Bandi bá borakadémiája       2. rész
2016. március 19. írta: farappa

Bandi bá borakadémiája 2. rész

borbandi.jpgEzt a tételt egy csinos, fiatal prostinak képzelem el, aki még a szakmája elején jár, és a Népligetben sétálva orált még nem mer vállalni, dugást pláne, pusztán annyit, hogy a kezével segít az ügyfélnek megkönnyebbülni egy ezresért.

 

Mivel éppen szabadságra ment a szamorodni-dílerem, valami használható szamorodnira vadásztam a Tesco-szavannán, hogy estére feltölthessem tokajinak örvendező celláimat. Így találtam rá a Tesco saját márkás szamorodnijára. Évjárat is volt rajta, ellenben semmi termelő, csak a palackozó (H 0063). Mivel furdalt a kíváncsiság, milyen lehet, felvittem magamhoz estére. Nem úgy álltam hozzá, mint a kézműves szamorodnihoz, nem vártam semmit, teljesen nyitottan, s előítéletek nélkül rántottam ki belőle a dugót. A színe szamorodnis, illata sápadt és híg, de legalább van. Hiányzik belőle sok minden. Sok minden. Egydimenziós. Nagy vonalakban hozza a klasszikus ízt, ám a klasszikus ízjegyekből csak halványan csillan meg benne valami, a kenyérhéj pl. nincs ott, a narancs viszont dögivel. Lehetne nehezebb, érettebb, aszúsabb illatú, olajosan csordogálhatna a pohár faláról. Savai nem dominálnak, a furmint és a muskotály viszont tetten érhető. Gyümölcsös karakterű, és felismerhetően az, ami az üvegén betűzve van. Egyszerű, de szamó. A hátcímkén ígért hordós érlelés zamata viszont kárpótol majdnem mindenért. Fukar a gyümölccsel, szerény és üres. Búcsúja enyhe vanília, kevés méz és enyhe citrus. Borversenyre nem zavarnám.

Ha létezik szamorodni light, akkor megtaláltam. Ha egy igazi szamorodnit kinyitni ünnep, akkor ez csak egy halk petárda, de behűtve egész jó. Valami helyi kistermelő borát vásárolhatták fel. Ha Tokajban akármelyik házba becsöngetsz, 600-ért fantáspalackban kihoznak neked ilyenből fél litert. Na, eszembe jutott, mit adok idén karácsonyra mindenkinek. Veszek pár üveg ilyet, lehúzom a nyakáról a műanyag hüvelyt, meg lemosom róla a tesco-s címkét, és ráragasztok egy megsárgult vinyettát, melyen rusztikus ceruzás kézírással az áll, hogy „Tokaj, Macska-dűlő, 2008”. És az illető máris kapott egy személyes ajándékot, amit a saját kezemmel csináltam neki. Azt persze ő nem tudná, hogy házibarkács, mert mást hazudok neki: aki ismer, annak azt mondom, hogy origi tokaji bácsitól vettem drága pénzért, aki meg nem ismer, simán azt mondom, a saját pincészetemből származik (neki még egy kicsit be is pókhálósítanám, talán még viasszal is lecsöpögtetném a dugóját, lássa, ez nagyon a pincéből jött. Erről elhiszik, hogy saját - de legalább iható saját. Ezt a tételt egy csinos és fiatal prostinak képzelem el, aki még a szakmája elején jár, és a Népligetben sétálva orált még nem mer vállalni, dugást pláne, pusztán annyit, hogy a kezével segít az ügyfélnek megkönnyebbülni egy ezresért. Apu szerint: „egy tokaji nyaralásból hazafelé tartva, a vonatra várva, egy búcsú-szamorodnira még betérsz a restibe. Akkor ilyesmit adhatnak, ami fasz tudja, honnan van, de iható és szamorodni-jellegű”. Nem nagy durranás, de az illúzió meg van, úgyhogy ehhez is érdemes elővenni a szép poharat.

Most pedig következzen valami egészen más.

