Paládi Zsolt: Bezárva (13. rész)
2021. január 16. írta: farappa

Paládi Zsolt: Bezárva (13. rész)

 

 

 

 

 

5. cella

 

A terv

 

 

Cynthia karcsú teste ívben megfeszül, ahogy beléhatolok. Szemét lehunyja, fejét féloldalt fordítja, hogy lássam az arcán a kéjt. Alsó ajkát beharapja, és ütemesen mozgatja a testét, heves lökéseimet megfékezve diktálja a tempót. Imádom, ahogy szenvedéllyel adja át magát szeretkezésünknek. "Mi van – zihálja - Vadabbul akarod? - kiáltja a csúcshoz közeledve. Igen – lihegem – és gyorsabban mozgok benne, húsom a húsához ér, combom a combjához, hasam a hasához, majd egészen befedem a testemmel, hogy a mellét is érezzem magamon, egy pillanatra elrugaszkodom tőle néhány erőteljesebb ütközés kedvéért. Érteni véli a szándékot, térdét felhúzza egészen a melléig, lábfejét a vállamra teszi, közben belső combját simogatja. Őrülten szexi. Már csak egy villanás jelez az agyamban: nem bírom tovább...

Egy kis idő múlva magamhoz térek. Cynthia már öltözködik, a melltartóját kapcsolja be, amikor figyelmeztet rá, hogy kötelességeim nem várnak. Ma este is találkozom az ellenállókkal. Sőt, sorsdöntő kérdésekről lesz szó, amint megtudtam.
- Vajon most miről fog beszélni nekem Ramírez? - vetem fel a kérdést Cynthiának – Arról, hogy ismét az életemet kockáztassam?
- Bizony, könnyen lehet, hogy arra is sor kerül – igazgatja a ruháját szerelmem – De talán érdemes kockáztatni – értem.
- Érted mindenre hajlandó vagyok – vágom rá habozás nélkül – de nem tudom, hogy ez az emberiség érdemes-e rá, hogy minden áron megmentsük. Ez, amelyik ideáig hagyta fajulni a dolgokat.
- Amíg vannak párok, akik ugyanúgy összeforrnak, ahogy az előbb mi tettük, érdemes. Amíg egy nő és egy férfi képes egymásra találni, egymásba olvadni, addig van cél és mindennek van értelme is.
- Ebbe talán mégsem tudnak beleavatkozni – mondom kételkedve – ez olyan ősi ösztön, ami egyidős a Homo Sapiensszel.
- Csakhogy van, aki meg akarja haladni a Homo Sapienst is. S akkor ami köztünk történik, már nem lesz mindennapos.
- A legszebb érzelem? Talán ettől is váljunk meg egyik pillanatról a másikra? – kérdezem egyfajta álnaivitással.
- Már olyan sok mindentől megváltunk – néz rám – A testiség a legutolsó, amitől az emberek hajlandóak lennének megválni, ez igaz. A testiség és a szerelem bódulata. De majd adhatnak nekik új bódulatot. S akkor mindez, amiről beszélünk, ismét egy kiváltságos kör privilégiuma lesz.
- A Felső Köré? Mintha már nem lenne övék az egész világ? Mit akarhatnának még?
- Tovább élvezni azt, ami csak a Homo Sapiensé. Az értelmes emberé. Aki csak annyi, hogy értelmes, nem több. Nem isteni, nem hibrid, nem kevert a mesterséges intelligenciával, csak egyszerűen: ember. Megmaradhatnak embernek, de csak ők. Jár nekik mindaz, ami egy embernek: a közönséges öröm, a hétköznapi érzés és a szabad gondolat.
- Mindebben még nekünk is részünk lehet, ha korlátok között is.
- Jól fogalmaztál: még... de egy átmeneti korban élünk.
- Érzem is ennek a súlyát. Ahogy Ramírez fogalmazott, minden most dől el – sóhajtok – de letenném már ezt a keresztet és csak a szerelmünknek élnék, Cynthia.
- Eljön még az az idő is – ölel át – de előbb meg kell küzdenünk ezért a jogért. Ha végiggondolod a történelmet, a hétköznapi embert sosem hagyták csak úgy szeretni, dolgozni és a kedvteléseinek élni. Mindig közbeszólt a történelem. Ha volt is egy szusszanásnyi idő, az hamar véget ért. Szerencsés volt az a nemzedék, amelyik részese lehetett ennek. De most, sajnos, ki kell mozdítanom téged ebből a paradicsomi békéből, Manu. Indulnunk kell Ramírezhez.
- Induljunk hát – egyezem bele – Ennyit adózhattunk a szerelem oltárán. Most a kötelesség köpenyét kell felvennem, engedelmesen, ahogy illik – jegyzem meg szarkasztikusan.
- Nagyon költői vagy, Manu – mosolyog Cynthia – de így szeretlek, hogy ebben a mérnöki pontossággal megszabott világban is ilyen tudsz lenni.
Még egy homlokcsók és Cynthia elindul, hogy beindítsa a jó öreg benzinmotoros járgányt. Az államilag ellenőrizetlen és sokat szidott benzinmotoros autó Ramírez bunkeréig fog repíteni minket, ahol újabb meglepetések várnak rám, ez olyan biztos, mint a halál.

 

A regény folytatása egy hét múlva következik

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr7016391660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása