7 pontban arról, milyen nőt kerülj el
2015. január 21. írta: farappa

7 pontban arról, milyen nőt kerülj el

eyess.jpgA hisztis

Ha gondja van, durcásan hallgat, kedvese faggatódzására pedig foghegyről veti oda: „Ha nem találod ki, mi a bajom, akkor nem is mondom meg.” Gyakran elégedetlenkedik azután is, miután meghallgattuk, mondván: „Fogalmad sincs, mit érez ilyenkor egy nő!” Szerelmének barátnője problémáit is jól kell kezelnie: „A Vera komolyan hozzád fordult, mint éretten gondolkodó férfihoz, és te egy viccel leráztad magadról.” Vendégségek után általában lelkifröccsel távozunk: „Mindig szégyenkeznem kell miattad, megint belevágtál a főnököm szavába.” Havonta számon kéri, mennyire vesszük komolyan, ilyenkor tombolva kel ki magából: „Van elképzelésed a jövőnkről? Hova vezet a kapcsolatunk, válaszolj! Egyáltalán, gondolkodtál már ezen?” Szakításkor feldúltan közli: „Miattad estek ki évek az életemből, és még mindig nem vagyok anya! Ezt neked köszönhetem! Te senki!”

A költőnő

Az első randevún egy kis füzetet szorongatva jelenik meg, és bizonytalanul tudakolja: „Nem ismered a Gyurkovics Tibort?” Bizalmasan bevallja, azóta ír verseket, mióta tizenéves korában szerelmes lett a gimnáziumi futballcsapat csatárába. Fontoskodva hozza tudomásunkra: „Verseim Pilinszkyhez hasonlítanak. Engem is a transzcendens érint meg elsősorban.” Néhány hét intenzív együttlét után sértetten tör ki: „Csalódtam benned, érzéketlen vagy a művészetek iránt. Más se érdekel, csak a szex, de persze azt a verset nem értetted meg, amit Dali szétfolyó órájáról írtam.” Szakításkor kimérten bánik velünk: „Kristóf meglátta bennem a lehetőséget. Támogatja, hogy felvételizzek a JAK-ba. Ott megbecsült helyem lehet.”

A kisajátító

Az első randevún vallomást tesz, miközben elmorzsol egy könnycseppet a szemében: „Megtaláltam azt, akire mindig is vártam.” Három nap múlva, az újabb találkozáskor hosszan ecseteli, mennyire hiányoztunk: „Úgy érzem, olyan jól megértjük egymást, hogy nem korai holnap hozzád költöznöm.” Másnap, amikor félórás késéssel érkezel, szipogva hányja a szemedre: „Féltem, hogy valami baleset történt veled. Nem tudnál ilyenkor telefonálni?” Amikor megemlítjük esedékes érettségi találkozónkat, ijedten próbál lebeszélni róla: „Rettenetes csalódást élnél át, hogy az osztálytársaid mennyire kiábrándítóvá váltak.” Mikor magadhoz hívod vacsorára a legjobb barátodat, megjegyzi: „Nézd, én nem ellenzem az ilyen külső kapcsolatokat, de mindig tudd, én vagyok az igazán fontos!” Édesanyáddal való megismerkedése után: „Nagyon kedves nő az anyád, de mindig elnyomott téged, és csak mellettem lehetsz szabad.” Szakításkor megrendülten néz ránk: „Csak annyit akartam, hogy megérezd, mennyire szeretlek. Tudom, hogy lesz még sok nőd, de tőlük soha nem kaphatod meg azt a szeretetet, amit tőlem kaptál.”

