AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA
A VALKŰRÖKRŐL
Ajaj fiam, de ki ne hagyjam a másik hold, a Folkvang lakóit, a tündérfajúak nagyfényű, híres-neves alfaját-nemét-nemzetségét, a három csak leány tündéralkatú alfajból a legerőteljesebb alkatúakat, a valkűröket. Bizony van bennük matéria, válluk széles, végtagjaik vaskosak, nagyon erősek. E kézzelfoghatóságnak, agyagsűrűségnek, asztrálhústesti zsúfoltságnak egy tökéletes, úgymond felette nőies asszonyidomzat kontúrjai szabnak határt, ugyanis derekuk igen karcsú, hasuk lapos, mellkasuk pedig szembetűnően nagy melleket mintáz, de feszes állagúakat, felágaskodókat, előre mutatókat, hasonló nagyságúakat, mint a nimfáké vagy a xhinte nőstényeké, az előbbieké azért egy pirinyóval kisebb, a xhinte leányoké alig-alig. Ezek után nem lehet csodálkozás tárgya, hogy hatalmas körtealakú fenekük van. Érdekes a vékonyabb amazonoknak nem sokkal kisebb, ők ülepben rettentő erősek a dús farizomzat miatt. Ne félj, fiam tökélyes arányaik e miatt egy csöppet sem csorbulnak és persze a xhinte hölgyek e formás testrésze sem elhanyagolható a nagyságot tekintve. A valkűrök, ezek a harcias szüzek különösen széparcúak, derékig érő, vörös hajuk van, szemük zöld vagy rőtbarna, olykor kék. Magas termetűek, a nimfáknál jóval hosszibbak, a xhinte nőknél csak kevéssel, (koturnusban majd akkorák, fiam) viszont az amazonok valamivel nyúlánkabbak náluk. Sisakot viselnek. Terjedelmes testüket a csecsbimbóktól kezdve feszes, feszt bőrökkel – mert kebleik gyöke-teteje így buggyan-bögyösödik-boltosodik, ettől szép a dekoltázs – a combközép izmos, hengerded vonaláig próbálják takargatni. Hátukra pedig vetvén színes tollakkal ékített palást. Gömbölyű válluk mezítelen, ám karjuknak csak felső negyede, ugyanis messze a könyökükön túl érő szűk, hosszú szárú kesztyű is van rajtok, mindehhez szoros – hogy a lábak csodás körvonala jól lássék – tűsarkú, lakk térdcsizmát hordanak. Lándzsájuk vége lángban áll. Hosszú sörényű lovakon vágtatnak a levegőben. A Folkvangról is e repülő paripákon érkeztek sűrű csoportokban, mikor régen Pentheszileia is előcsapatával, vezetőjük Freyja, a Folkvang úrnője küldte őket, Herfiötr parancsnokolosával, hogy védelmezzék és tanácsolják Therszebasz királyt. Bár a valkűrök szüzek, elhanygolható esetben előfordul hogy, megházasodnak, mert ha leveszik tollkacagányukat és valaki azt elveszi, elvesztik tündérerejüket, -hatalmukat, -fortélyukat, sőt akaraterejüket, állandóan kacagnak s azt kénytelenek tenni, amit az kíván, aki megfosztotta őket tollkepenyegüktől s ha a tollruhatolvaj fondor férfi s történetesen a kezüket kéri kénytelenek néki odaadni. Biz’a ők is részt vesznek regulárisan Attaloth védelmiben, de ha a geoszférában, a természeti létsíkban egy haldokló harcos meglátja őket, (annak tutti, hogy kampec fiam, de jaj nekem, micsoda szókat használok megént) akkor ott kell hagyniuk csapot, papot, harcot. Az elesett, bátor hős lelkét a Valhalla-Szvarga-Olümposz-Avalon hyperszomatikus mennyek mesterséges bolygónégyességére (az elláthatatlanult Olümposz bolygó, – mely természetes képződmény – művi pótlékai, miként számodra is ismeretes) kell vinniük, ott sert fölszolgálni néki, meg huri-kuliként nagy kebleikkel kedveskedni kényének-kedvének, legalábbis átmenetileg. Még az ellenséges harci halódó daimóneus hős szellemét is védelmezik, amikor az kireppen, – a gyáváét nem, – ha az első vagy második halálán esik át, hogy akadálytalanul visszaszállhasson saját testibe, nehogy tévesen landoljon: másik lényben, tárgyban vagy holt anyagban és ott megrekedjen egy-két életre, s amíg társai szubtilis porhüvelyébe próbálják visszagyökereztetni tudata elárvult centrumát, addig azt a Valhalla-Szvarga-Olümposz-Avalon hyperszomatikus mennyekbe csatlakoztatják végtelenített és láthatlan polipcsáp-elektródák által. Sőt a haláluk után hosszabb-rövidebb idő múlva, ideiglenesen kihunyó tudatú hősöket is a hyperszomatikus mennyek gyönyöreiben részesítik, – a daimonita hős valamiféle újraindulásig végérvényes harmadik halálát is ezzel szépítik meg – hogy testi örömök közepette oldódjanak fel a Semmi ágán, a Világfa gyökerében, ahonnat egyszer minden újrasarjad. A Valhöll-Szvarga-Olümposz-Avalon hyperszomatikus mennyekbe mely, mint tudjuk Doxopoliszban van, testi mivoltukban, – rajtuk kívül, bár nékik ez munkahely – csak a milóiak tehetik be parafenomenális lábukat, ott nékik bérelt lakosztályuk van, itt dagonyázhatnak, dögönyözhetnek, ha kimenőt kapnak. Fiam, ha már itt tartunk a milóiaknál, a három szépséges tündéralkatú leánynépről, a nimfákról, az amazonokról, és a valkűrökről (e három közzül csak ük maradnak hellyel-közzel virgók) való mondandómat lezárva teljességgel ki kell jelentenem fiam, hogy a milóiak a fent említett lánycsapatok legkedvezőbb testi adottságait is egyesítik magukban. Egyesült főisteni atyjuknak ugyanis az istennőkön, xhinte nőstényeken és halandó asszonyokon, leányokon kívül mind a három I-es asztrálfokozatú női alfaj, tehát a nimfák, az amazonok és a valkűrök számos elbűvölő képviselőjével volt oly kalandja, minő leányutódot vont maga után. E kisasszonysarjak pedig, mint tudjuk a milóiak.
