Most hosszú interjút készítünk Hosszú combcsonkkal a híres boomsterdami, veterán strihelővel - ó, ő, amsteldam, a madam, ki dönti magába az Amstelt Amsterdamban, - , Syrus Zobar jelentkezem, a Szienen tudósítója, én jegyzem a hasonmástörténeteket és az én névtelen forrásom Amerigo Chern’Yuschka Fisch is.
Betérünk a nagyon csinos, érett asszonnyal, Hosszú combcsonkkal strihjéből, - kinek szokatlan beszélő neve van, mégsem indián, - nagy nyitott ablakos, pompás strih-irodájába (a helyesírás javító, strici-irodára korrigálja, van benne igazság kivételesen, később részletesen kifejtjük ezt).
Hosszú combcsonk, a dáma strihnő, úri utcanő leül, keresztbe teszi lábát, a meglévő balt a hosszú combcsonkra fekteti, ami majd térdig ér, onnan aztán természetesen nincs mese, nincs tovább. Neve beszédes valóban, a combcsonk tényleg hosszú, de vaskos is, erős is, valóságos nagyon tömör gyönyör, ülvén még inkább, kitelik, megdúsul.
Asztalán az elengedhetetlen Amstel korsó, még teli, mint hosszúra hagyott combcsonkja, kezében még mindig cigaretta, a fenti kép úgy ábrázolja, amint fő helyén áll, feszes farmerban, mankóra támaszkodva, merthát veterán, invalida kurva, szép szakszóval strihel, közben dohányzik, (ezt jól benéztem, a képen nem dohányzik, viszont bal szeme kalózosan takarva) ugyanaz a cigi kezében, mostan ülve is, ha nem is ugyanaz, mint rájöttünk, de szép szál csikk.
Bal nagy kiskarjával, kis ridiküljét fogja testéhez, majdhogy szoríjja, no, ez van így a képen is, hogy ez a kiskar mit tesz később nagyon, de nagyon kiderül, de ki már a róla való fenti képre rápillantott annak egyértelmű.
- Kedves Hosszú combcsonk, kegyed beceneve miért hosszú combcsonk?
- Njém la-tod, széffiú, mert ‘hjoszu ‘cjombom ég-jeszén ádig, ámig ván, ásztan nincs, várátlánul vjegét er, álul sjémi, ézjert is csank.
- Helyesbítek, hogy lett ez a hosszú combcsonk?
- Szókasas ‘Szjómoru tör-tjenét, sányáru djérmékkor, mjünt fülmékbén,‘úkran ‘kíslany vótám, Merillá Stripánák hágyámányasán Mirellá Stripová Tizenkovánák hínák.
- Striptizova...
- Éz a csjúfnjévém, tjé ‘bjóhoc...., ‘djé ‘folytotom, kicsálogátátám idé...
- Bravúrosan használja a szenvedő szerkezetet...
- Szjénvétém en, njém csak nyélvémél.., dje folytotom, kicsálogátátám idé égy rémék álásájánlátál, ásztan hosszú kejrábszolgánöseg, ásztan féltornáztám mágám az első strici nöjeve, á tjöbbi csáj góréjá létém ‘úkran voltom éllénere árcrá lá-tinos votám, viszont jó mágás, ‘súdar, orcám még Merryl Streep-és. Dublőre is votám njéki. Vjegzjétés ésémenysor utan éz is mésszünt, Merryl ritkan jácot fellabú nöt, há áz kellet éngém híták élsönék, test-dublőrénék is, bar éljeg ritká éffele ámputalas, hogy égjesz sonkat méhágyák.
Áz jó szívém áz visz májd sírbá, jobb vádlimát már élvité bál káromát mjég en kütem sírbá.
Vot itt égy honfitársnöm, nágyon sirt, élkésérédét vot, nem bírtá áz íténi érköcsös ejszákakot. Mégszantám, mégszöktetem, ázonal rajöt parom fjöápács, pjeldat kélét státjualniá, nem tudot mjégölni, njém bjirrrt.. mjócsok, mjérr szjérrétjét, lévagtá égy máchjétjé jobb labszarámát, en is ‘szjérrrétjém ezt dragá’jjo ápácsljégenyt.
Itt fjeny-kjep rólunk, - roppant kiskarjával roppantul szorongatott kis retikülből elővesz egy fényképet, az orrom alá nyomja.
- Ázt tártjom bál bjebikárom kícsjiké retikuljébán, ámi szjívémhéz nágyon kjozjél oll. Ogye mjién árányas, sájat vagas, - érol kjesob rjeszlétésén - djé rrrópánt érösss. Téd csák idé kjézjédét.
Odateszem, csalok, kellemetesen és elégségesen nagy, feszes bal mellét is jócskán érintem, úgy megszorongatja ujjaimat ezzel a nagyon rövidke, de vaskos bébikarral, hogy csillagokat látok, térdre esem.
-Tjé hjuncjot fio, mjégnjeztjéd, bál dúdam érössen szjól-é, njém boj, fjeszt, kjémeny oz is.
Enged a szorításból, enged visszaülni ez a nagyon erős asszony, madam amsteldam. Átveszem a fényképet, láthatóvá teszem önnek is olvasó:

Mindig tutá hjová kjél nyúlni, nágy mű-vjet szjénvédellyél táppéroljá, vjegül is ézjél bjé-inditotá masodik karriérjémét, nök is rájongánák erté, olyán njékik, mint órjas fállosz es mifelé gigántokus gyönyörökjét tudok njékiék okozni, mint őmágá gigántokus, - önkéntelenül el kezdi masszírozni nagyra hagyott combcsonkját, -

mjeg en is szjérélmés vágyok bé-leje fjerfiakot még szádo-mázóilág pofozgátok vjélé. Montá is parom, főápács: „mji szjep ljévogni ‘válo laáb, ljévagosá ‘elöt, csák szívéségét tjészék vjélé njékéd, szivi, jélöntös álso laábszarád, csák bjézávárjá junikjum, kolosszalis ‘cjombad ‘pampazasat, mjérr áz ádjá ‘ljenyégjéd, osztan nyissz... machjétjé, machéjtjé. Kéjesen felsikong.
- Csakugyan annyira szereti azt a főapacsot, nemrég találták meg itt a sötét strih-sikátorokban agyon agyabugyált agy és - arckoponyával, egy hatalmas, tompa, puhás, de nagyon tömör tárggyal intézték el. Kegyed meg a környék összes rosszlányának a keresztanyja lett tragikus hirtelenséggel, a hírhedett Striptizova amsteldam, a fő-főmadam, aki Amstelt vedel Amszterdamban, (itt kerül magyarázásra legelső sorainkban emlegetett strici-iroda; tehát a főstricévé lett nőstény irodája) a gyilkos objektum meg hajszálra olyan, ami az ön jobbik farpofikájából terebélyesedik, kolossz-oszloposodik, hengerlik elő térdig avagy térd nélkül egy gömbölyű, tompa végezetben. Kissé sápad nagyra-hagyott combcsonkú Merilla Strptizova amsteldam, de nyugodt marad.
- Az gálád Jévgényij Furko Tuskin, Ámsztjérdám masik fjélenek ‘fö stricijé..., ‘epp nágybán strihjélék mjég mjindig fjö hjélyémén ejszákaban, écércsák mánkokot kikápjak hónom álól, károknál léfognák, ákor mjeg kjéttö vot, károm is, mánko is és áz gáz Jévgényij Furkics válámifelé mintazátot vesz job pusztá cjombamrul es gyorstálpálóilág mintajá álápjan‘kozmokus mjerjétu, mjeg cjombamnal is nágyob, kémenyeb gumibotot önténék ki, kjözbén ‘furko, ‘tusko Tuskin azt szjémtjélénkédi szajvegrül ‘órom ála:
„Tjé, tjorzo, nyómorek, santá szúká, formas nágy csák-cjombadnák vjegré válámi hásznat ljéhét vjéni,“ ézt éngété mjég máganák égy nágyon hásznos cjombu, rjegotá ljévagot laábu damavál szjémbé es élrohánták nágy-nágy-nágy gúmibotál.
Merila Stripa amsteldam, a rendkívül csinos Striptizova madam interjú alany, aki negyven pluszosan is megengedheti magának, hogy rendszeresen sztriptíz táncot lejtsen legfőbb bárjában a rajongó közönség előtt, oly hibátlan, pörsenésmentes, narancsbőrtelen, selymes, bársonyos, hamvasbőre, teste..., oly tökéletes, leszámítva a kis hibádzást, hogy jobb térde, alsó lábszára elég rég, - majd egész bal karja egyúttal bal szeme is - viszont nagyon újonnan hiányzik, de még ez is telt karcsú látványa javára válik, még a színpadon is. Sőt a lánysereg, a közönség-asszonynép csippendélektűl elpártolása, az ő női sztriptízéhez szokása, ujjongó hölgykoszorú illetve nebáncsvirág dobálása a monumentális, a kolosszális amsteldam striptizovai egymagában comb szőke ciklon sziklatömbnek szól.
Mirella könnyeivel küszködik, sztorija mesélése közben fel-lelki-sebződvén, a lélek vére a könny, bizony, bizony, hogy a furkó Tuskin haszontalannak merte nevezni, gigászi mégis karcsú, erős, kemény ámdebár lágy, gyengéd combcsonkját, az interjú óta először Amstel korsója után nyúl, Amstel sörrel még teliért, oly edzett lett rövid idő alatt nagyujja és kisujja, - mert mutató - illetve középső-ujja között a cigi van, másik karja meg nincs - hogy azokkal emelte meg a nehéz korsót, de tudja mindenki hol áll meg, szép szájánál, egyszerre nagy huzatosan lehúzza a fél liternyi folyékony kenyeret.
- Hjú, djé mjégszómjoztám, kjer ‘mmágá is?
Bólintok, mint Tibi, kilibben, mit neki hendikep, valami bárfélébe, bagóval a szájában, a csapnál megtölt két literes korsót persze Amstellel, egy kerek fém tálcára pakolja őket, ahogy az oktoberfest nehézsúlyú félkarú pincérnői szokták, a fémtálcát meglévő kezükkel derekukhoz nyomják, miután azt könnyedén odaemelte, mostmár nem az októberfest félkarú pincérnői, hanem Striptizova személyesen, a megpakolt platót megemelvén oldalához nyomja egy elegáns hozzánk mankózás elejéig, én Zobar, az író tudom mi fog következni Merila történetében, egy nagyon szép átkötés tud jöhetni, mivel Striptizovának most mankója keze ügyében volt, oda tudott puskázni, sorozatlövődzni, gamózni, nah, jó hónaljgamózni hozzám és az asztalhoz, hogy egy csepp sör nem ömlött ki, letette a szállítmányt, leült, félig kiitta a sört és folytatta történetét ott, ahol abbahagyta:
- Njém tálaltom mánkóimot, njém tudom ‘hová tétek, eréztém, hogy ez dragá, főápácsom elleni mjérenylét ugyé rívalis bándá, úgralok mint szelvesz santá vérjeb utanok, hámár rajuk lélék, ep en stricim féjet áagyábúgyaljak cjombomrul kiöntöt gumibotál, odáugrok, mondok:
„Njém odá-dúdá, - dúdaimhoz is kápok, - cjombam-mintá lópos ‘dúvádok, en émbérémét csák en cjombpofjozhátam“.
És élhájintam, ki ‘cjombpjófoz, áztan válosagas cjombomál élatom bájat Jévgényij Furko Tuskinnak, hogy báltá féjé es kálápocs féjé lét, es törökösré nyírot bájuszá, epp hogy njém lét ‘pörölycápá cjombpjofjonjáimtol.
Nágyan ‘dűhös lét éljőkápot óbolgar (értsd bolgár rendszerváltás előtti) Dobre markaju, top szjékrjet szjérvizjés, mjérgézét vjegu éesérnyöt, mjér Ámszterdámbán sókát és eés vizés, dé njém lét Bjésernyö Pistá bacsi, sjé Sorváy Érnyös Belá, szovál az ésernyövél bál kárombá ‘dőföt, májd érohánt, jól mjént njéki, mjér báltáelré várazsoltom féjé csák ugy hásitotá kjözégjélénalast, szjérétjét föápácsom, - mjér hálálosrá pjófoztak lópot cjombfjormazátomál, - élhálo hángon igy biztátot:
„Kjícsüm, legy nágyon érös es bátar, latám mjégszjurt Jévgényij, itt a machjetje gyorsán vágd ljé vjélé szjep károd tőböl, gyorsán mjielöt josagas szívédbé erné mjerég, njéked kel, njékem már nincs ‘ééröm és kiléhélté lélket, és macsjétjét jobbombá, mji maást téhétém, ámugyis háldoklo szává szjént, lécsáptám károm olyánrá, áhogy most lathátyá. (Itt derült ki nagyon, mit tesz a nagy kiskar, tőből levágott felső végtag jelentős, csinoska csonkkal). Szjémjém, bál mjég ázjer ván tákárvá, mjivjél mjerég, kis gjéci ‘ódaig ‘éjutot, hogy élsorvásztotá szjémidégjémét par náp álát. Így létém élöüször fjellaábu, áztan nágyon fjelkáru es fjelszjemu szúká, álig négyvénégy evés koromrá.
- De nagyon jól néz ki asszonyom...
- ‘Kjószonom szjepjén.
- Arról a tuskó Jevgenyijről nem rég írtunk, akkor is egy félkarú, féllábú nővel gyűlt meg a baja legalábbis a hölgy alaposan fejbe kólintotta, egy nagyon-nagyon jó lábú asszonyka, csodálatos volt, amikor felső combja, a frenetikus combtő balerinai rúgása következtében kivillant csöppnyi minijéből, aztán még egy bal horgot is bevitt neki, még a kupica a kezében volt, amiből sztalicsnaja vodkát hörpintgethetett, valami fogadáson történt mindez.

- Iriná ljéhétét, Jévgényij gyjéngejé ámputalt fiátál lanykak, bjergyikosá kjepézi őkjét, bjekitó hádi téstéknék njévezi ökjét, varátlán mjégjélénesuktol, mjeg ljégélvétémjultéb máfiozok is páfa ljésznék s élféléjténék vjedékéznyi.