Kalüpszó és Kallisztó barlangi nimfák, elátkozta őket Pallasz Athéné mint a graiákat, a gorgók testvérei, ki tudja miért, a görög istennők szerettek csak úgy átkozni, különösen bizarr sorsot adni, a gorgók közül egynek, Medúszának, ők triàsz, olyan pofit adott, hogy aki ránéz kővé dermed az iszonyattól, mert szépségét, mert szép làny volt, Áthénéèhez merte hasonlítani, hogy végül szegénynek, szeģény Perszeusznak kellett a fejét levágni és odaadni Athénének titkos fegyvernek.
A graiák úgy jártak, hogy hármuknak, mert ők is hárman vannak, közösen van egy szemük, és egy foguk, abban hasonlítanak Kallisztóra és Kalüpszóra, hogy Kalüpszónak is egy szeme van, mert, gyermekkorukban az íjászat gyakorlása közben a nagyon jószívű, de ügyetlen Kallisztó kilőtte Kalüpszó szemét, de nem, nem nekik nem a szemük, hanem a sorsuk közös bizonyos értelemben és hogy a két nimfa hamvasan fiatal, a graiák pedig csúf öregasszonyok, ja, ebben különböznek. Szóval a sorsuk abban közös, hogy amilyen sérülés éri az ügyetlenke Kallisztót az történik Kallüpszóval is, ha a messze távolban lenne is.
Ami történik a miniképregènyben: a bájliba nimfák sétálgatnak útjukba esik egy jósló kőpofa, minek tátva a szája, mint a lám a cápának és csak akkor jövendöl, ha a jóslatot kívánó beledugja kezét a kőajkak közé, hát az ügyetlen Kallisztó, ķíváncsi is nagyon, bepréstelte szép kacsóját és az az egész karját akarta, ott maradt válla kar és minden vérzés, sérülés nélkül, ugyanez történt Kalüpszóval a karja egyszerűen eltűnt. Mit tehettek mást, sétáltak tovább, Kallisztó félrelépett, kiderült egy mélymocsárba tévedt egyik piskótája, annak is nyoma veszett csípőből, hasonlóan járt Kalüpszó is, aki pedig nem lépett félre a mélymocsárba. A mélymocsárban egy bébiszörny lakozott és nagyon megtetszett neki Kallisztó lába, így magához vette. Az események mögött Héra állt, mert Zeusz szemet vetett Kallisztóra, ezúttal nem szegény Athéné.

Ő a tükörkép

Tükörképére néz, azt sutyogja magában, csak most tudatosodik bennem, hogy az a szörnyelló, mennyire tőből elvitte a lábam, és szegény nővéremét is

Ez is tükörkép, llyen nézetből láthatta a kis fetisista mélymocsári szörny a nagy, hosszú  széles, íves, hengeres combot, persze  hogy megkívánta

Nézi Kallisztó saját tükörképét

Egèszen összavarodtam, azt se tudom a jobb vagy a bal karom hiányzik

Te jószívet kaptál és ügyességet, gyerekkorunkban kinyilaztad az egyik szemem, valószínűleg ez is Athéné átka, mint hogy tagjainknak közös a sorsa, persze ez csak engem sújt, mert, ha te sérülsz rajtam is seb, de ha te teszel bennem kárt, rajtad semmi nyoma


Ne legyél már ilyen szökenő, hiába  nagydarab, jelentős a combom, mellette most egy hihetetlen üres hely, szörnyű aszimmetria, aránytalanság

Hiába lépek előre  mozgok, minden változatlan marad a bal karomból egy csutka maradt és ehy üresen lötyögö pilóverujj

Ó, butuska húgom, te léptél be a bébiszörnyes mocsárba, és én is elvesztettem a lábam, te jósoltatattál a vad pofával, bumfordin beledugtad az kisujjad a szájüregébe, és én is elvesztett az egész karom


Olyan aranyos volt az a szörnyecske, teszett neki a lábunk, igaza volt, hát tetszetősek, nem? Legyen boldog velük.