Anyuka kedvence

Első találkozáskor: „Bemutatlak Irénkének, aki az én anyukám, mellesleg egy tündér, nagyon meg fogjátok egymást szeretni.” A bemutatkozás után: „Anyuka nagyon megszeretett téged, csak egyet kifogásolt, hogy feszülő blúzban és farmernadrágban jöttél. Ez egy komoly lányhoz nem illik.” Az intim kapcsolat kialakulása után: „Elmondtam boldogságunkat anyukának, sajnos nagyon nehéz volt megnyugtatnom. Azt mondta, aki ilyen könnyen adja magát, attól sok jóra nem számíthatsz.” Miután a lány odaköltözik: „Anyuka arra kér, bánjál kedvesebben a kutyussal, mert szegény állat már lelkibeteg a sok dorgálástól.” Két héttel később: „Tudod, Ildi, te nagyon megfelelsz nekem, de nem tudsz olyan jó paprikás csirkét készíteni, mint anyuka. Anyukának egyetlen panasza van veled szemben. Nem tudsz rendet tartani a szobámban, a ruhák, a cédék, a dévédék szerteszét hevernek.” Némi idő után: „Anyuka azt mondta, nem használhatja tőled a fürdőszobát és a konyhában is csak ritkán fordulhat meg. Mégiscsak az apuka vette nekem a lakást…” Egy nagy veszekedés után:

„Bántó volt, hogy ilyen hangon beszéltél anyukával. Ő befogadott az otthonunkba, és te úgy viselkedsz, mint a saját birtokodon. Ráadásul anyukának volt igaza.” Szakításkor: „Anyuka óvott tőled, mondta, nagyon sok fájdalmat fogsz okozni nekem. Hát megcsináltad.”

A nőbolond

Az első találkozáskor: „Jaj, nem is tudok hova lenni, milyen aranyos kislány vagy. De a barátnőd, a Gyöngyi is egy igazi hercegnő. Feljönnétek megnézni az amatőrfilmemet mindketten?” Miután az egyik hajnalig maradt, rámenősen kérleli: „Igazán eljöhetnétek holnap, az egyik jelenetnél szükség lenne arra, hogy két lány vetkőzzön le. Amikor barátnője bemutatja édesanyjának: „Nem tudtam, hogy ilyen csinos anyukád van. Hosszú előadást tarthatnék az érett nők nagyszerűségéről.” Tévénézéskor: „Egy dolog miatt szeretem a Lagzi Lajcsi-showt, mert széplábú nők vannak benne.” Ha randevú alkalmával a társaságban feltűnik egy másik lány, rögtön megkérdezi: „Ismered ezt a figyelemreméltó hölgyet? A barátnőd? Többször is elhozhatnád a társaságba. Remekül megtalálnánk a hangot egymással.” Szakításkor: „Bocsáss meg, nem értem, mit mondasz, arra a tüneményre figyelek a szomszéd asztalnál.”

A munkaalkoholista

Ismerkedéskor számtalanszor elmondja, mennyire fontos ember és milyen képesítéseket szerzett. „Nélkülözhetetlennek tart a főnököm, azt hangoztatja, nélkülem egyetlen pályázatunk se lehetne eredményes.” A következő randevún: „Jó hírem van számodra, kineveztek főosztályvezető-helyettesnek. Remélem, értékeled, mekkora áldozatot követel tőlem, hogy a magánéletemre is gondot fordítsak.” Három hét múlva: Most van egy kis időm, de sietnem kell. Holnapra meg kell írnom egy nagyon fontos jelentést.” Újabb három hét után: Találkozhatunk, úgy tűnik, ez az október kicsit lazább. Talán belefér a programomba egy múzeumlátogatás. Csak hét után kell visszamennem a munkahelyemre.” Az első szeretkezés után: „Most csak egy villámszexre volt lehetőségem, mert nálunk csőstől áll a munka. Egy rendkívül fontos feladattal kell elkészülnünk.” Szakításkor: Sajnos csak két percem van számodra, hogy lezárjuk ezt az ügyet, aztán vissza kell rohannom.”

A szenvedélybeteg

Az első találkán lelkesen közli: ”Ma nagyon sokat nyertem. Olyan italt rendelhetsz magadnak, amilyent csak akarsz.„ A következő alkalommal is az automata a téma: „Bedobom ezt az ötezrest, és úgy fogunk élni, mint a királyok. Nekem mindig kivételes szerencsém van.„ Öt perc múlva izgatottan fordul hozzánk: „Bébi, nem tudsz kölcsönadni egy tízezrest? Ez most biztos be fog jönni, mert én általában nyerni szoktam.„ Két perc múlva kiborul: „Nem tudom, mi van ezzel a kurva géppel? Nem hívnád fel az anyádat, hogy hó végéig adjon egy húszezrest? Ha nyerünk, egyből visszaadom neki.” Egy perc múlva roppant kétségbeesett: „Hú, honnan fogunk most pénzt keríteni? Nem azt mondtad, hogy a nagybátyád képviselő a parlamentben? Nem tudnál elszaladni hozzá egy ötvenezresért?” Szakításkor mélyre menő következtetést von le: „Ha nem csicseregtél volna annyit a fülembe, nem hagyott volna el a szerencse. Úgy látszik, igaz a mondás, vagy a kártyában van a szerencséd vagy a szerelemben.„

