Gazdagság, politika, Isten, nemváltó műtét – miként fonódik össze ez a négy kifejezés? Az nem kifejezés! Olvassa el eme csendes kirohanást egy ültében és nyomban megtudja! Megéri? Nem tudom... De lesz benne sex is.

Irritál, amikor valamelyik művész-jellegű embert agitálni látom valamilyen politikai szín alatt, mert rögtön az jut eszembe, hogy meggyőződése bizonyára megvásárolható és egy kicsivel többért ugyanezt mondaná, csak a másik oldalon... Nincs veszedelmesebb politikai szócső a profi színésznél, mert ő könnyebben meggyőzi a hezitálót. Sok olyan közszereplő, színész és felfelé bukott műsorvezető van, akiket annak idején elismertem, valamire tartottam, de ma már csak egy megvehető beszélőgép, egy politikai célra befogott totemállat. Visszaélni az életművel? Bérelhető a nagyság? Oké... te tudod. Szerintem az irodalom, a művészet és az értékteremtés ne álljon semmilyen szín alatt, maradjon politikamentes. Pénzért tényleg mindent? Létezik más Isten a kurva pénzen kívül? Az érdemes Művész azt mondja, egy mai komoly író nem mehet el a politika mellett. - De. El tudna, ha akarna.

Hogyan gazdagodjunk meg az irodalomból ocsmányul, de alattomosan?

Megéri néha belopózni az irodalomba, mert aki szemfüles és eléggé aljas, itt is megszedheti magát, ha képes okosan garázdálkodni. Csináljunk állami támiból egy irodalmi hetilapot, kérjünk be egy csomó anyagot, majd úgy 1 éven belül tegyük tönkre, nehogy feltűnjön a sok lopás, gondosan kiszedve belőle minden lóvét. A szerkesztői fizetésünket lehetőleg a lap első számától kezdve emeljük a duplájára, és mehet a garázsmenet. Amikor már látjuk, hogy nincs sok hátra, újra emeljünk a fizetésünkön, mert akad még lehúzandó bőr, vékony, de az a vékony se legyen másé.
- Történt már ilyen? Történt. A vastagbőr aranyat ér. Csalni is ér. Ki baszna le érte, amikor te hozod a szabályokat?

 Ha néha beköszönt az election day, én magam nélkül hagyom, és hamar meggyőzöm az engemet, hogy maradjak otthon, nincs értelme, el van ez már döntve. Nem érdekel, nem élek vissza állampolgári jogommal. Már rég nem. Mivel kurva vagyok, amolyan irodalmi örömlény, megtollasodott prosti, gyakran állok kint a sarkon, ha a sarkamra állok, és akkor elkapnak, elkapnak és sűrűn kérdezgetik tőlem az utcán, hogy én miért nem foglalkozom politikával, amikor kell, kéne, divat, mindenki csinálja. Lassan, orron át fújom ki a füstöt, és azt felelem, azért nem foglalkozom politikával, mert hazánkban sajnos nincs politika. Ahhoz, hogy politizáljak politika is kéne. Amit sokan politikának tartanak, az valami egészen más, egy csökkentett igényű összefonódás a szórakoztató iparral és a bulvárral. És ha véletlenül be is nézek a politikának nevezett játszótérre, onnan már nehezen jövök ki, elragad a hinta, a mászóka, a libikóka, de én ragaszkodom a gerincemhez, nem szélkakas az, tarifája sincs. Szopni szopok, de azt legalább ingyen.

Tudom, hogy nem így kell felfogni, de valahogy fel kell fogni. Ide szavazz, oda szavaz, ezt vedd be, azt vedd be, mingyá' jobb lesz, jövőre!… Több helyen kilóg a büdös lóláb. Nincs kormány, nincs ellenzék, ugyanaz a cég az egész. Egy nagy Játék van csak, amit valahonnan a magasból irányítanak és a bizonytalanság fenntartása a cél, mert attól működik, az az üzemanyaga. A politika úgy működik, hogy nem működik. A Játék értelme valamilyen jól összegondolt gazdasági megfontolás lehet, vagy csak annyi, hogy mozogjon a tőzsde, mert ahol bizonytalanság van, ott mozog. Láttam a tévében. Egyetlen kormány se kormány: üzleti vállalkozás, amit a párzás joga vezérel, a kan-pány. Egyik költő barátom, aki a konspirációs elméletek nagy rajongója, azt mondta: „ha megtudnád, miről szól valójában a politika, el se hinnéd”. Nem biztos, hogy akarom tudni.
Mi a politika varázsa? Miért játszanak vele ennyien? A hatalom a legédesebb cucli, ha egyszer megízlelted, onnantól életcéloddá válik. A fenntartható politikához két dolog kell: demokrácia plusz petting, ezért minden demokrácia csak demó.

És itt jön a sex

Szakmám során lepippantok néha egy-egy politikust is. Az egyik kuncsaftom azzal indított, hogy képzeljem el, ő annak idején együtt ült a Ferivel. A Parlamentben. Külön sorban, de egy padban. Ült, és egész nap kaszált. Estére el is fáradt. Azóta sokan keresik a Ferit, és a Feri is sok embert keres. A politikusok remek tömeghajlítók. A hatalom képmutató, tiltja a kurvázást, de azért ők is használják azokat a szolgáltatásokat, ha az asszony nagyon eltűnik otthon a fészbukban. Ha azt hiszed, hogy beleszólásod van a politikába, hihetni hiheted nyugodtan. Az egész nem arról szól, amiről kéne. Mióta összefonódott a szórakoztatóiparral, a célja mindössze annyi, hogy foglalkozz vele, rágódj és idegeskedj rajta – ezen, és ne máson. Ne magadon, és főleg ne az élet értelmén töprengj. Vedd meg a legújabb okosmobilt, száguldj a kedvező tarifákon, csevegj egész nap a semmiről, várnak a klubban, éjszakai szédület, tömd be a füled nyegle zenékkel, és hidd el, hogy minden rendben, ne kérdezz, főleg kussolj. Naponta programoznak és mi boldogan észre se vesszük.

A hatalomnak nem a pénzed kell, mert már az összes pénzed náluk van, az kell, amit nem tud pénzért megvenni: a tudatod. Minden támadást a tudatod ellen intéznek, hogy feléjük fordítsd, velük foglalkozz, csak befelé ne figyelj, csak oda ne, mert még meglátsz valamit. Ez egy démoni játszma. És mi jó barom módjára foglalkozunk velük, dühöngünk rajtuk, betelefonálunk politikai műsorokba, jó partnerek vagyunk, telerakjuk velük a fejünket, meghívjuk őket a szívünkbe, együtt pusztulunk velük, mert nem hagytak más választást.
A kormánynak (akárhol és akármelyiknek) annyi a dolga, hogy korlátozzon és minél jobban beszűkítsen téged, a mozgásteredet, egy számot, egy adatot csináljon belőled, aki értéktelen, lényegtelen, és ha befizettél minden adót, pusztulj el, nincs rád szükség, értelmed és célod befejeződött. Belénk nevelték, hogy csak az örökké nyüzsgő, az örökké nyugtalan és elégedetlen ember a rendes ember, mert a befelé forduló, gondolkodó ember veszélyes – magára nézve is. Elménk nem arra való, hogy túlfeszítsük és fölösleges szarságokkal tömjük ki. Egy darabig bírja, gurul, aztán egyszer csak összeomlik. Nyugalom – tényleg ez a hosszú élet titka.

Még olvass tovább, lesz még velő és szaft

„A gazdagság fontos, fontos, hogy legyen és lehetőleg nálam legyen mind” – így gondolkodik minden politikus. Valójában leszar téged, nehogy azt hidd, hogy úgy kel fel reggel, hogy felhúzza a magyar zászlót, könnyes szemmel elszavalja a himnuszt és megtöri a mosolygó, fajmagyar családjának a nemzetiszín kenyeret. Nem. Nem. Hát? Megnézi a befektetési portfólióját, átutal az esti prostiknak, és fennhéjáz. A fennhéjázás jólesik a léleknek, mert magasabbnak tűnik általa, akár méterekkel is, magasnak lenni pedig nem rossz!
„Alkoholista ingyen nem politizál” - mondta egy nagyon okos ember. És ebben, azt hiszem, minden benne van. A csőcselék pedig bőven megelégszik a bűnbakkal, még akkor is, ha fából van. De te nem vagy csőcselék. Próbálják veled elhitetni, napról-napra, de az az igazság, hogy senki sem született csőcseléknek, csak az ártatlanságunktól kerülünk egyre távolabb. A szarkazmus, a cinizmus, a bizalmatlanság, az aggodalom, a nyugtalanság... mind-mind belénk nevelt program, nem valódi, nem kényelmes, nincs létjogosultsága, se semmilyen. Ébredj fel. Legyen ez a nap az Ébredők viadala! Mondj nemet az emberkísérletekre. Vedd be a piros, vagy a kék tablettát, nem tudom, melyiktől kapsz mátrixot, de valamelyiket be kell venned.

Tetszik a rendszer, az a rendszer, amelyik befelé fordít és kiegyezik az igazsággal, nem akarja saját célra megmásítani azt, nem arrogáns, és ha netán hibázik, belátja.

Ne szeress seggfej lenni

Egész életünk arról szól, hogy bebizonyítsuk a másiknak, vagyunk akkora seggfej, mint ő. „Előbb nyomom le a víz alá őt, mint ő engem” - ez az élet. Vagyok Én, rajtam kívül mindenki más ellenség, vagy rokon (vagy a kettő együtt). Hatalmas jelentőséget tulajdonítunk az énünknek, mintha egy létező, örök valami volna, nem pedig egy pszichogyurma. Ezt a nagyszerű Ént mindig meg kell védeni, pátyolgatni kell, nem szabad, hogy nevetség tárgya, vagy céltábla legyen. Megjelent az Én és eltűnt a Mi – ez van ma. Állandósult a kényszermegfelelés, mert csak akkor érezzük magunkat, ha más is lát, ha mások szemében megcsillanunk, onnan kapunk önigazolást a létezésünkre, és az ember ne kapjon húgycsőcsavarodást? Miért futsz a metró után, amikor 3 perc múlva jön a következő? Nem sietsz sehova, csak az azonnali birtoklás vágya hajt, ami szintén belénk van nevelve, rohanj, siess a sehova, mert akkor fontosnak és értékesnek tűnsz, csak itt, csak ma, csak azonnal.

És most következzen valami egészen más: nemváltó műtét

Egyik ismerősömet, Dánielt, aki egy férfi, nemváltoztató műtéttel leptem meg karácsonyra. Szenteste, amikor összegyűltünk a fa alatt, mindenki nagyon örült, csak az anyja nem: mérgesen nézett hol rám, hol az ablakra, kivetnivaló után kutatva. Nem örült fia ajándékának, mert ő pont férfi zoknit vett neki, most adhatja másnak. És itt eltöprengtem azon, hogy jaj-e neked, ha egy szép napon meghallgattatnak kívánságaid és zabolátlanul teljesülnek azok?

Te mit kívánsz? Adj hálát Istennek - bármelyiknek - azokért a kívánságokért, melyeket nem hallgatott meg.