A féltékeny

Az első szerelmes hétvégén az ágyban cinkosan kacsintva súgja: „Nem tudom, mi a véleményed Enikőről, szerintem nagyon kedves lány, és ugye csinos is? Láttam, hosszan rajta felejtetted a szemedet.” A következő héten jelentőségteljesen közli: „Érdeklődtem az egyik kollégádnál, a Ferinél. Nem is tudtam, hogy az Enikővel egy osztályon dolgozol. Miért titkoltad ezt el előlem?” Egy meghitt este után, amikor azt hisszük, a legnagyobb rendben halad minden, egyszer csak megszólal: „Múltkor nem tagadtad, hogy nagyon tetszik neked az Enikő. Ha már ennyire kívánod, nem fogok az utatokba állni.” Fogadkozni kezdünk, csak egyszerű ténymegállapítás, mikor elismertük Enikő szépségét: „Eleget csalódtam már bennetek, tisztában vagyok vele, mi játszódik le ilyenkor egy férfiban.” Egyre kellemetlenebb helyzetek elé állít: „Múltkor hívtalak a cégnél. Miért Enikő vette fel a kagylót? Már olyan bizalmasak vagytok egymással, hogy a magánügyeidet is rajta keresztül intézed?” Kicsivel később, feldúltan állítja: „Viki azt mondta, látott egy lánnyal a villamoson, nem biztos benne, de mintha Enikő lett volna az.” Kutatását tovább folytatja: „Utánanéztem, kiket küldenek ki a vállalatodtól Burmába. Véletlenül se lehetett kihagyni Enikőt? Persze megértem, ő kiválóan ért a thai szexmasszázshoz.” A kiutazás előtti reggelen: „Még van időd, hogy lemondjad ezt a kockázatos kiküldetést. Gondolom, fontos vagyok neked.” Miután Távol-Keleten elkeseredésünkben Enikő karjaiba menekülünk, és indiszkrét kollégánk elszólja magát, tíz körömmel szalad arcunknak, sírva kiabálja: „Véletlenül se szoktam tévedni a férfiakkal kapcsolatban, ha lehúzzák a cipzárjukat, kibuggyan az agyuk!!”

A feminista

Az első adandó alkalommal közli, mihez tartsuk magunkat: „Nem kérek ízelítőt azokból az olcsó trükkökből, amiket egy férfi előhúzhat az eszköztárából. Szeretném tudni, mire számíthatok szexuálisan és egzisztenciálisan is.” Végig kell hallgatnunk, mennyi megaláztatást kellett eltűrniük a nőknek a múltban: „A nők saját szobával sem rendelkezhettek, csak szexuális tárgynak használták őket. A sok évszázadnyi lelki-szellemi sanyargatásért és kisajátításért az a minimum, hogy most többet engedhetünk meg magunknak!” Hozzáfűzi: „Nincs közöd ahhoz, nekem hány pasim van, az hiszed, nem tudom, hogy mindig a bugyik lehúzásán jár az eszed?” Ha nincs megelégedve szexuális teljesítményünkkel az ágyban, ellentmondást nem tűrően kijelenti: „Na, ilyenek a hetero férfiak, csak saját magukkal törődnek. Közületek még a homoszexuálisokat lehet értékelni a legtöbbre. Ők páratlan finomsággal éreznek együtt a nők problémáival.” Szakításkor ridegen tudatja: „Javíthatatlan vagy, mint a legtöbb.”

A túlérzékeny

Első randevún hosszan beszélget velünk, úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, de a legvégén elejt egy szomorú megjegyzést: „Úgy érzem, nem figyeltél rám.” Következő alakalommal: „Nem érdeklődtél az anyu betegségéről, pedig múltkor annyit beszéltem a derékfájásról. Ha csak érzékileg közeledsz hozzám, nem tudom, hogy fog alakulni a kapcsolatunk.” Első szeretkezés után: „Velem nagyon gyengéden kell bánni, én egy érzékeny nő vagyok. Fogalmad sincs, a Laci mellett milyen megaláztatásokat kellett átélnem.” Elrohan a baráti összejövetelről, s mikor utána szaladsz, a fejedhez vágja: „Te egy rendkívül önző alak vagy. Egyáltalán nem vagy figyelmes. Megjegyezted egyáltalán, mi a kedvenc parfümöm?”

A kritikus

Első randevún már kifejezi az elégedetlenségét: „Nem bízom abban, hogy jól alakul a kapcsolatunk. Te egy kedves srác vagy, de ez nem elég.” Mikor elvégzett tanulmányainkról beszélünk, epésen megjegyzi: „Te sem tudnád megmagyarázni, miért kellett egy olyan szakot végezned, amivel nem lehet boldogulni az életben?” A baráti társaságunkkal való megismertetés után: „Na, ezek igazi lúzerek. Jól kiválasztottad a hozzád hasonlókat.” Miután elvisszük törzshelyünkre: „Így nem leszünk jóban. Az emberek a barátnőjüket nem egy piszkos kis lebujba szokták elhívni.” Színházban: „Hihetetlen, milyen igénytelen tudsz lenni, megint ezt a molyrágta öltönyödet vetted fel.” Az ágyban: „Miért vagy olyan rendkívül elégedett magaddal? Azt hiszed, ez szeretkezés volt?” A másoddiplomád megszerzésekor: „Csoda, hogy meg tudtad szerezni ezt a papírt. Persze mindenki megszán, amikor meglátja azt a fájdalmas arcodat.” Szakításkor: „Egy nagy rakás szerencsétlenség vagy. Azt hitted, gyereket szültem volna neked? Milyen sors várt volna rá egy másik gyerek mellett?”

 Szerző: Paládi Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr897078591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása