(életképek a magyar kocsmakultúra legszebb napjaiból)

Három Jakabos történet

"A legnagyobb arcok" - sorozat: Okosabb vagy-é?

A legnagyobb arcaim egyike Jakab, vidéki kocsmánk dísze, törzsgárdistája, akit előreengedek a számtalan alak közül. Úgy tartják, kissé fogyatékos, ami észbeli képességeit illeti. Az első mondatok Jakabéi, mert tanulságosak és tanulmányra méltóak. Jakab kis magánéleti elmélkedésünkbe úgy kapcsolódik be, hogy legutóbbi élményeit megosztja velem és (a pultoslánnyal persze).
- Ó, engem is környékeznek. Most, hogy ilyen ínség van! Tudjátok van egy pár nő, aki pályázik rám egy gyerekkel, két gyerekkel. Rájöttek, hogy van egy kis spórolt pénzem, azt mondják, költözzek hozzájuk. No persze, költsem csak a tartalékomat a gyerekre, aztán, ha elfogy, kiraknak, mint macskát...
- Egy asszony azt mondta nekem, nagyon bölcsen, hogy más gyerekét nem nevelheted, cs.ak költhetsz rá - vágok közbe, nehogy az idézet vége rosszul mutasson a facebookos posztomban.
- Pontosan így van! Eleinte minden nagyon jó, aztán meddig tart az ilyen szerelem?
- Amennyi pénzed van, Jakab - mondom neki.
- Hát ezt... - mutatja behajlított alkarjával Jakab a Kodály-módszernél is ismertebb egyezményes jellel.
Én azóta már nem hiszem el, hogy Jakab fogyi. Okosabb nálam.

"A legnagyobb arcok" - sorozat: Végrendelkezünk

Ülök a vidéki vendéglátóipari egységben, írok, elmélkedem. Tegyük fel anyák napja van, akkor nem volt, csak a Facebook aktualitás miatt mondom, hogy a következő mondatokat írom: "Az író is anya, a szavak anyja, állandóan gondolatokkal viselős, így minden anyának lelki rokona." Szóval egész másról írok, de a hangulat a tetőfokára hág, mert Jakab, a fogyi monologizál, a publikum nevet. Jakab tudja, mivel ütöm agyon az időmet, ezért odalép hozzám.
- A jogdíjat majd kérem azok után, amiket most leírsz! Nem úgy van az, hogy most gyűjtöd az anyagot és te kapod a jogdíjat!
- Szívesen fizetek neked egy fröccsöt, Jakab. De jogdíjat nem, újabban nem fizetnek szépirodalomért a folyóiratok......
- Nem fizetnek? - áll meg egy pillanatra.
- Nem bizony.
- Akkor minek csinálod ezt?
- Hát, tudod, Jakab - kezdem reménytelenül magyarázni a mechanizmust - a szándékosan elfejtett írókkal is előfordul néha, hogy haláluk után filmet készítenek egy-egy történetükből, ilyenkor a leszármazottak jogdíjat kaphatnak utána...
- Akkor vegyél bele a végrendeletedbe!

"A legnagyobb arcok" - sorozat: 45 fok cosinusa

A vidéki vendéglátóegység ajtaján hatalmas, kövér sváb ember igyekszik befele. Mögötte karcsú és fiatal samesze. A városban, amit németek alapoztak meg, ő a helyi potentát, a kisebbségi önkormányzat vezetője, sikeres vállalkozó, "zöldségeskirály." Sok német él a mi kis városunkban, akik - nem hazudok - tényleg olyanok, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szorgalmasak, pontosak, szeretnek dolgozni. Én ugyan nem, de csak félig vagyok német.
Jakab szintén városszerte ismert sváb, csakhogy fogyi. Ezért a zöldségeskirály foglalkoztatni kezdi.
- Aztán hogy megy az udvarlás, Jakab? Találtál asszonyt magadnak? - és hasonlók....
Jakab szabadkozik. Hamarosan a nagy ember egy történetbe fog.
- Na és amikor lementél a közeli faluba és vittél egy virágot, az hogy volt? Vitt egy virágot annak a nőnek, akinek udvarolni akart - magyarázta a publikumnak - de nem engedtek be, ugye, Jakab? A nő apja jött a kapuhoz, kérdezte Jakabtól, mit akar? Hát odaadni a virágot Julinak és megkérni a kezét! No, menjen innen a fenébe, mondta az öreg, elvette a virágot és bedugta a trágyába. Így volt, Jakab?
Tipikus német paraszthumor. És a zöldségeskirály tovább tréfálkozik.
Megcsörren a telefon. Néhány mondat és leteszi.
- Mondtam neki, hogy hagyjon. Fontos tárgyalásban vagyok - céloz nevetve Jakabra.
A samesz hálásan vihog.
- Viccelődsz, viccelődsz, H., de azt se tudod, mitől lettél gazdag? - unja meg a huzavonát Jakab.
- Mert tudok számolni! - mondja a király.
- Igen, akkor azt mondd meg, mennyi 45 fok cosinusa? - vág vissza Jakab.
Miután elmennek, megkérdem Jakabtól:
- Ugye tudod, nincs olyan, hogy 45 fok cosinusa? Bár a matematikai ismereteim homályosak, annyit tudok, hogy ez két különböző fogalom.
- Én is tudom. De azt is tudtam, hogy ők nem tudják - így Jakab.

Szerző: Paládi Zsolt