...van egy jó filmötletem... Oké. Szóval. Az a címe, hogy A félőrült. Egy rossz humoristáról szól, aki egy szép nap olyan erősen fújja ki az orrát, hogy kijön a fél agya, de már késő, ugyanis korábban eladta a lelkét Baál-nak, az ősi démonnak. Neki köszönheti addigi sikereit, így továbbra is fel kell lépnie. De már nem tud érthetően beszélni, le van bénulva a fele, mégis ki kell mennie a színpadra. Szóval, a nyomorék agyú fellép, és a hülye világ, a megtévesztett közönség így is mókásnak tartja. A makogó gnóm sikeresebb lesz, mint azelőtt, még jobban röhögnek rajta, mint azelőtt. De hogyan is néz ki fizikailag ez a humorista? Térde megroggyanva, két karja könyökben megtörve, derékszögben lebeg előtte a padló felett, kézfeje rángó hattyúfejet mintáz, arcából elszállt minden értelem, alsó ajka petyhüdten lóg, nyelve pedig élettelen hernyóként kíváncsiskodik elő erőlködő szája sötét barlangjából. Nyelvét folyton megpróbálja visszagyömöszölni a helyére, de az mindig makacsul kileffen belőle. Feje kissé oldalra van billenve, és apró nyögésekben, darabosan beszél: „gn háu láfu de fu meki merilend !”. Szóval, nem érteni mit beszél, de valahogy bizarrul lelkes, és sokan ezt érzik viccesnek. A figura meg persze, hogy lelkes, hisz a démon a tökeit szorongatja. Muszáj neki. Aztán egy valaki, egy józan svájci nő, rájön, hogy ez a humorista valójában tök szar. Béna. Szóval, a svájci nőci megpróbálja lebuktatni a retardált művészt, és felhívni a világ figyelmét, hogy ne örüljön már ennek a szarnak ilyen görcsösen. Szóval, műsoridőt kér egy amerikai csatornától, és egy rövid monológban levezeti, hogy miért szar ez az ember. A nézők felébrednek, meghurcolják, meglincselik a humoristát, majd egy vasárnap este elégetik a férfit a stúdió előtt. De még nincs vége. A svájci csajnak ezután gyanús álmai lesznek. Természetesen Baál kísérti. A férje azt javasolja neki, hogy vezessen spirálfüzetet, abba írja le az álmait és majd egy szakember megoldja. És a csaj annyira elképesztő dolgokat ír, olyan eszelős sztorikat, hogy kiadják könyvbe és meggazdagszik belőle. És ekkor megjelenik Baál és ajánlatot tesz neki, hogy vegye át a humorista helyét. És ne féljen, a siker nem fogja ezután sem elhagyni, sőt. A nő meg már túl megszokta a sikert ahhoz, hogy nemet mondjon neki. És a végén kiderül, hogy mindezt egy 16 éves lány álmodja, aki 12 majommal él együtt egy háztartásban. A kisállatok egész nap összeszarnak mindent és szét is dobálják, a nagyobb majmok még jobban, mert még többet szarnak, és neki kell takarítania utánuk, sosincs rend, ezért álmodik este faszságokat. Na, mekkora? Nem borzongatóan jó és egyedi? Aligha okozna csalódást

...ja, még valami kimaradt: A városka seriffjének - aki azóta amatőr testépítő - volt egy gyermekkori kisrobotos emléke. ...A homokozóban játszott korabelien, ám egyszer csak előmászott egy földönkívüli kisrobot csendben a homokból! Akkor nem történt semmi jelentős, a kisrobot kijött, körülnézett, majd visszamászott, de vélhetően megjegyezte magának a kis seriffet, hogy később is előjöhessen, mint elnyomott emlék. ÁM most ismét visszatért fizikailag a felnőtt seriffhez a már szintén felnőtt robot !!! itt szabadul el a pokol. Aztán jön az özv. fogász, aki valamiért ért a zombikhoz, felfigyel, hogy a seriff gyermekének új barátja egy kis gyerekzombi. Megpróbál beszélni a zombi fejével, de az csak néz és hallgat. Amikor a fogász véletlenül leveri a kis zombi állkapcsát, az állkapocs ott marad a padlón, az élőholt meg elballag onnan. Senki nem tesz semmit. Na, ez a fogász éjszaka rágyújt a tornácán. Egyszer csak egy hatalmas valami tárgy csapódik a fák közé. Odamegy, megnézi, látja, hogy egy autó az, egy gépkocsi, egy 1989-es Ford Mustang. Rácsodálkozik. Nem csinál semmit, mint a kutya, csak néz. Aztán esik a többi is le. Autóeső. Ez hülyeség?


A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr668464582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása