Szerelemfüggők (erotikus regény) 39. rész

Rékának hamarosan módjában állt viszonozni a kolozsvári kirándulást. Egy alapítványtól egy hónapos ösztöndíjat kapott és már szeptemberben találkozhattunk újra. Egy zuglói kollégiumban kapott külön szobát. Zsúfolt volt számomra ez a hónap, minden napra szerveznem kellett neki valamilyen programot, de arra azért sikerült rávenni, hogy a lakásomat megnézze. Ez alkalommal feltűnt, milyen tartózkodó és hűvös igyekszik lenni. Bár heves csókváltásaink vérmesebb reményekre jogosítottak volna fel, hiába ostromoltam a kanapén, felháborodottan utasította el, hogy a farmermellényét levegye. Ezt már-már a groteszkségig óvatoskodónak tartottam, de elfojtottam a nevetést. Gyanakodhattam volna, hisz korábban nem ütköztem ilyen nagy ellenállásba, ha már a csókig eljutottunk. Mégis elhittem, hogy csupán az erdélyi lányok konzervatív neveltetése emelt közénk falat, bár Melinda példája ennek ellentmondott. Éleslátásomat akkor már elvakította a szerelem. Ez a férfiaknál könnyen megy.

Az utolsó hétre, sőt, az utolsó napra maradt a döntés. Hiába a sok előkészítés, hiába a sok érdekes rendezvény, nem tudtam vele zöld ágra vergődni. De nem adtam meg magam. A futball aranyszabálya így szól: „Ameddig a pályán vagy, győzelemre kell törnöd.” Azokkal a játékosokkal értettem egyet, akik ilyen szemlélettel léptek a gyepre. Sosem értem be félmegoldásokkal.

Az utolsó napon arra készültem, hogy a zuglói kollégiumban alszom, akármi is lesz. Taktikusan adagoltam magamnak az alkoholt, hogy szalonképesen maradjak részeg, érezzek valamit az alkohol felszabadító hatásából, de ne nagyon látszódjon rajtam, hogy ittam. Némi rutin birtokában könnyedén kitapasztalja az ember, miként kell ezt a mutatványt megcsinálni. Ha folyamatosan ebben a lebegő állapotban vagyunk, sokkal könnyebb udvarolni, frappáns szellemességeket és szépeket mondani. Elláttam magam tartalék áramkörrel, vörösbort vittem magammal egy félliteres kóláspalackba töltve. Amíg Rékával beszélgettem, kortyolgattam belőle. Az erdélyi lányok türelmesebbek az ivással, nem sápítoznak, nem reklamálnak miatta, nem teszik szóvá, különbet is láttak már Romániában. Ahogy az erdélyi férfiak tudnak inni, ahhoz képest mi nem is iszunk, csak iszogatunk.

Megkönnyíti a dolgokat, hogy a hörpintgetést nem tartják akkora bűnnek, mintha valaki nemes egyszerűséggel lehajt egy korsó sört. Arra azt mondják, hogy vedel, annak ellenére, hogy egy korsó vizezett sör csak három százalék alkoholt tartalmaz. Egy jó erős bor tizenkettőt, s ha egy pohárkával megiszunk belőle, az többet ér, mint négy korsó sör. Polgárasszonyaink ezt nem tudják, és szemükben kulturált társasági ivónak számítunk, ha bort vagy rövidet iszunk.

Ennek ellenére Rékával igen nehéz dolgom támadt. Homályosan sejtettem valamit, miért, de még jobban izgatott a feladat, mivel az ilyesfajta feminista bástyák bevétele dupla örömet okoz. Lárifári, egy nőnek az a dolga, hogy szeressen! Ennyire egyszerű ez, minden dolognak a helyére kell kerülnie…

Szexuális témákra tereltem a szót, majd finoman kérleltem, győzködtem, vetkőzzön fürdőruhára, hadd csodálhassam remek alakját. Addig-addig beszéltem, míg ráállt arra, hogy félmeztelenre vetkőzzön – a farmernadrágját magán hagyta – én pedig rögtön a számba kaptam a mellbimbóját. Fanyar íze volt, amit eddig még nem tapasztaltam. A nadrágjába, a bugyijába is benyúltam, de határozottan elvette a kezemet. Nem próbálkoztam ott tovább. Szerszámomat a melléhez dörzsöltem, ezt nem tiltotta. Simogatta a farkamat, húzogatta a bőrt, én pedig hevesen csókolgattam a nyakát, a melleit és a hasát. Élveztem, hogy sokáig áll a vágyam, hiszen a két barna sör és az elkortyolt fél liter bor megóvott a beteljesüléstől. Még kértem is, hogy gyorsítson a kézimunkán. Hátha közben megszabadul a nadrágjától – biztattam magam. Ám mégiscsak következetes maradt elhatározásához, én pedig egy jó félóra után meguntam a hempergést, feléhajoltam és néhány erőteljes mozdulattal rántottam egyet a farkamon. Nedvem nagy része a mellein landolt, de jutott belőle az arcára, a hajára, sőt a szemébe is lövelltem néhány cseppet, időlegesen megvakítva a lányt.

Nem tudom, hogy járt volna jobban, de nekem hiányzott egy jó behatolás, egy emberes döngetés. Bár ez a koreográfia is érdekesnek tűnt a szokatlan befejezés miatt. Réka nem találta olyan lenyűgözőnek, a sminkje is elkenődött, de némi fürdőszobai szöszmötölés után megbékült vele.