AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA

A XHINTÉKRŐL

A xhinte férfiak termete, lakhelye, ájtatossága, műrepülő alakzatuk, viszonyuk a himnikus szövegekhez és a világi költészethez, Hölgyerlin, Lál, Lilon és Món, a mankós nővérek esete

A xhinték – a shagayok negyedik alfaja – az Ílion humanoid pteranodonjai, miként a thaorok a városalapítói, illetve a shegagok a vakondjai, a xunghuk a dino-vakondjai, – mert fiam, fejükre hegyes fémsityakot, ujjaikra éles fémkarmokat húzva rendkívül gyorsan pörögve, kaparva, hadonászva törnek a felszínre, mintegy exkavátor, ezért harci nevük a talajból kinőtt hirtelen veszedelem, szegény Seherezádé a megmondhatója. Nos, a xhinték csak cirka két és fél méter magasak, viszont bőrszárnyaik fesztávolsága hat méter, teljesen csupaszok, bőrszínük sápadt sárgásbarna. Lakhelyük a hófedte csúcsú Xhandukok hegység-rendszer barlang-labirintjaiban lelhető fel, remetemagányban szemlélődnek és a hozzájuk zarándokolókat titokzatos dolgokra tanítják. Senkit ne tévesszen, még tégedet se drága fiam, ösztövér, rogyadozó alkatuk, szövetségesük, drága Attalothjuk védelmére egyesülve, szent-magányról-felejtkezve, villámgyorsan suhannak, meditatív, műrepülői alakzatban, hiszen ahogy röptükben a vadludak v-bötűt, ők különböző ellenriasztó mandalákat formáznak vagy szent hieroglifájuk, netán kalifájuk képét – a jelenlegi Xhandirilil névre hallgat. Magukban szakrális szövegeket, himnuszokat mormolnak, olykor világi verseket danásznak, szavalnak s ezzel teljesen megzavarják a birodalmiak numen-hullámait.

Erről mesélhetnének a milói mankós nővérek, akik hogy rajtaüssenek Attalothon, de főleg rést gúla-pajzsán, persze harci babérok szerzésének okáért is, az űrhajógyűrűt elhagyni merészkedvén gúla-pajzstörőkbe szálltak. Olyan elpusztíthatatlan anyagú, harci repülőkbe, melyeknek hegyes orrával, ha sokszor nekikamikázéznak a szinte megbonthatatlan, csillogó városvédernyő-piramisnak, az előbb-utóbb kilyukad és az energetikus védőpajzs lyuk, piramidális burok lyukacs természeténél fogva, (mert olyan a természete) menthetetlenül egyre nő, – s máris kezdődhet a birodalmi behatolás. Ők meg ugye törhetetlen gépben, törhetetlen étertesttel, felettébb (el)bizakodtanak, gondolták az ő szívükben, hogy apróbb horzsolásokkal megúszhatják. Ezt megakadályozván csapott le négy xhinte, mint megannyi (pontosan négy) saskeselyű. Először szent szirénénekeikkel, lelkes szavalataikkal megpiszkálták a két bátor milói hölgy numen- és éterhullámait, azok az veres, vak siketségbe másképpen a Gagarino-vulgaromaterializmus pillanatnyi elmezavarába ejtődvén elvesztették uralmukat életük s vasmadaruk botkormánya felett. Ekkor a négy xhinte nevezetesen Hölgyerlin kalifajelölt (tehát szaporodni szándékozó) nőies lelkű alanyi költő és három zsoltáros szerzetes Lál, Lilon és Món körülfogva hosszú, vézna karjaikkal a karcsú, megszédült, kis repülőket megemelték és 2000 méter magasságából a földhöz vágták azokat, így a két milói heroina (de még emiatt se lőn heroinista) annyira megütötte erős, csodaszép lábait, hogy azóta is mankóval sántikál.

De azt még a nagy Fő-világosító Tanács se tudja megmondani, hogy hány mikroaion múlva lesz képes az egyik hölgy a jobb, a másik, a bal izmos, milóihoz méltón rendkívül formás lábát használni, nemcsak passzívan, bár most is masszívan, cselekvésképtelenül lógatódva avagy térdhajlítódásba kövülve runita és egyéb hímsovén szemet gyönyörködtetni. Mindenesetre velük nem akarta a daimóniai vezérkar elrejttetni sebesüléseiket, nem tartotta oly milói illúziót rombolónak, ugyanis mint Seherezádé esetét, sőt meg voltak győződve, hogy sérülésük a zuhanás és a becsapódás kráterének nagyságához képest annyira bagatell, hogy tulajdonképp a milói test kvázi-sebezhetetlenségét bizonyítja felettébb.

