Olvasóm, türelem mindennek elgyün az ideje. A Numen tartalmaz minden információt a természetiről (durva anyagú szféra), a természetfelettiről (köztes szféra), sőt még a köztes szféra, a köztes lét ugye a közbülső világ láthatatlan dimenziójáról, a forma nélküliek, az istenek birodalmáról, no meg a láthatatlanból a láthatóba vetődött istenekről, majdnem- s félistenekről, az aeteroidokról is. Irányítja a fennebb említett első és második univerzum világfolyamatait, lényei, a halandók; az emberek, a kvázi-halandók; a shagayok és a démonok, aioni halhatatlanok; a tündéralkatúak illetve az éteroidok és a nemmúlók; az istenek és persze az előhalhatatlanok, a differenciálatlan őslények sorsát. Belőle olvassa ki a huszonnégy vén a jövőt, a szent törvényeket, mert ugyanis e vének a letéteményesei, megszemélyesítői ennek az erőnek. A természetfeletti lokában (hol históriánk is ténfergőzik) minden létfokozat vis vitalis helyett nument birtokol, minél magasb fokon van az illetékes annál több numennel rendelkezik és minél több numenje van annál éberebb, tisztább, kiterjedtebb a tudata.

A kettes típusú (daimonoida) asztráltestűekben sok-sok numen lakozik – ők a kvázi-halandók, tehát behatárolt, azaz véges halhatatlanságúak – ez teszi lehetővé természetfeletti haláluk után tudatuk vehikulum nélküli tovább élését. Testük-szubjektumuk visszavezetésével, visszacsatolásával úgymond visszaoltásával újra életre kelthető, ám e műveletet mihamarább végre köll hajtani, mert alanyiságuk önazonosságát, teljes információ-apparátusát /szimplábban emlékezetét/ megőrizve, bármi dologzatban és élőlényben, sajna alacsonyabbrendűben is automatice lakozást vehet, ha nem kerül idejében vissza saját sátorházába. Szerencséjükre alsóbb lokába eme al- és álhalálok, ideiglenes fűbe harapások esetén még nem zuhanhat vissza. Így az asztrálrendű daimonitáknak, dágonitáknak, runitáknak / őket előléptették (olvasóm, a runitákat) II-es asztrálszintre egy felfokozott, szuperiorizált sűrűanyagú stádiumból, mely a legalsóbb létrafok, – mármint a szuperiorizálatlan változat – a puszta fizikai létmód egy felturbózott variánsa, / mint példának okáért az ekroniak egzisztenciája / mely minőségi ugratást szenvedett verzió csak a második univerzumban, a természetfelettiben létezhet / három életük van. A daimoniták illetve dágoniták (hogy e népek: daimoniták, dágoniták, runiták, ekroniták valójában kik, nyájas olvasóm, arrúl majd később) esetén egy születésüktől halálukig terjedő szakasz 250 000 évig tart a runiaknál 1000 esztendeig, de még – mint az elébb állítánk is – ebből a hossziból is három van nékik. Asztráltestük sajna vad érccel, automata vagy lézer lőfegyverrel, akár rettentő nagy kőszállal, szóval mindennel, ami sért, üt, vág, éget, lyukaszt, összelapít, pozdorjává tör stb.; sebezhető, tehát mindettől Attaloth zöld füvébe haraphatnak, de kór, betegség meg nem ronthatja, le nem győzheti sem üket, sem szervezetüket. Magyarán vagyis runiul / mert ez az összekötő nyelv a külső és a közép között / egy galaktikus napig vígan elélnek, ha ott nem hagyják foguk a fronton, vagy nem éri őket éppen valami rút baleset esetleg meg nem orgyilkolják őket. Ám a magisterek egy aionciklus végét is megérhetik, a mindenkori Magister, az egyetlen pedig, mert maszkján körösztül a tiszta Nument szívja-szívja, mert ugye a Numen Nyitja Thanatodozor Ölelnök Őmikroszentségénél vagyon még a világnap végét is átvészelheti. Nem szóltunk eddig a nem démonizált asztráltestesek fiziológiájáról, antropológiájáról olvasó, arrúl majd egy más alkalommal.

