Hogy hívják a feketét, aki repülőt vezet? ...Pilótának, te rasszista!
2015. december 11. írta: farappa

Hogy hívják a feketét, aki repülőt vezet? ...Pilótának, te rasszista!

writers-block.jpg

Fejezet a fejezetben, így van ez mondva csinálva. Azt hiszed, csak te viselhetsz fekete fehérneműt? Az ösztön nem rasszizmus. Egyik ismerősöm, aki véletlenül kezet fogott az éppen Magyarországon forgató Eddie Murphy-vel, utána ösztönösen megnézte a kezét, nem lett-e fekete. Ez egy rasszista beidegződés. Az is rasszista beidegződés, amikor az utcán sétálsz és egy fekete Hummer terepjáró somfordál mögötted, amiből kemény, fakkozós fekete-rap árad, és te arra gondolsz, biztos sötétszínesek ülnek benne. Nem kell egyből erre gondolni, mert lehet, hogy csak a nagymamád az, aki megint nem boldogul az autórádióval. Te meg lelőnéd? A nagyidat??

 

 

...hogy ityeg a fityeg? Kérek egy áment!

Álmomban lány voltam, s a kredencen találtam egy feljegyzést, miszerint „Csemegét elajándékozni”. De milyen csemegét és ajándékozni el, és kinek az isten szerelmére? Nem tartozom valakinek csemegével? Hát magyarázattal? Valaki rászolgált. Én. Ez volt a csemege – gondoltam gondolatban, majd úgy döntöttem, felébredek.
Fiatalkoromban bőven megdőltem, még télen is. Akkor még úgy gondoltam, hogy sexualis széptevésem lekicsinylése jogom s kötelességem tárgyi arcultámadása, úgymint az ázott hal. Ez nem nemi úton terjed, az esemény utánit se előtte vettem be. Sosem voltam nagy melldöngető, ezért vagyok képes a tükörbe nézni anélkül, hogy az szúrná a szemem. Nem mondom, hogy nincsenek titkaim. Vannak, de nem nagyok, csak közepesek. Kéne valami alkalmi ruha, amiben meztelenül mutathatok, és elfedi közepes méretű titkaimat. Neked mekkora van?

Vad villámpróza mindenkinek

Szex helyett iszom. Ez a második legnagyobb közepes méretű titkom. Eleget szexeltem már, de inni nem ittam eleget. Tehát, most ez következik. Amikor egy derűs szerda reggelen arra ébredtem, hogy aszexuális vagyok, nagyon megijedtem, szaladtam egyik pornótól a másikig, de semmi: hasztalan volt mind. Elkéstem… Jöjjenek hát az alkoholtitkok. (Főleg a vaníliás vodka, kedvencem!)

Vannak ezek a borkóstolók, látom a tévén, a sok hülyítő sznobborász, hogy aszondja: „érzi ezeket a répa jegyeket, meg narancsos savgerincet?”, meg a pirosbogyót, a csokkoládét, a kerek tanninokat ? Megiszom a rozét, tudom, hogy rozé és nem gin, oszt jól van, min köll azon még költeni? Hülyítésbűl. Provanszi gyümölcsjegyek, az! A borszötykölgetés egy száji túlhangolás, inni kell azt, nem cumizni, de ő forgatja, öblöget vele és rögtön kiköpi, mert: „jaj, én nem vagyok bunkó, nem nyelem le”. A pálesz-vakítás meg a másik! A legaljább pia, krumpliból is előállítható, csak a kanos hülyegyerekre lehet rásózni, és elhitetni az éjszakai szórakozóhelyen, hogy menő, mert ha ilyet rendel a csajának, azonnal bukik rá. Képes megvenni a csiricsáré bárban 850-ért 4 cl-jét!! Sokan simán beszopták ezt a pálinka-dolgot, bármilyen mocsokkal átverhetőek, mert a pálinka most úri divat lett. Még külön kóstolókat is szerveznek neki! Megy a meggyel a csinos páleszmaca, eljátssza, hogy 23 évesen ő már kurva nagy tudós ebben, szagolgatja a kis poharat, mint az ibolyát, belenyal, és ünnepélyes arccal mond valami fényeset, hogy „látom benne a vonuló meggyet, nemes termésből párolták, ötnyeletű,” meg az anyja p*csája. Csinálnak a pálesznek egy brandet, komoly kis üvegbe fejtik és már nem lőre? A pálinka csak arra való, hogy gyorsan beb*sszál, még napfelkelte előtt, nem arra, hogy úriaskodva szopogasd egy szalonban. Azt mondja a szakértő kislány: „de ez nem olyan pálinka! Ez nemes, meg tiszta”. Ja, az. Mindez a gasztrózás része. A gasztrológiának.

 

A múmia se visel pulcsit a szarkofág idején

Amikor érzelmeim még eléggé nem voltak, mert egy felszínes, nyakló nélkül bulizós, partydrogos állat voltam, igen sehogyan sem álltam a világhoz. Önző voltam. Amikor meg megtértem, uraltam érzelmeimet, mint a meszelt fal, azt mondták rám, hogy vagy aspergeres, vagy buddhista vagyok. De szerencsére az utóbbi voltam. És ekkor elkezdtem észrevenni a világ mélyebb rétegeit. Hogy a világ a nagyhatalmak által manipulált játék. Elhitetik veled, hogy valószínű vagy, és uralkodnak, befolyásolnak, lenagytőkéznek, kizsákmányolnak. Jóhiszem? Jó, hiszem.

Szabadkő. Különleges törvények fedezékében bújnak meg. Ők a legnagyobb vagyonmentők, pénzmosók, mégis ők ülnek ott, ahol, és alkotnak másokat. És hadd mondjak még valamit: ha egyszer az emberek rájönnek, kik ezek valójában, rövid időn belül lerohanják majd a parlamentet! Mindet! És igazuk lesz! De hagyjuk, nem akarok újat, se vizes lepedőt húzni, se azt, hogy eltegyenek láb alól hidegre. Ha kiskaput találsz, és használod, és a kormány rájön, akkor nagyon ingerült lesz, mert azzal rávilágítasz a sebezhetőségére, és ez a kormány nagyon nem szereti az ilyesmit. Nem szereti, ha okosabb vagy nála. Sajnálom, hogy enyim az igazság szája, ami éppúgy lenyeli a flódnit, mint a kroaszant, de ez van.

Nézzél bele a szemedbe és ott a csillan!

A titok olyan, mint a kuki: minden fiúnak van, mégis szép ruhákkal takarják el, és csak azzal osztják meg, aki arra érdemes, és sokáig fejben tudja tartani. Csak én elégítem magam bent ki? Nem tehetek róla: ezoista vagyok, véleményformáló, aki míg él, szeret újraértelmezni.
Így kéne élni. Jó lenne minden titkot látni, élőben, fizikailag. Akinek nincsen messze elérő keze, rajta sorsvonallal, annak élete sincsen, nem is van igazán. Egy kezén meg tudja számolni életét.

szelfiztél már menekültekkel? Pedig még lehetsz faszfej

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr108135008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása