett sem volt kurva típus; szerény, kedves lány maradt a legnagyobb siker csillogásában is, és érdekes módon éppen ez az aránytalan ártatlanság emelte ki a többi nő közül. Mintha fel sem fogná, mit csinál... Hiába kefélt pénzért, nála sokkal olcsóbb és mocskosabb nők is kerültek már a farkamra családi tűzhely, férj, babakocsi, tisztességes állás mellől. Adrienn ezekkel a nőkkel szemben, lélekben valahogy végig tiszta maradt és ez mélyen lenyűgözött.
 
Megállás nélkül beszélt. Hagytam, hadd sírja ki magát. Hadd tisztuljon a lelke. Miután megkönnyebbült, csak annyit mondtam rá, hogy jó.
Mi jó?, kérdezte meglepetten.
Nem kezdtem hosszú magyarázatba, hogy miért nem akarom feszíteni, sem bizonytalanságban tartani, legkevésbé fenntartani a félelmét valamiféle magasabbrendű pozícióból, ahonnan így majd könnyebben irányítom. Hogy nem akarom nevelni és nem akarom ebben a mély, lelkiismeretfurdalással terhelt, sötét érzelmi tartományban dagonyáztatni csak azért, mert nekem úgy egyszerűbb lenne. Szeretem. Vállalom. Lehet bankrabló vagy sorozatgyilkos, bennem csukott szemmel megbízhat. Csak a leggyengébb férfiak tartanak bizonytalanságban egy nőt és annak mindig valami alantas oka van.
Így mindössze a rövid verziót osztottam meg vele: a rossz ellentéte, válaszoltam, és elég nehezen értette meg, hogy ez ilyen. Így néz ki, ennyire egyszerű, amikor valakit elfogadnak. Néha csupán egy szó. „Szeretlek.” Vagy szimplán csak ennyi, „jó.”
Ugyanazt jelenti.

Miután megugrottuk a hozott, személyes kis akadályainkat, megállás nélkül keféltünk, mint a nyulak. Naponta négyszer, ötször... nem tudtam betelni vele.
Sok mindenben ő volt nekem az első.
Például életem első nemibetegségét tőle szedtem össze és nem egyszeri műsor volt az élmény. Orvosi kislexikon terjedelmű betegséget gyűjtöttem be mellette az évek során, de ez sem szegte kedvem. A végére rutinos nemibeteg lettem. Ha csak egy kicsit viszketett, már csaptam is ki a pöttyöst a kezelőasztalra a dokinak, hogy szerelje meg. Ő pedig mindig nyugtatgatott, hogy addig nincs nagy baj, amíg nem hugyozok véreset. Válasza persze nem volt maximálisan megnyugtató, de megpróbáltam hinni a diplomáinak. Ez elég nehezemre esett: hírhedt zsidó, kereskedő nagyapám a családi kalendárium szerint egy kikezeletlen szifiliszbe halt bele. Mint utólag, a hagyatéki tárgyaláson kiderült, több családja is volt párhuzamosan, szerte a világban. Nem tudtak egymásról, volt is nagy meglepetés az osztásnál...
Ha a nagyapámra gondolok, ismeretlenül is büszkeséget érzek. Az biztos, hogy kiváló szervező lehetett az öreg.

Az első, együtt töltött néhány hónap vészes gyorsasággal fogyatkozott. Tetszett, nem tetszett, de Adriennek hamarosan vissza kellett mennie dolgozni.
Így hívtuk, „dolgozni”, kínos odafigyeléssel elhatárolódva a tényleges történésektől, hogy „munka” címszó alatt igazából idegen férfiak és nők basszák éppen, valahol a világ boldogabbik pontján.
Las Vegasba ment egy nagyszabású pornó show-ra, ahol a sok összesereglett sztárt a profi szervezés jegyében gyorsan meg is dolgoztatták; kicsit kiintegették magukat a vörös szőnyegen, pezsgőt ittak rá, aztán húztak vissza a bérelt stúdiókba szopni, nyalni, baszni, ahogy a rendező megkívánta.
De én akkor erről még mit sem tudtam.

Egyedül maradva, kétségbeesetten kínlódtam Adrienn otthonhagyott illatában.
Hirtelen a bőrömön éreztem, mit vállaltam magamra azzal, hogy egy feltörekvő pornócsillag a szerelmem. Hullarészegen, szó szerint a fejemet vertem a falba és minden nap megfogadtam, hogy vigasztalásképpen lekúrok valami ribancot az éjszakában, az elsőt, aki szembe jön – de viszolyogtam még a gondolatra is, hogy bárki máshoz hozzáérjek. Nem aludtam, mert rémálmok kínoztak. Nem ettem, mert nem ment le falat a torkomon.
Walther aggódva figyelte a vergődésemet, amíg fel nem mondtam.

Szenvedéseimnek egy jókor jött AIDS-botrány vetett véget; valami HIV-pozitív köcsög borzolta a kedélyeket, aki meglepetésből végigfertőzte a partnereit.
Adrienn egy héttel hamarabb érkezett a tervezettnél, mert S.O.S. leállították a forgatást és hazaküldték a szereplőket.
Mikor megjött, leültettem az én drágámat és felvázoltam a félelmeimet: hogy az AIDS nem egy kis viszketés. Hogy így senkinek nem éri meg az a pár százezer, amit keres. Hogy kérem szépen, nézzen rám a csillagszemeivel és vésse bele a gyönyörű kis fejébe, hogy ha ez így megy tovább, baszottul bele fogunk dögleni.
Adrienn meghallgatott, rábólintott. Tudta, hogy nem a habokba beszélek.
Szófogadó kislányként tette is, amit kértem – egészen addig, amíg tartott a pénze.
Mikor aztán néhány hét felhőtlen, de mégis baljós érzésekkel terhelt együttlét után megláttam a nyitott bőröndjét az ágy szélén, belesajdult a szívem. Rám sem nézett, zavartan pakolt. Mint valami Análpipőke, ahogy rakta el a kedvenc márkájú, antiallergén sikosítóját, meg az üvegtalpú platform cipellőcskét, hogy indulhasson a bálba...
Egyszerre visszasírtam a régi idők női mesterségeit; faszért nem tanult inkább kalaposnak ez a lány?

A vegasi botrány után ugyanis megszigorították az egészségügyi szabályokat. Adrienn erre hivatkozott. Hogy az eddigi pár hónapos AIDS-teszt helyett már minden forgatás előtt kell a friss, negatívos igazolás. Ugyan nem volt ez sem a legjobb megoldás, hiszen akár hamis képet is adhatott: minden tesztnek volt kábé egy két-háromhetes átfutási ideje, ami alatt bármi megtörténhetett, de még így, ezzel a kvázi, csúsztatott biztonsággal is leredukálódott némileg a fertőzések száma. Ráadásul Adrienn zárt körben dolgozott, alig változó teammel, ami szintén jó hír volt – már amennyiben jó hírről beszélhetünk, amikor olyan a meló, ahol a kollégák neve Rocco és Dick.

Tudtam, hogy szembe kell néznem ezzel az egész helyzettel és biztosra vettem, hogy még egy forgatást nem ülök végig az ágy szélén delíriumban, a faszomat verve vegytiszta depresszióban, amíg egy kis betevőért kúrják az imádott csajomat.
Úgyhogy elővettem a bőröndömet és elkezdtem én is csomagolni. A végcél Andalúzia volt, ahová úgy döntöttem, ezúttal elkísérem Adriennt.

Igen, vagy igen.



Jövő kedden folytatjuk...

Klikk a folytatáshoz!

Tetszett? Legyél Te is "A PILÓTA" fan! Oszd meg, kommentelj, ajánld az oldalt a Facebookon!

Eddigi megjelent tartalom:

Első rész
1.-2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
6. fejezet

Második rész
1. fejezet

A regényt eléred a weboldalunkon is:
https://apilota-hu.webnode.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr8414309697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.