Kiskapitalista kalauz / szócikkek

'B', mint bizonytalanság:

Egyetlen dolog biztos: a teljes bizonytalanság. Létünk fenyegetettsége az egyetlen biztos pont. A függés a hierarchiától. A parancsszó. Lesni a felettes kívánságait. A tökéletes felettes maga is rab: a saját elvárásainak a rabja. Ő dolgozik a legtöbbet, szervez, erőszakoskodik, a kezében mindig ott a telefon, a hangját mindig emeli. Nincs egy szabad perce. A "züllött banda folyton kijátssza. Ő marad benn a legtovább. És még így se mennek a dolgok. A családanya folyton elkéredzkedik, a merengő másra gondol, nem pontos, a laza titkon ellóg. Mindenkinek a családja az első. Nem a munkáról beszélnek, még véletlenül se.

Kell, kell a bizonytalanság. Hogy folyton érezzék: talán ez a perc az utolsó. A hétvége is jobb így, sűrítettebb. Még egy jót focizok a gyerekkel, ki tudja, jövő héten már nem így fociznék, hanem rosszkedvűen, nekikeseredve, tudván, hogy kirúgtak a cégtől. Még elmenni moziba, még lefektetni azt a nőt, kinek hogy. Talán holnap már nem lesz kedvem hozzá, mert sorban állok a munkaközvetítőnél. Minden nap Nostradamus-nap.

De főleg a kocsma, az megy nagyon. Lehet verni az asztalt, nincs szakszervezet, ettől még nem lesz, de lehet okolni. Nincs vezéregyéniség, de ha mégis akad, csak rálegyintünk. Úgyse tud csinálni semmit.

Addig minden nap Nostradamus-nap. Végkiárusítás. Ki kerül lapátra? „Gondolj anyádra / ha rákerülsz a lapátra.” Mindenki fél és a másik fejét nyomja lefelé. Hátha így nagyobbnak látszik. Az erőtlenek kihullanak. A rostán, méltán. Mert nem vigyáztak.

S aztán jön a lelkibetegség, a depresszió. Közeledik a fekete lovas. Némelyeknek hangok sugallnak valamit. Néhányan fegyvert ragadnak, mégis - muszájból.

A bizonytalanság nem kelt jóérzést.