Hé! Te! Te hova mész tönkre?

Egy nő mindent magára vesz, azért olyan csinos, azért látszik – ha. De. Amikor szépjónapot kívánsz valakinek, tényleg azt kívánsz? Amikor azt kérded, hogy vagy? meghallgatod a választ? Vaccap? Ha téged kérdeznek hogyvagyul, és te azt feleled: jól – tényleg jól? Ezekben a szép időkben én is emlékezem…

Elmondom, miért nem akarok megint reinkarnálódni: nem akarok újra sok apró ivarsejttel versenyt futni a sötétben, hogy valami idegen nőnek megfeleljek, nem akarok megint kibújni egy idegen nőből, hideg helyeken lakni, újra pelenkába csinálni, főzeléket enni, iskolába járni, ott olyat enni, amit otthon is utáltam, felnőni, érettségire magolni sok hazug faszságot, aztán egyetem, ott megtanulni újra egy csomó hülyeséget, amit sose használok, majd munkát keresni, nem találni, majd kényszerpályán ócska befektetésekkel átverni naiv és jóhiszemű nyugdíjasokat, majd 43 évesen bűntudatra akasztani fel magam, és szidni az iskola rendszert, hogy sok mindenre megtanítottak, de a leghasznosabbra nem: hogyan kell jó akasztókötelet fonni? Újra felkötni magam, ezúttal helyesen, hozott anyagból, saját kútfőből, és megint meghalni és… kezdődik elölről az egész szar. Miértelme? Újra és újra betrójaifalovaskodni mások méhébe?

Levegők!

Mikor néha gyakran végigsétálok a Városligeti Platán, és leülök a tóra, csak megrészegedve bámulom a körülöttem szárnyaló, csipogó, zsibolygó natur természetet. Lenyűgöző, hogy egyes fajzatok, így például madarak és halak is, micsoda alkatrészeket növesztettek magukon, ezért vagy azért. Ez pontos tervezés része? Vagy ők gyártották magukra, maguktól, mert a valamilyen szükségük úgy kívánta? Isten keze ragasztotta oda? Hogy van ez? És hova repülnek azok a szertelen állatok, kinek kuruttyol a béka, minek csahol az eb, és van-e értelme? A társadalomtudományi valószínűség örök létkérdés, uszadékfilozófia! És nincs igaza, …illetve, de …igaza van! az elménk 99%-víz, tehát a gondolkodás = víz. De a vízhez légzés is kell, különben az agy nem működik. A légzés használata pedig manapság több, mint ajánlott. Hétvégén is. Vannak, akik nem hisznek semmiben, ők a spirituális bélrenyheség rajongói. Minden időpont pont időben történik. Ezt sose feledd és add tovább. Sőt, küldd el 20 ismerősödnek, mert ne szakítsd meg…

A legtöbb nő csúnya

…és a legtöbb férfi is. Az ember alapvetően csúnya: hagyd el a kencéket, meg a borotvát és hagyd a tested 1 hónapig nyugodni, ne vidd el konditerembe, se wellnessterembe, hagyd nyugodni, épp csak az ülepedet tartsd tisztában a szükség óráján. Aztán 1 hónap után nézz tükörbe. Abban a pillanatban rájössz, hogy addig egy illúziót ápoltál. Szar ezt hallani, mi? A legtöbb nő tök csúnya lenne, ha nem költene magára ennyit és ennyit. Akkor most a pénz a szép, vagy a festék, vagy a műhaj? Mi a mi? Lehet teljes életet élni nőként is. Tisztelem a nőket, vaginájuk isten ajándéka, menzeszük zen patak, de én nem kérek belőlük, egészséges gay vagyok. A homárság is élhető divat és annyi alanyi jogunk van hozzá, amennyi csak kell, mert a jog kötelesség. A melegek az új feketék: divat velünk mutatkozni, de egyetlen melegnek sem kell nagy feneket keríteni.

„Légy önmagad!” – mondják a guruk. De vannak nők, akiknek egyáltalán nem kéne önmaguknak lenniük. Azt mondja nekik a bio pszichiáterük, hogy vállalják önmagukat bátran, mert az önbizalom számít és ne azt mantrázzák maguknak, hogy „csúnya vagyok és úgy sem lesz senkim”. Ezeknek a pszichiátereknek köszönheted azokat a mangalicákat, akik vigyorogva tolják a seggüket az arcodba a szórakozóhelyen, hangoskodnak, megnyilvánulnak, kedvezőtlenkednek, és nem veszik észre magukat, hogy emancipáció és önbizalom ide vagy oda: HÁNYINGEREK. Akkorára erobikolták az önbizalmukat, mint ők maguk.

Ezek a teremtmények, ezek a jószágok találjanak maguknak más hobbit a rendzavaráson túl, magukon kívül. Annyi minden van! Kötés, gyűjtés, makett, futás, zabálás.
Kedves pszichiáterek! Ne törjétek fel ezeket a lényeket, mert nem tudjátok, mit szabadítotok a világra. Van, aki nagyon jól tud szorongani, maradjon is így, otthon, ne áramoljék ki az utcára, gyanútlan járókelők közé. Ezt kívánja az emberiség, ezt kívánja a haza!
Lehet, hogy a pszichológusod azt mondta, légy önmagad és emancipálódj, lehet, hogy a jógamestered azt mondta, te istennő vagy, tied a világ és szabadulj fel. De figyelj ide: te ne szabadulj fel, maradj, ahol vagy, ne mozdulj és ne hangoskodj.

Egyszer, amikor kifutó fiú voltam egy neves színháznál, ahol házhozszállítást végeztem, darabra pontosan, épp a színpadon vágtam át, amikor próba közben lenézett egy ma már nagyon ismert név. Egy fehér színésznő.

Azt mondta:

- Mit képzel, hogy rám mer nézni, maga alantas majom?

Mire én azt mondtam neki, hogy szopjon le, és ő meg is próbált, de mivel nem szeretem a lányokat (akiket egyébként mélységesen tisztelek az anyaságért végzett kiváló munkájukért, és termékenység tekintetében, de másban nem, ők valahol istennők, ha nem is mind és mindig) elszaladtam. Csak annyit mondtam még neki, hogy nem fűl hozzá a fogam, mire ő: igen? hát tudja meg, hogy hozzám minden férfinak fűl a foga!
Másnap magamtól szóltam fel neki:

- Igeeen? Gyere le smink nélkül! Ha mersz, te utálatos!!

Nem mert. Azt mondta távolság tartóan, ne merészeljem őt még egyszer nevezni!

- Ó, te beképzelt önzőség! Honnan ez az arisztokratikus nagyvonalúság? Nincs helyén az értékrended. A nézők tapsán élsz, ha nem kapod meg az adagod, összetörsz, és fésülgethet majd a bio pszichiátered. Élősködől. Függő vagy. Nem vagy önmagad.

Lehajtotta a fejét és prüszkölve elszaladt. De önmaga elől nem tudott. A mai napig. Azt hiszem, valamennyien tudjuk, kiről van szó. Igen. Róla…

„Itt nagyszájúskodjon, basszameg asszonyom – gondoltam hazafele. - Ne baljóslatúskodjon onnan a magasból. Maga nem csapatjátékos, látom”. Ez a nő belülről rút, ocsmány és alattomos.

A föld nem először hord ilyen léha holmit a hátán.
Másnap is bejött dolgozni, a színpadon állt, annyi ember szeme láttára, de akkor már nem szólt hozzám, magyar pajzánsággal szétvetette lábait és a levegőbe ült, mintha biciklinyereg volna.

Ó, a rettenetes, mily ijesztő! – gondoltam, igen jogosan.

A női dolgok összetett rendszerek, de az önszeretet és az önelfogadás sokszor nehéz, mert nem mindenkinek való. Én a természetes, valódi nőt szeretem, kik nem határsértők, kiknek helyzete valóban kétségbeejtő. Bennük van valami bennük lévő. A párhuzamos női szerepek közt gyakran elvész maga a nő is, az anyaság, az anya-lánya kapcsolat mind szín, s fonák. A nők elsősorban saját boldogságukért felelősek. Minden lépésük fontos lépés és az önszeretet elsajátítható, típusa válogassa.

A férfiak nem szeretik a magabiztos földi nőket, mert ők már nem férnek oda tőlük. Vannak olyan nők, akik valamiért vagy véletlenül feministák, és szépen össze is zavarják magukat, kavarják a fogalmakat, mert azzal csak nevetségessé teszik magukat, ha megpróbálnak férfiként viselkedni és ugyanazt megcsinálni, amit a másik nem (és az a másik nem főleg igen). Be akarják bizonyítani, hogy ők is képesek rá, de nem ez a dolguk. Abból csak nemi paralimpia lesz.  

Vannak nők is, akik egész életüket arra tették fel, hogy minél több és változatosabb hímvesszőt fogadjanak magukba, hogy valamivel kitöltsék a bennük tátongó űrt. Őket hamar kiszúrni, mert már a gimiben elkezdik az ipart, és ahogy cseperednek, egyre tapasztaltabbak és éhesebbek lesznek. Aztán meg lesznek sértve, ha pályájuk során többször többen lekurvázzák őket, zabálni kezdenek, és elhájasodva várják, hogy egy bio pszichiáter felszabadítsa őket.