Borvirágos orrú szörnyelló
Hol a borom, hol a virágom?
Jaj, fejemnek... szárnya van,
Antennája, csápja,
Én így csábitok,
Vagyok csáb-titok, nem északfok,
Emberi fenség, idegenség sem,
(Ezek Muszáj Herkules szavai is)
Lábasfejem, kell Tánya-tok,
Nem octopus polip,
Légietlen, nem nyolclábú,
Szubtilis sem nipp,
A Tányát benyelhetem,
De csak, ha egylábú,
Férhetik el bennem.
Torz troll vagy Bardo toszgrol?
Definiáljuk csak a trollot, az biztos, hogy nem szépek, arányosak, sza-bályosak, testreszabás nélkül is bájosak.
(Csak, ha valaki nem tudná, de van-é olyan?)
A troll egy misztikus, félelmetes lény. A skandináv mitológiában antropomorf szereplő, ám az irodalomban nagyon sok helyen jelenik meg különböző formákban és szerepekben. Ilyen lehet a gonosz, undorító orkszerű kép vagy a primitív, de emberszerű elképzelés, amely szerint ezek a vad lények földalatti barlangokban és hasonló helyeken élnek.
Szerepelnek a trollok két igen népszerű 20. századi műben, A Gyűrűk Urában és a Harry Potter-könyvekben . Mindkettőben óriás termetű, lomha, ostoba, agresszív lénynek ábrázolják őket. Egy különbség van csupán köztük: A Gyűrűk Ura köteteiben gonosz erőként, melyet a sötét hatalom teremtett, míg a varázsvilágban játszódó Harry Potter sorozatban védelemre kiképezhető teremtményként szerepelnek.
Ha egy ilyen torznál, magánál a torzságnál, a rend-rontás fejedelmiségénél hangsúlyoztatik, hogy torz, akkor vagy letért a rossz szellemesség, rontó páli szellemiség, a torzság útjáról (hát igen, a szarkazmus, a cinizmus is ide tartozik),
amire a cím, utalhat tán;
hogy, vagy Bardo toszgrol,
(Csak, ha valaki nem tudná, de van-é olyan?)
A Bardo tödol (Bar-do thosz-grol vagy Bar-do thosz-grol Chenmo, teljes leírásban Bar di'i gdams pa thos pa tsam gyis grol ba, azaz „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás”) vagy ismertebb nevén a Tibeti halottaskönyv, „A hallás által megszabadító bardo útmutatás nagykönyve” egyike a Tibetben ismert, a köztes lét (bardo) állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteményeknek.
ami, nem más, mint a Tibeti halottas könyv, (ha az aprót olvasták, már tudják) minő a káosz rokonának a halálnak, az élet szét-trollkodójának (most igénybe veszem a helyesírás korrigálót: szétrosszalkodójának) foglyait pásztorolgatja élet utáni útjukon (nem a Halál rokonának, hogy sokadszor allúziózzunk Muszáj Herkulesre).
Vagy ő lett a fő szellemi torz, a nagyon rendbontó, a külsején is a káoszt nagyon-nagyon magán hordozó.
Nyugalom, nem Lui katorz, bár így fonetikusan fráncus, francőz komáknak torz.
No, nézzenek csak mégegyszer a képre!
Elő-előtűnő joviális vízi szörny bitófa közelében
Nem akarnék kötekedni, főleg nem trollkodni, de ho’kkerül a csizma az asztalra, e’ jjut a.. eszembe, a címről, „száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol“, hho’ mméé’ há’, hho’ kkerül, a döglött bitófa a vízbe, azért dögölött, mert ottan nem tud szuszt kiszorítani, mert a vízi közeg veszi el ottan a szuszt és ha egy élettelen dologiság elveszti a funkcióját, mint a bitófa a vízben, - nem a harcsa van a vízben, ahogy a népi ének énekeli, - az élettelen tárgy akkor dögölik meg, akkor megdögölik...
És mi az a joviális vízi szörny, na jó, vízi, az még rendben van, de egy szörny, ami szörnyű, ‘hho ’llehet jó-viáááááális, benne van, ho’jjó, a szörnyűséges nem lehe’jjó, főleg ha elő-előbukkkkanóóóóó....