A gyenge

Az első légyott végén hosszú levegővétel után kinyögi: „Nagyon szeretnék bízni abban, hogy eljössz a következő találkozóra. Tudod, engem már annyian becsaptak.” A megbeszélt randevún szüntelenül óráját nézi, és amikor a lány öt perc késéssel megérkezik, nem tud uralkodni magán, hogy kimondja: „Nagyon megijesztettél, az Ági is így kezdte, a késései egyre növekedtek, és egy nap többé nem jött el.” Amikor a következő programot megbeszélik, nem tudja elhatározni, hogy moziba menjenek, otthon maradjanak vagy látogassák meg a nagynénikéjét: ”Szeretném, ha te döntenél kedvesem, én olyan bizonytalan vagyok. Nem akarom megsérteni a nénit, a mozira nincs elegendő pénzem, és félek, hogy otthon olyasmi következik be közöttünk, ami még túl korai.” Mikor elromlik a lakásunkban a villany, nyöszörög: „Jaj, most mi lesz velünk? El kell szaladni valakinek szerelőért. Engem mindig durván becsapnak, Pirikém, nem keresnél egyet? A lányokkal mindig rendesebben viselkednek.” Amikor ezek után partnere szakít vele, kétségbeesetten fogadkozik: „Hidd el, én nem akartam, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Énhozzám mindig visszajöhetsz.”

A féltékeny

Az első randevún a parkban hirtelen félbeszakít egy kellemesen induló beszélgetést: „Ahogy itt ülsz a padon nem veszed észre , hogy minden erre járó pasas a nyálát csorgatja, mert olyan keveset takar el a szoknyád a combodból? Tudhatnád, milyenek a férfiak. Legközelebb jó lenne, ha szolidabban öltöznél.” Amikor színházba viszi barátnőjét, így óvja: „A szünetben nem szükséges feltétlenül kimennünk a büfébe. Tudod, hogy ott minden ember lesi a másikat. Utálom, hogy kirakodó vásárra viszik a nők a bájaikat.” Miután bemutatja kedvesét barátainak embertelenül leteremti: „Nem kellett volna úgy bizalmaskodnod a Lajossal. Egészen az arcába hajoltál, és kihívóan nevettél a hülye viccén. Nagyon szégyelltem magam, a haverjaim joggal hihették, hogy szabad prédát hoztam nekik.” Szeretkezés után gondterhelten megjegyzi: „Túlságosan rafinált vagy ahhoz az ágyban, hogy rendes nő legyél. Bele sem merek gondolni abba, hogyan lettél ilyen tapasztalt.” Amikor a lányt linzi unokafivére meglátogatja, így fakad ki: „Azért nem vagytok olyan közeli rokonok, hogy nyakra-főre együtt legyetek. Talán ennél a köteléknél több is van köztetek?” Miután partnere többször nem vette fel a telefont, így kiabál: „Megtaláltam a magyarázatot. A szomszéd átjött egy kis szerelésre, aztán más okból is nálad maradt.” Szakításkor dühödten közli: „Már megint egy büdös kurvát fogtam ki, akinek csak az a fontos, hogy jó kemény legyen. Ismerem én a fajtátokat.”

A megrögzött agglegény

Már az első randevún hangsúlyozza: „Lehet köztünk valami, de hosszú távú kapcsolatra ne számíts!” Amikor a nő először megy fel a lakására, és megpróbál magának utat törni a düledező könyvhegyek közt, rögtön figyelmezteti: „Nagyon kérlek, hogy fel se vetődjön benned a rendrakás gondolata. Nagyon érzékeny vagyok arra, ha valaki illetéktelenül a holmijaimhoz nyúl.” Amikor komolyabbra fordul kettejük kapcsolata, a következő szöveggel hűti le barátnője lelkesedését: „Rendben van, megértjük egymást az ágyban, de a jó szex még nem feltételez jó házasságot.” Amikor rajtakapja barátnőjét, hogy numizmatikai gyűjteményét nézegeti, roppant ideges lesz: „Ebben a kollekcióban egy élet munkája van benne. Nem szeretném, ha avatatlanok megfogdosnák III. Valentinianus császár bronzdénárját körömlakktól csöpögő ujjakkal.” Barátjával való találkozás után hosszan zsörtölődik: „Nem tűröm, hogy utálatosan viselkedj a Bandival. Te csak azt veszed észre, hogy büdös és gondozatlan, pedig senki nem bizonyította nála mesteribben az etruszk-magyar nyelvrokonságot.” Szakításkor summás ítéletet mond: „Semmilyen téren nem voltál hozzám való, mindig le akartál húzni a színvonaladra. De mit is várhattam egy nőtől?”

 Szerző: Paládi Zsolt