AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA
A HEKATONKHEIREKRŐL ÉS A KÜKLOPSZOKRÓL
Itten, eme keretes történetben megesmérhetjük fent említett torzszülöttek eredetét, közben a kozmogóniába is némi-némi betekintést nyerhetünk, meg abba, hogy miért állottak a Szövetségiek mellé
Fiam, mielőtt visszatérnénk a drága Yesabelhez, aki már türelmesen várja az el- s olykor mellébeszélő, meghát az olvasó visszatérését eme terjengős, állóvízszerű, de hasznos kitérők, cselekmény-pihenők, információ-oázisok után. Ugye szeretné, ha már történne véle valami. Még említést kell tennem a szövetségiek szó szerint gigantikus segítőiről, a differenciálatlan mitikus őslények rendjébe, az antropomorfszerűek családjába, (ide sorolhatók a törpék, a manók, a koboldok speciesei is) az óriások fajába tartozó küklópszokról és hekatonkheirekről. Ők, az óriások faja, a küklópszok és hekatonkheirek alfajai, egyáltalán egész rendjük; a hibridek családja (kentaurok, szfinxek, kerberosz, khimaira, és ögyéb kimérák) a monstrumok családja (hüdra, gorgók, sárkányok stb.) a szent állatok, totemek családja, az alsóbbrendű szellemek családja, a Létesülés első kísérlete létezők létesítésére. Világra jöttük megelőzte az Első és a Második Univerzum anyagát; csillagait, galaxisait, ők a Numen arany gyűrűjébe foglalt genezis első generációja, többé-kevésbé degenerációja, mert néhányuk, mint némely prototipikus kísérleti példány félresikerült. A differenciálatlan mitikus őslények nagyon hosszú életűek tulajdonképpen proto-halhatatlanok, még nem tökéletesen halhatatlanok ugyan, mint mondhatnók az istenfélék, de belőlük fejlődött ki a halhatatlanság intézménye, mint olyan. Nincs átmeneti túlviláguk, életük befejeztével általában isteni beavatkozásra legtöbbször csillaggá, csillagképpé, heggyé, sziklává, fává, et cetera lesznek, végülis ők, de főleg a déróriások a teremtés alapanyaga. Lakhelyük a kháosz nem büntetés végrehajtási al-világa, Korcs-ula, másképp Korcs-Ullikummi a Közteslét, a második Univerzum, a Természetfeletti loka alsó dimenziója. A küklópszok hárman vannak Argész, Brontész és Szteropész. Egy szemük van, mint a szegény szép Yesabelnek lett pezsgős balesetéből – ugye egyik látószerve is – kifolyólag, csak nékik a homlokuk közepin rusnyán kerekedik keletkezésüktől fogva nem úgy, mint a félkarú bálványnak, féllábú szép Yesabelnek a maga rendeltetési helyén gyönyörlik, gagyog s ragyog megmaradt, páratlan, tündökletes, fürkésző gyémántja. A küklópszok hang- és fénylőfegyverekkel hadakoznak rusztikusan mondva villámokkal, mennydörgésekkel, rettegi is őket az ellen. Atyjuk a Felső Világ, a Tűz Birodalma, Észak és Thule Ura, a Közteslét, a Második Univerzum Csírája, már annak létezése előtt Megtestesítője és Őrzője, ki a Huszonnégy Vén közvetlen emanációjának Atumnak szent köpetéből született párjával, a küklópszok anyjával (Atum pedig Nunon, a Létesülés embrionális állapotán, a kozmikus, amfoter ős-magzatvíz-plazmán sugárzódott át, a szellemi síkból a létezők előtti dimenzióköziségbe). Jó, ha tudod, fiam hogy a küklópszok anyját az Alsóbb és Külső Világ, a Jég Birodalma Úrnőjét és Őrizőjét az Első Univerzum szélesmellű, inghatatlan Alapját és a Második Univerzum Megtestesítőjét, a Felső Világ, a Természetfeletti Loka és a Tűz Birodalma Urát és Őrzőjét a jó lábvértes akhájok Gaiaként és Uranoszként tisztelik. A hekatonkheirek és a küklópszok a titánok (róluk majd később, egyelőre csak annyit, hogy ők már nem theogóniai zsákutcák, mint bátyjaik, bennük van az istenutódnemzés génje, nem csoda, hisz már születésüktől fogva magas besorolásúak voltak, I-es asztrálfokozatúak, nem holmi differencálatlan őslények, így is történt halhatatlan sarjakat hoztak másvilágra) édes testvérkéi. A hekatonkheirek szegény félszemű szépség Yesabel és túlvilági, – térileg leszűkítettebben – Asztrál-lakai alteregója, a szegény szexbálványosi, bombanői vámp sánta amazon Vanda (penig nem is amazon) többszörösei. Legalábbis gyönyörűséges egy fejüknek ádáz fejük ötvenszerese, az összes és lehető univerzumban legtökéletesebb, de egyetlen karjuknak (bár Yesbelnek van félfelkar hossznyi forja, annyival több maradt neki a balból) rettenetes karjuk százszorosa, nem méretre fiam, (bár… tán arra is) hanem mennyiségre, ezek után nem nehéz kitalálnod, hogy a hekatonkheireknek ötven fejük és száz karjuk lehet. Uranosz, a Feletti Világ Ura, (ugye fiam, természetfeletti) a Numen arany gyűrűje meghatározta világok, finomrezgésű, energia-alapú felsejének, egének, a Második Univerzumnak a megtestesítője eltaszította magától korcs óriás gyermekeit és Korcs-Ullikummit építette köréjük, hogy ne is lássa üket, korcs-Ullikummi maga is egy óriási óriás, egy kozmikus méretű megamonstrum, ő lett lakhely-élő-tömlöcük, a berék akhájok egyszerűen csak Tartarosznak híjják. Ekkor Gaia, az anyagi világ, a fizikai loka, az Első Univerzum Úrnője fertelmesen megneheztelt szeretett hitvesére Uranoszra óriás elsőszülöttei Tartaroszba telepítéséért, internálásáért, sőt deportálásáért, ezért felbíztatta titán gyermekeit, sarlózzák meg atyjukat, Uranoszt és taszítsák le trónusáról, majd hozzák elő küklópsz és hekatonkheir fivéreiket Korcs-Ullikummiból, a Korcs-ulá(s)búl. A titánok betojtak, egyedül a legkisebb, – ugye mindig a legkisebb – Kronosz mert vállalkozni a nemes feladatra, fidelkasztrálta atyját, Uranoszt, egyúttal elfoglalta királyi székét. Aztán Kronosz hatalomféltésből elnyelte gyermekeit, akár Korcs-Ullikummi a küklópszokat és a hekatonkheireket, nos ha már így szóba jöttek Kronosz visszajuttatta őket alvilág-országukba, az előbb említettbe. Zeusz Kronosz legkisebb gyermeke – ugye megént a… – csodálatos módon megmenekült az elnyeletéstől, valamiféle hánytatóval kiokádtatta atyjából fivéreit, nővéreit és beindította velük testvéri együttműködésben atyja és a titánok ellen a divinomacchiát, de csak úgy tudott fölibük kerekedni, hogy a Korcs-Ullikummi-Tartaroszból előhívott küklópszokat és hekatonkheireket maga mellé állította. Hát Zeusz és az istenek, győzedelmeskedtek csak azóta visszavonultak Theó-riába, a küklópszok és a hekatonkheirek, viszontag itt flangálnak Asztrál-lakában s hálából, hogy egykor az istenek nem küldték őket vissza Theó-riához hasonlatosan láthatatlan lakhelyükre, hanem a titánokat küldték helyettük oda, ama élő helyre, a lokák és világok közti háborúban az istenek-tagadó birodalmiakkal szemben Attaloth istenes aranypolgárai és oltalmazói védelmére keltek, hát itt tartunk most, fiam.
De most már tényleg nem csigázom tovább az olvasó türelmét s szép Yesabel csodálatos barokksággal, netán rokokósággal omló gesztenyeszín hajcsigáit tudományosnak ható értekezésekkel, ódon eredetmondákkal. De mégis csak ismertetnem kellett ugye a végső ütközet bolygójának, Ílionnak topográfiáját, antropológiáját, a Daimóniai birodalommal szembeni utolsó egyúttal legmegveszekedettebb ellenállásnak, a Szövetségieknek létszint és fajzat szerinti összetételit.
