Kő, kavics, uszadékfa, ötlet, kezek és némi művészet a Duna parton. Állandóan megújulva, mert jön az árvíz és a tárlatnak vége. Mindez Budapesten a Római parton, Kánya Tamás emberből. Vagy lehet, hogy nem is Tamás üzeneteit nézhetjük meg, sokkal inkább magának a Dunának a híradásait? Mert ki tilthatja meg a Dunának, hogy üzenjen nekünk? Éppenséggel a Dunának is lehetnek üzenetei, Tamás által, a víz által, a kövek által. És a Dunának, nem kell MMA, nem kell mély elemzés a művészet lényegéről, csupán Tamás kell, aki eljuttatja a Folyam üzeneteit, bármiről, bárkinek. A figyelmes – na pláne a figyelmetlen – látogató azt lát bele a kövek és uszadékfák kompozícióiba, amit éppenséggel szeretne. Nem kell hozzá műelemzés, ahogy nem kell hozzá műértés sem. Láttam már ilyet, a Gerlitzenen azzal a különbséggel, hogy ott nem egy alkotó építi meg a hegy üzeneteit, hanem az oda kirándulók, és azzal a különbséggel, hogy a hegy nem is rombolja le azokat, ahogy más kirándulók sem. Nekünk sem kéne, ha éppenséggel kilátogatunk a Rómaira. Nem kéne, mert ha jön a víz, úgyis elviszi a kiállítást, de nem romboló, hanem építő szándékkal. Azzal a szándékkal, hogy Tamás mindent újraépítsen a következő áradásig. Vagy mondjuk másként. Hogy új üzeneteket kapjunk a Dunától. A Folyó szerkesztősége pedig úgy döntött, hogy Tamásnak rendszeres felületet biztosít, hogy a Duna és az ő üzenetei azokhoz is eljussanak, akik nem tudnak ellátogatni a Kőkertbe.

Még több kép a Római parti kőkertről