Bella Italiana, bella signorita

A két gyönyörű nővér a közép-itáliai tengerparton tengeti szép kis dolce vitá-ját, Sophia Marsen, a fiatalabbik, huszonhat éves, dolgos, tüsténkedik a konyhában, kiváló szakácsnő és már egész kora hajnalban halas-kofáskodik, körülzsongják a naiv kamaszok, az arany ifjak és az ezüstkorú, ezüst szőrű, persze bajszos, Vittorio de Sica pónemű rendezőszerűségek. Mint minden olasz lány, de még annál is jobban, bell-kántál; kántáre, vóláre, azaz szárnyalva énekel. Mondják is neki határozottan a direktorszerűek, mint egy operaház fantomja: Énekelj! És akkor ő rágyújt egy áriára. Jó néven veszi az udvarlatokat, de alapvetőn monogáma dáma.
Gina Marsen huszonnyolc éves, ő is szorgos, de nem a fakanál mellett, hanem a férfiúi ostromok és balkézről jött utódok vételezésében és a munkában; éjszakai lokálban mindenes: pincérnő, táncosnő, kuplé-énekesnő, olykor szerző is, (meg is van hozzá mindene, újabban egy szem, egy kar, egy láb kivételével). Meg kell hagyni a balkézről érkezett magzatot meg is szülte, persze húgának, mert ő délig alukál, aztán édes-semmit tesz, azután lokálozik az orfeumban. Van egy Clark Gable jellegű komoly udvarlója.
Történt egyszer, hogy Giulio, Gina Marsen hat év körüli fia, - a balkézről jött, megszült szülött -, valahogy a sztrádára keveredett egy nehézjárású busz elébe, ám szemfüles és igen ruganyos, sportos, gyors röptű nagynénje, Sophie Marsen utána ugorva-vetődve szinte szállva (vóláre, ugye) ellökte a busz elől, de őt magát telibe kapta. Jobb válla, bal csípője csúnyán megsebesült. A Marsen-nővérek végzetes fekete leveséhez keserű fűszerként, még az is járult, hogy ezen a buszjáraton tartózkodott Gina, akinek jobb oldalára: fejére-szemére, karjára, lábára zuhant sok-sok súlyos úti poggyász, koffer és még Bőröndy Ödön minden hordárok magyar származású, fura ura is, aki a baleset pillanatában is nagyban, hevesen udvarolt neki, ő is egy nehéz egyéniség. ugye a busz érzékeny egyensúlya Sophia acélos idegrendszerével és izomzatával való ütközéstől igencsak kibillent.

X. kép

Sophia Marsen

Hova olyan sietős, Sophie kisasszony, kérdi Giovanni egy közép-olasz halászfalu suhanc lakója, a halászfalu egy másik ifjú lakóját (lenti kép: Giovanni nincs rajta, csak a szép szinyorita-fajta). Futok a biciklim után, Giovanni, oh, azok a bicikli-tolvajok, gyorsan ki kell érnem a piacra halat árulni, aztán meg az unokaöcsémet fel kell öltöztetnem, reggelit adnom neki, mert az anyja, Gina nővérem délig alszik, egy ideje, egy éjszakai lokálban pincérnő. Amióta nem láttam, valami apró változást látok a szinyoritán, még gyönyörűbb, tán a frizurája vagy az a négyszögletű kézitáska a ludas. Maga udvarol nekem. Igen új a frizurám, meg ez a táska is, mióta nem látott volt egy kis balesetem, jelentéktelen műtéteket hajtottak végre rajtam, lehet, hogy azt látja? Ez a tám bot is csak átmenetileg kell, amíg nem mozgathatom a bal lábamat.
Sophia kisasszony, amikor megmentette Giulio unokaöccsét. Gina nénje kisfiát a buszbalesettől oly súlyos váll és csípősérüléseket szenvedett, hogy jobb karját könyökénél fogva kellett tartania, mert az bőrön lógott, bal oldali csípején a bal láb is fityegett, mert szintén csak a bőr tartotta, mint jobb karját. Még eszméleténél volt, de a kórházban felébredése után (mert később elájult) egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy egész jobb karját amputálni kellett és teljes nagyságában csonkolt bal lábával is csak odáig jutott el tudatilag, hogy nem tudja mozgatni, minden bizonnyal a poszt traumatikus sokk miatt. Ám nővérén, teljesen kibukott, hebegte is: ugyan mi történhetett vele, hogy neki szegénynek még az egyik szeme is out, pedig nem ütközött tömeges állapotú személyeket szállító monstrummal - amikor meglátogatta -, mert ő pár nappal előbb állt lábra, mivel csak enyhe agyrázkódást szenvedett jobb szeme, karja, lába elvesztését leszámítva. Ez pedig a nehéz bőröndök és a nehéz Bőröndy rája zuhanásának jótékony mellékhatása, hogy a szorgos orvosok rommá lett tagjait eltávolították.

XI. kép

Gina Marsen

Gina odasietett az újonnan érkezett vendég asztalához, oly ügyesen, kecsesen közlekedett mankó nélkül, mint kétlábas korában, azért nem teljes méretű piskótájával finoman, szerényen, mégis kicsit valljuk meg bizalmaskodón az asztalra támaszkodott, mert ha nem, a sebes szökdelés lendülete kibillentette vón” kényes egyensúlyából, miként Sophie a buszt, nagy-nagy szerencséjére pont az asztalkáig ért, ami a jobb lábból meghagyatott (majd a térd ízületig). A képen melyről írunk, mely őtet ábrázolja, ez a csonk egy rőffel rövidebb, ennek is mostan elregéljük történetét. Mit parancsol? Ha már kisasszony, ily eredetien tudott az intim zónámba lépni, - apropó, amióta nem láttam, tán félre lépett vagy rossz helyre? – de így is csábos, nagyon csábos, no, akkor pármai sonkát dinnyével és pezsgőt. Rendben, de a sonka nem pármai, az ide legközelebbi falucskából származik. Nem fogják kitalálni ez a vendég a Clark Gable-es pasas volt, Gina Marsen legkomolyabb udvarlója. Gina a lokáli mindenes lány térült-fordult ezüst tálcán egy hatalmas darab, sonkával, dinnyével meg pezsgővel és e pillanatban combközépig se érő, egy rőfnyivel kurtább csonkkal, már tartott is vendége felé, persze mankó nélkül, - hogy legyen mivel fogni a tálcát - gyorsan, de óvatosan ugrálva, hogy le ne boruljon a pezsgő.
A képen Gina épp siet, de mostan mankóval a Clark Gable-s papasír elé a pályaudvarra, mert visszajött Philadelphiából. Tudnivaló, Gina Marsen feltett szándéka, hogy aki már falatozott belőle az minimum vegye feleségül. A Clark Gable bajszos, charme-os amerikai csak annyit kért, hogy ünnepélyesebb alkalmakkor nővére, Sophie Marsen végtagjait is igénybe vehesse, mivel a nővérek újólag csak ketten tesznek ki egyet, mármint testfüggelékileg, amúgyis a családban maradna.