A NIMFÁKRÓL

A nimfák léthierarchiában való elhelyezése, kinézete, ruházata, lakhelye, irreguláris, csáb-csalétkes háborús ténykedésük, némely húgyagyú shambol vesztének rövid krónikája

Ezennel bevégeztük a bolygó harmadik típusú asztrális lényeinek a bemutatását, ezek valának ugyebár a shagayok. Most penig sergősen elő kell hozakodnom, fiam, a nimfákkal, mert e hölgyek tündéralkatú fajúak, tehát igen előkelő származatok, egész Asztrállakában a legkékvérűbb családba tartoznak, az I-es asztrális fokozatúak famíliájába, (csak hogy válaszoljak édes fiam, a milóiak, ez esetben nem számítanak, ők toronymagosan, minden asztrális humanoid család felett helyezkednek el a léthierarchia Jákób-lajtorjáján, mert mint tudjok, ők nem asztrál-, hanem éterrendűek). A nimfák, amúgy rendkívül csinos, dúskeblű, ám filigrán termetű, gyakorta hosszú, de áttetsző, fehér, testhez simuló khitonban, néha ruhátlanul ékeskedő, de mindig fedetlen mellű, derékig érő hajú bombázók; szelíd tekintetű, barátkozó természetű, ifjú leányok. Nincsenek a szövetségiek reguláris hadseregébe sorolva, mégis sutyiban szívesen átharapják a birodalmiak torkát, persze húsokat meg nem eszik, mert nékik már nincs szükségük oly mértékben rendszeres táplálkozásra, mint a shegagoknak vagy a xunghuknak, ők tehát segítők. Lakhelyük Arrchakasz mezejének forrásai, patakjai, tavai, folyói, áthatolhatatlan lombkoronájú fa-szigeteinek hatalmas törzsei, na és persze a Limbaya-tenger, olykor a nagy mezőség gyöpének fűszálai, mert ha alusznak (de fiam, csakis ha takaréklángon lobognak) gyönyörű energiatestük egész pöttömnyire képes összesűrűsödni, avagy puszta energiává tágulni, ritkulni, szellősödni.

Bizony egy pár – az akkor még fennálló – űrhajógyűrűről lemerészkedő délceg, vulkáni-romulán, klingon, inszektás humanoid vagy milói, mert e tiszti fajok a legbátrabbak, megtapasztalta már a nimfák illeguláris, női-csáb-csalétkes harcmodorát, amely egy jónéhány humanoid lény számára egyenlő egy másfajta létformába szenderedés (akár még a nemlétbe is) megtapasztalásával, persze a milóiak számára a torok átharapása teljesen hatástalan, mivelhogy az a fertálya mindegyiknek teljességgel sérthetetlen. Tehát magától értetődően s gyorsan elterjedt a birodalmi űrhajótáborban az életveszélyes, metamorf (vagyis jámborra változtatható) nimfai hölgyszemfogak híre. Ezért minden bizonnyal érthetetlen lehet számodra is fiam, ahogy a shambol űrmesteri altisztek viselkedtek az excallibur általi, nagy, birodalmi űrhajógyűrű-szakadás és földindulás idején, – mikoris fegyveres kísérettel kellett védeniük szanitéc-suhanókon száguldva a leloy beteghordókat, az ekroni orvos tiszteket, ezopszükhiátereket, harcos szüzeket, (eme hajadonok itt Ílion frontján, mint tudod drága fiam, csak fegyvertelen ápolónőként szolgálhatnak, mert nem lehettek birodalmi személyek, e megaláztatás ellenére, mégis életüket kockáztatják ) akik az Arrchakasz mezeje-szerte heverő, jajgató és nyögdécselő, űrhajógyűrűvel-szakadt, csontja törött, belseje roppant-rokkant, szervei-tagjai péppé lett invalidusok segítségére siettek ezekkel az antigravitációs- energia-párnás, levitáló mentő-szekerekkel – ugyanis minden figyelmeztetés ellenére bedőltek a nimfák az űrcirkálókból megrokkanásba zuhantak romtestei körül hullá(m)zó, pusztulásba bódító csábtáncának illetve fraternizálásának. Hogy miért, fiam? Mert sajnos, majdhogynem ostoba bolondok, ugyebár ülepagyúak altesti humorosok, értsd jól fiam, úgy, hogy nedvedzők a világ számukra a halál és a farkuk, vagy inkább a farkuk világa a haláluk, – ennek fiam, az incselkedő nimfák a megmondhatói – azonkívül meg csak parancsteljesítésre, ész nélküli harcra, leloy közvitéz-molesztálásra, az okkupált bolygók lakosságával való kekeckedésre, a tőlük akár csak tündehajszálnyit is függőkkel való packázásra alkalmatosak.

A XHINTÉKRŐL MÁSODSZOR

A xhinte nőstények élvetegségéről, külleméről, harcmodoráról, a xhinte hímek ruházkodásáról, eredetéről, általában a xhinték lakhelyéről, társadalmáról, átlag életkoráról, gyenge pontjáról és túlvilágon túli túlvilági sorsáról

Mielőtt még elfelejtem fiam, egy olyan nő-csoportosulásról is be kell számolnom néked e bolygón, kik állandóan a nimfákkal lógnak, ha épp nem a nagyon daliás thaor kanok körül legyeskednek, vagy magukban bűbáj-hetyegnek, igen a thaor csődörök, azok felettébb tetszenek nékik, bizony a saját fajtájukbéli hímekre rá sem bagóznak. Nem csoda fiam, mert ők xhinte nőstények ugyan, de cseppet sem véznák, ösztövérek, két és fél méteresek, meg remeték, törzsük és karjaik közt nem feszeng hat méter fesztávolságú bőrszárny. A xhinte nőstények a Numen, a Világtörvény vagy a közteslét asztrális devolúciója kifürkészhetetlen akaratából, amolyan kívánatos földi, mulatt leány formájúak lettek, nagyon nőiesek; sudárak, telt keblűek, formás farúak, masszív combúak. Bőrük tejeskávé barna, – ezért fordulhat elő az alapvetően fehér thaorok közt szőke, ám sötétbőrű egyed – szemük fekete, hajuk aranyszőke lobonc, mint megannyi Beyonce klónok,– hogy ez utóbbi szókat honnan veszem – csak melleik alsó felét és szemérmüket fedi – köldökük, kerekded ülőgomóik csupaszok – valami aranyszínű kendő, lábaikon aranyszín, tűsarkú koturnus. Roppant élvetegek, állandón párzásra ingerlő táncot lejtenek, fuvoláznak, énekelnek. Ezzel az ingerkedéssel önkéntelenül partizánkodnak is, (magától értetődően ilyenkor nimfátlanok). Nem torkot általharapnak, kaszabolnak, hanem elviselhetetlenségig kihívó viselkedésükkel a lesben (ugye kicsivel a földfelszín alatt) álló shegagokhoz, xunghukhoz vonzzák a lemerészkedő kiéhezett maszkulin birodalmi katonákat, hogy az ádázok a föld alól előtörve, kettyintés közben orvul lemészárolhassák őket (a maszkulint értsd úgy fiam, hogy hímnemű). Bizony a shamboloknál és leloyoknál nagyságrendekkel fifikásabb tiszteket is, mert nincs tőrbe csalós hírük, mint nimfa kolleganőiknek, (mikroaionok elmúltával persze lett, fiam). De ha eljön az ideje akár tetszik, akár nem a kiválasztott xhinte nősténynek egyesülnie kell a vezírhímmel, a kalifával a legtökéletesebb gének tovább adása, az alfaj fenntartása érdekében, ugyanis a többi férfiúi egyed örök szüzességet fogadott, naná, mert remeték.

Arrúl meg még bizony nem is szólottam fiam, hogy e xhinte remeteszerzetek ruházkodása miféle, meg más egyebekrűl sem, amit ilyenkor elő szoktam sorolni az alfajzatokról, hát fiam narancssárgásbarna daróccsuha, a nőt ismerőké, kalifáké, kalifajelölteké pedig szakasztott, mint a Yoda mesteré (hogy honnét veszem ezt a csillagháborús nevet?). A xhinték is sérthetetlenek kivéve ott, ahol huzamosabb ideig nem tudnak felröpülni, mint például remetebarlangjukban, ehelyütt olyanokká lésznek, mint más közönséges halandók, ezért fészkelnek még ma is megközelíthetetlenségbe, a Xhandukok hegység gyomrába, az úgy 30000 méter magasságában hézaghelyesedő, öblösödő anachoreta-grotta-cellákba. Bizony emiatt lett groteszk a kinézetük is, ugyanis hajdanában-danában ők is thaorok voltak; ám némely szemlélődésre vágyó közülük felmerészkedett a hegyekbe, beköltözött a grottákba, kavernákba, barlangokba és ott folyamatosan el-elszentesült, ennek kétségbevonhatatlan folyománya, sőt jele (ők lennének ugye a jelenkori, az ősthaorokból kifejlett xhinték) hatalmas bőrszárnyuk, aszkétai ösztövérségük; kihullott szőke tincseik, sárgásbarnára mumifikálódott, repedezett irhájuk. A xhinte férfiak átlag életkora 150-180 nanoaion (150-180000 földi esztendő) hogy miért ilyen hosszi fiam, a fennen említett euszebeia, az életszentség miatt, mert grott-esc-o (barlanglakó) fráterek ugye. A xhinte hímegyedek juthatnak egyedül oly magasrendű tudati stációba az asztrálrendűek közül, hogy haláluk után az utolsó ítéletet kikerülve egyből a salusba ragadtatnak. Még az elbukottak is, vagy a nőt ismerő kalifák is az égbe jutnak legalábbis a közteslét mennyébe, Theo-riába és az istenek jámbor, repülő hátasai lesznek. A xhinték asztrálteste egyébként kiváló leszállópálya, ugyanis gyakran a metafizikai létrendből érkezett magasrendű szellemek, arkangyalok landolnak benne, akik Asztrállaka lakóit akarják a leghelyesebb útra vezérelni. A xhinte nőstények, no az egy másik lecsó, (hogy megint miket mondok fiam, mi a kanördög az a lecsó?) ők is öregednének, de örök fiatalok maradnak, mert nem élnek tovább 63000 évnél, nagy (pajkos) természetük miatt, mely biológiai státus a földi 23-25 évesnek felel meg. Ám nagyon hosszú a felhőtlen gyermekkoruk, úgy tízezer esztendeig csecsszopók, itt aztán beüt egy kis akceleráció, mert röpke háromezer év alatt eljutnak a 9-11 esztendős életkorba, mely negyvenezer évig tart. 53000 évesen lesznek ivarérettek, 59000 esztendős korukig bakfisok (a 12.-18. életévig terjedő életszakasz a Földön) kétezer évig tízenkilencesek, ezerötszáz esztendeig húszasok és ötszáz évig a természeti lokabéli 23-25 évessel evidens korúak, ez pedig egy mimikroaion, egy nem univerzális személyű ekronita maximális, majdhogynem matuzsálemi életkora. Ugye, hogy mennyire viszonylagos minden, drága fiam. A lánygyermekeket természetesen ezek a hosszú-rövid életű, örökifjú anyák nevelik, kik a többi buja nősténnyel Attaloth mulató negyedeiben lakoznak tüntetően elkülönülve a xhinte férfiaktól, kiknek még az (asztrál)testi önreprodukcióba bekapcsolódó, tehát apává lett egyénei is a Xhandukok-hegység grottáiban kontemplálnak, ők, ha fiaik születtek, azokat a csecsszopás esztendei után anyjuktól mindjárost elválasztják és a barlangi paidagogosz-remetékre bízzák. Magától értetődően a xhinte lányok, asszonyok teste is elpusztíthatatlan, ameddig a Numen engedi élniök, (mindössze 63000 esztendeig) mint minden III-as asztrálfokozatú shagayé, ám nékiek is van egy érzékeny pontjuk koitusz közben épp, amikor beléjök hatolna és megörvendeztetné őket az orgázmus, nos pont akkor asztráltestök minden purcikája roncsolható, életük mécsese elfúható, mint bármely egyszeri halandóé. Ennek függvényében alakul túlvilági haláluk után szekunder túlvilági sorsuk is. Azon xhinte hölgyek, kik őszinte szeretetből vagy szövetségeseik iránti odaadásból adják oda felette kívánatos testöket főleg az ellennek, a Hyperszomatikus mennyek bolygónégyességének egyik szintjére kerülnek kibocsátott felsőbbrendű lelkük (AHjuk) köré rendelt, az otthagyott-saját-beyoncoidnak-mása látszat-testben hurinak. Így eddig is volt, égre kacsintó, nagy melleikkel, vékony derekukkal, kerek, szilárd csípőjükkel-hátsójukkal, kemény combjaikkal az elébb említett köztesléti elhalálozás után csak kivételesen biztosított pszeudo-testben a dzsihádista igazhitűeknek és a frontszolgálatról (szusszanásnyi időre) szabadságolt milói főhadapródnőknek járulhatnak hozzá a boldoggá tételéhez. A csak önmagáért élveteg xhinte nők, viszontag ekroni fehérszemélyként születnek újra a legbujábbaknak, pedig a földön, a külső sötétségben, a természeti lokában, az Első Univerzumban kell esmételten a világra jönniük, akár férfiútestben is.

Szerző: Batári Gábor