Olimpiai mozgalom az ütésmentes Budapestért
2016. február 25. írta: farappa

Olimpiai mozgalom az ütésmentes Budapestért

fuck-you.jpgKiskapitalista kalauz / szócikkek

 

'E', mint Erőszak:

 

 

Pergőtűzben állunk a Soroksári úttól a Filatori-gátig. Fortélyos félelem igazgat a „nájmódi” miatt (lásd őrző-védő). „Haza csak ott van, ahol ököljog is van.” Lássátok, a miénk mekkora! De azér’ szeretjük mi a párbeszédet, a vitát, az ankétot. „ ’an két pofont kapsz, hogy anyag nélkül is elszállsz!” Vitatkozol, szabad-e verekedni? Odamegyek, megtéplek. Nehogymá’ az adószelvény töltse ki a vállalkozót… Vagyis engem. Ha egy üzlet (császára) megindul, az Isten se fogja le a karját.

„Erőszak, erőszak, erőszak óó a civilizációó”… A nyolcvanas évek kis dalának szerzői nem sejtették, a nyolcvanas évek maga lesz az idill. Emlékszem, csak egyszer kaptam egy jobbost, mert az EFOTT-on átestem egy részeg csövesen. Azóta többször kerültem a pofon közelébe, de mindig elmenekültem, pontosabban –nem szaladtam elé.

’99 nyarán egy békásmegyeri játszótér padján üldögéltem –Godónére várva. A gyerekek békésen játszogattak a füvön, betartva a játékszabályokat, bár némelyik veszélyesen közel merészkedett az úttest széléhez. Senki sem figyelmeztette őket óvatlanságukra, a terület védettsége könnyelműségre csábít gyermeket és felnőttet egyaránt. (A legnagyobb könnyelműség az, hogy ott vannak.)

Kisvártatva egy fekete DJ-dzsip fordult az amúgy gyér forgalmú útra. Senki sem mondhatta, hogy váratlanul, hiszen százas tempójával hasított el a gyereksereg mellett. A nyomában támadt forgószél meglegyintett néhány vigyázatlan kiskölköt, akik –bizonyára- vágyakozva néztek utána. (Tűzoltó leszek és zsoldoskatona.)

A dzsip DJ-je sajnos nem tette a dolgát, talán éppen cédét cserélt, mert a vitéz urak meghallották, amint egy öregúr hangosan reklamált a gyerekek nevében. Még a botjával is megfenyegette őket. Nosza, több se kellett, a három kétajtós szekrény gyorsan bebizonyította, a biztonságról csak nekik lehet fogalmuk. Az öreget „kezelésbe vették”. Kezdetnek hasbarúgták, majd pofoniskolát nyitottak. Úgy kellett kiszedniük a kezeik közül az asszonyoknak, a férfiak –magamat is ideértve- kussoltak.

Mert az ember egy rohadt dög.

Most arról ne is beszéljünk milyen nemzetközi vérciki volt, amikor egy belga buszt órákig üldözött egy magyar horda. Gyakran látni eltorzult arcokat a volán mögött, a tulajdonos súlyosan károsítja a környezetét, ha hőn szeretett autóját bántják. Mint annak a –szintén megyeri történetnek- a hőse, akinek megkarcolta az Audiját a szemeteskocsi. A vállalkozó emberei pillanatok alatt a helyszínen termettek, hogy megtorolják a sérelmet a magáról megfeledkezett köztisztaságin. Amíg a rendőrség és a polgárőrség tagjai azon vitatkoztak, melyikük hatáskörébe tartozik a beavatkozás, a kukást agyba-főbe verték.

Olimpiai mozgalom az ütésmentes Budapestért – ez hogy tetszene?

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr768405760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása