...és máris Dia érkezik a kifutóra egy zöld és vakmerő selyemstólával, a végét hanyagul a földön húzza, akár egy nagyvárosi díva, akinek minden mindegy. Színe tökéletesen passzol aprótlan szemeihez, ez a narancssárga anorák pedig egy büszke és független nő ígéretét hordozza, de ha nem is, legalább ellensúlyozza Dia jelentéktelenségét. Azoknak, akik nem ismernék: Dia igazi írónő, kritikusnő, magyar, valamint a Havi Ekvipázs c. költészeti napi havilap szerkesztőnője…

…Tamás érkezik, a Néplapja c. újság kult. rovatvezetője. A fején látható medveszőr kucsma elfedi a hiányzó hajzat zömét, így amit az évek elvettek, a fejfedő visszaadja. A divatosan koptatott kordnadrág sliccrészén látható gyanús folt bármi lehet, de a szandálhoz húzott vastag fehér frottír zokni nagycsoportost idéző konfigurációja aranyossá szelídíti az összképet – mindezzel finom találkozópontot is biztosít az aktuális homeless divattal. Köszönjük Tamás…

…Ilonka érkezik a CivilCityRadio költőnő-rovatának műsorvezetője. A napbarnított ráncos arc egy velejéig megélt életről üzen. A vastag arcbőrön erőteljesen átüt a kemény csontozat, amit ijesztővé ír a rajta megpillantható kínmosoly. Ez a kétrészes fürdőruha kortalanságot sugall, és beint annak az eltelt 62 évnek. Figyeljük meg, ahogy a feszülős lila ruhadarab több mint sejtetően átengedi a jó étvágyról üzenő hurkákat. A büszkeség diadalát látjuk: a megállított homokórát. A józan észt és a hatékonyságot egyaránt elutasítja. A szalmakalap természetes színe percre pontosan összhangban van a gumiklumpával, ami mára már a nyegle kényelem, és a szabadidő kínai piacon történő agyonverésének szimbólumává érett. Az inkontinencia betét és a csípőficam-tapasz nem része a szettnek… 

…Ivánka elnagyolt sportcsukája hatalmas nyelvét lezserül, hanyagul ölti ki. A vidám mackónadrág a lazaságot szimbolizálja és egy sikeresen „befejezett” napról üzen. Divatosan gyűrött kockás inget visel, a kócos frizuráján pedig egy több számmal kisebb bézbólsapesz feszül, bongyor festett haját épp hogy csak kínálgatva. A 19 éves Ivánka a KultúrBalkon sci-fi és fantasy rovatának szerkesztője, és nagy Trónok harca rajongó.

…és máris Lacika következik, aki hivatásos szobafilozófus, a Kék Tenger Kiadó tördelője. A képébe húzott rastafari sapka gondosan árnyékolja az arc egészét uraló hatalmi tébolyt. Elméletben már többször rendet csinált a világban, úgy, hogy a fölösleges népcsoportokat bedobta egy nagy darálóba… A rendíthetetlen diktátor-benyomást a vastag szakálla sem karcsúsítja. Figyeljük meg a celluxal megragasztott szemüveg megindító egyszerűségét. Saját márkás freestyle-anarchiát sugalló miliőjét kiemeli a T-home-os póló, a kezében látható Zwack-szatyor pedig bekeretezi és mindenek fölé emeli az összképet. A kínai tornacipő egy laza, divatosan hippis nagyvárosi kisfiúról üzen, aki hanyag, nemtörődöm, és már egy csomó Tarr Béla filmet látott…

… Emese a Modern Kávéház c. irodalmi folyóirat szerkesztője, eddig két kötete látott napvilágot: egy zöld meg egy lila. Ebből kifolyólag e két szín egyszerre van jelen a testén, és az, hogy nem visel bugyit, csak tovább fokozza a merész punkos beütést. A nemezkalap tudatosan több számmal nagyobb, hogy elterelje a figyelmet a legkényesebb területről: az arcról. Lotyós lassúsággal, indokolatlan büszkeséggel végiglejt előttünk. A kezében látható citromos Dréherrel megpakolt Schölleres reklámtáska azt üzeni, hogy az italászati torkoskodás számára nem közömbös. A vállán angyalmód szétterülő bahiás stóla reggel tán függöny volt - ki tudja? „Két kötet, két pár velúrcipő, négy szerető„ Köszönjük Emese!...

…Sikítóan káprázatos összeállítással érkezik Mihály. Az oldalán lógó, tátott szájú, hatalmas retro bőrtáska írókurzuson begyűjtött kéziratoktól püffed. Sosem fogja elolvasni őket. Erre nem ér rá. Klasszikus abroszkockás inget hozott nekünk, és a legújabb verseskötetét, amiből ebben a pillanatban is felolvas. Az NKA támiból megszületett kötet a Könyvünnepre jött ki – Mihály eddig eladott belőle kettőt, egyet az édesanyjának, egyet meg ő maga vett meg. A napközis vászon váltócipő jelentéktelen szürkesége cseppmentesen passzol össze a foltos pólójával, nemesen darabos mozgásában pedig egy összetett és elfoglalt nagyvárosi költő képe bontakozik ki előttünk, és még így is csak kapargatjuk egy nagyon bonyolult személyiség kérges felszínét… Mihály. Köszönjük, Mihály!