A táplálkozásről: A II-es asztrálfokozatú démonoknak: daimoneusoknak, dágonitáknak, runitáknak fizikai időben mérve minimum ötezer esztendőnként kell táplálékot venniük magukhoz, ha ezt nem teszik meg, oly hangosan kezd gyomruk korogni, csörögni, morogni, mint Vidróczki híres nyája, mindezt a rettenetet kíséri még sánta, cincogó cimbalom-hangként, júliusi, nyüszögő nyenyere-szóként szemeik kopogása. Környezetük a zaj hallatára fejvesztve menekül, maga az éhkoppon maradt démon, pedig megsiketülhet, ezért az ellen megzavarása céljából a dágonita minden-hatósági elitet enyhén kiéheztetve küldik a csatába, mert gyomruk kis morgása is nagy ijedelmet kelthet az ellenség soraiban. Ha pedig nem hajtják álomra fejüket legalább ötezredévente egyszer ámokfutó, tömeggyilkos zombivá fajulnak. A magisterfokozatú démonok, – (kik kivétel nélkül daimóneusok) és persze a legfőbb, az egyetlen, a mindenkori vágrehajtóhatalmú Magister, – mivel náluk vala a numen nyitja, maszksisakjuk által poétikusan szólva a numenlégzést, helyesebben az ÉLETprincípiummal való állandó átitatódást gyakorolják, így nincs szükségük se pihenésre, se energiabevitelre magyarán se alvásra, se táplálkozásra. Ebben megelőzik még a milói istennőket is, sőt a theó-riai isteneket is, mert nékiek, mégha nagyon ritkán is és nagyon kevésre is, de azért szükségük van eledelre, – méghozzá az Istenek Eledelére – alvásra rendhagyó alkalmakkor (például egész éjszakás táncos mulatság után). Sőt felléphet kényszer-alvás is (narkolepszia, ájulat) igen súlyos történések hatására, mondjuk az egyik láb teljes elvesztésének pszichés sokkjától, (márcsak az eset valószínűtlensége miatt is) ahogy Vanda Geröyk Brün istennővel bal-esett meg. Érdekesmód az alkohol is hatást gyakorolhat reájuk, de még a theó-riai istenekre is, talán azért, mert igencsak spirituálisak. Ám közös vonás a milóiakban és a daimóneusokban, hogy mind a két fajzat a függőségig rászokhat a földies ízesítésű kosztra, melynek bőséges fogyasztásától az asztráltest csúnyán elhájasodhat, mint némely tokás, daimóneus, természetesen magisteri tábornok esetében láthatjuk, míg a milóiak éterteste még a mértéktelen tivornyázásoktól sem szed egy cseppnyi súlyfelesleget se magára, legfeljebb még formásabbra kerekedik s finom, nőies izmokat növeszt.
A milóiaknak legalább 50000 évente egyszer hozzá kell jutniuk nektárhoz, amritához, szómához (fénynumenből szűrt üdítőital) ambrósziához, (fénynumenből sűrített drazsé és zselé lásd még a 151. oldalon a négysosros versike utáni elsősorban, a mindennapi kenyérfontosságú kifejezést értsd úgy olvasóm, hogy istenhavonta azaz ötvenezred évente egyszer).Ha ez nem történik meg kisebb szellemi rosszullét jön reájuk s végül az istennők félistennővé, a félistennők, finom-asztráltestű tündérfajúakká fokoztatnak, de halhatatlanságuk szigorúan megőrződik (ezért csak a finomtestig silányulhatnak). Amint beveszik az ambrósziadrazsét és nektárt kortyolnak helyre áll eredeti magasztosb állapotok, sőt egy ideig égi isteni tulajdonságaik, azaz isteni hatalmok lészen. Tudatuk testük határain kívülre tágul egész a természeti és a természetfeletti lokák határaiig; mindentlátók lésznek térben és időben, látják a jövőt, a múltat, a gondolatokat, akár milliárd fényévnyire elnézelődnek, testileg bárhol otteremnek, egy időben több helyen lehetnek egyszerre, a maguk lokáiban mindenhatók s mindentudók lésznek. Mivel a Theo-riai istenek naponta hozzájutnak e (minden)hathatós bogyókhoz és lónyálhoz nékiek szinte állandóak ezen égi isteni tulajdonságaik, azaz isteni hatalmuk folytonos, mert ugye az „égben” vagynak az asztrális loka láthatatlan szférájában. Csak ha hosszabb ideig (cirka egy millió földi év) nem jutnak nektárhoz és ambrósziához fokoztatnak a milói divinalitás, déva(j)ság szintjére, azaz csak a csupasz halhatatlanságuk, elpusztíthatatlanságuk és sebezhetetlenségük marad isteni hatalom nélkül. Ám ez csak az Olümposzról hosszasan elkóborló, engedetlen istenekkel eshet meg. (A merész Árész hadisten ezt annyira betartotta, hogy titkos szeretőjével, - bár tudjuk, hogy ez ama aranyháló olta mennyire nem titkos - a mi Szép Irén Vandánkkal csak egy millióévente merészel légyottot lebonyolítani, olvashatsz még erről ó, olvasó, a 158. lap tetején). Vagyis a milói istennők azért ritkán midentudók és -hatók mert az ambrószia és a nektár nagy mennyiségben csak az Olümposzon található, így csak néha, de azért a bűvös 50000 éven belül jutnak hozzája. A milóiak tulajdonképpen olyan az „égből” valahogy huzamosabb időre lekerült, vagyis isteni hatalom nélküli istennők és félistennők, akik aránylag ritkán férnek hozzá a nektárhoz és az ambrósziához.
Természetesen, olvasó, a pszichés kifejezés nem a lélekre, a KÁ-ra, mely rész a túlvilágon a szubtilis test, hanem a benső, numen által hordozott AH-ra, szellemre, tudatra, másvilági énre vonatkozik. E tudás birtokában értelmezzék a pszichoszomatikus terminus technicus-t is, nyájas olvasóim.
Olvasó, a túlvilágon természetesen a durva anyagi lokából kibocsátott lélek neveztetik testnek és annak belsőbb lényege, de nem a legcentrálisabb centruma léleknek.
Igazgága: oly izgő-mozgó, túlbuzgó hivatalnoki mócsing, aki igaznak gondolja magát, pediglen inkábban gaz.
Aggtatakukac aprosztata: oly vénséges vén, (vén féreg) aktatologató, hímnemű hivatalnok, akinek a dülmirigyét eltávolították, ráadásul a hitibűl is kitért
Vén féreg: oly kisnyugdíjas, közértbéli, pénztérnál sorban álló vásárló, fogyasztó, akinek ha az üzleti vita hevében (értsd bolti) azt találja mondani egy másik vénség: -Tűnjön innen maga vén féreg! Csak úgy tud visszavágni: - Maga a vén féreg!
Néni, akinek bácsi feje van: olyan néni, akinek bácsi feje van és a feje nem lenne jó pemzlinek, mert
nem jó láb,
a néni láb,
nemhiába néni láb.
Szemmelversz Ignác: olyan szülész nőgyógyász, aki állandóan kéz kezet mos, hajtogatja miért angol beteg a magyar foci, a kuruzslást sem veti meg, spagetti-táltos, mert dalolnak a rádiók szájról szájra szállanak
Automatahari: önkéntes, önjáró spionnő
Stricikli: kitartottak három kerekű hajtánya