Az istenek, a nemmúlók – legalábbis egy világnapnál, mely 4 320 000 000 földi év előbb semmiképp sem – az teljesen más társaság, nemhogy tenger numenjük van, hanem egész testüket– mely tudatukkal egy, oly kiterjedt Szubjektumuk, mondhatni egész test-objektumuk egy Szuper-Tudat, na meg metamorfok alakjukat tetszés szerint változtathatják – a Numen alkotja. Fejüket, törzsüket, végtagjaikat, belső szerveiket nékik is erek hálózzák be, mint más közönségesebb asztrál-laki lényeknek csak e kapilláriák is numenből vagynak, azokban pedig numenvér (tulajdonképp cseppfolyós fény) foly az istenek, aeteroidák testnedv-keringője, az ikhor. Az is piros, de ez csak káprázat, sőt minden káprázat a felette való lét-tudatfokhoz képest, ha olvasóm állhatatos lehánthatja a káprázatokat, mint világ-hagyma-héjakat és eljuthat velem, UpaniSade márkival a végső valóságig, az Alétheiáig.

A forma nélkül valók szférájából asztrállakai lakossá, asztrál-lakivá lett aeteroidák, – ők az aioni halhatatlanok – testét is a Numen alkotja, vagyishát éter, ami végtére is az asztrális loka közepső szférájában, második körében, bugyrában, helyi dialektussal Asztrállakában – mely tulajdonképpen a csupasz és legasztrálisabb köztes lét rejtett égi (Theó-ria) és alvilági (Korcsula, Korcsullikummi) szférák nélkül – megnyilvánuló, a szóma, a korpusz delikátesz keretei közé zárt numen, de semmiképp nem materializáció. Egyszerűen a Numen egy bugyorral lejjebb az aeteroidok esetében, éterként, elpusztíthatatlan, sérthetetlen, izmos, ha kell kőkemény mégis selymes, finom, lágy tapintású, bódító illatú, rendkívül formás, tehát a férfiat szexuális tébolyba kergető / mert valljuk meg ez a testfokozat csak a négyszáz milói hölgyfruska sajátja / testanyagként – bőr, hús és ín ugye a csontozaton – érzékelhető. Ám a mediális lokusz mediális szférájában, Asztrállakában kétféle nument kell megkülönböztetni a közönséges éter-nument és a titokzatos fény-nument,– a numen-materializációkról most nem beszélünk – mely az asztrális térben is úgy viselkedik, mintha még ott is a láthatatlan, úgymond „égi” dimenzióban lüktetne, megnyilvánulatlanul nyilvánul meg, az efféle numen nem képez testanyagot, néki a szellemet hordozni, a tudatot éberen tartani hivatása. Tehát a láthatatlanból a közbülső tartományba, dimenzióba, szférába, bugyorba, Asztrállakába huppant istenek, mint Szép Irén is, ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az „ég”- ben maradt társaik. Csak azok fényestűek emezek meg éteriek. Ám holmi hiba csúszhatott a transzfigurációba, helyesebben Asztrállakába alászálltukkor, valami anomália netán anomia történhetett. Merthát szép fejük, testük, végtagjaik sérthetetlenek ugyan, szupertudatuk áthatja őket fejük búbjától a talpazatukig (ámbár metamorfság csak az „égilakosok”- nak jár) csakhogy karjuk váll- lábuk csípőízületben eltávolítható persze minden további nélkül /ohne külsérelmi nyomok/ visszaízesíthetők is. Hölgyeim és olvasóim, mégiscsak skandallum lenne, ha valaki reájönne e nemes végtagok levevésének móduszára és mondjuk lábfetisista lévén, elcsenné az istenhölgyek piskótáit, ezért a leoperálási processzust, a szent kódokat titkosították, még az aeteroida hölgyek elől is, mert rakoncátlan istenlányok ők, hogy venné ki magát, ha játszadoznának nagy pajkossággal és cserélgetnék egymás végtagjait nemde, nézőim és uraim. Kar-lábenukleációjuk misztériumát pedig a runiták közül egy bizonyosra, egy Loki-lelkűre bízták. A Főistennek a divinális létgrádicsnál alacsonyabb fokozaton álló nőkkel folytatott nászából származó, milói leányzóknál, félistennőknél, háromnegyedistennőknél pedig, az aioni halhatatlanság és sérthetetlenség csak a fejre / hol a szellemet egy láthatatlan fény-numenburok védi, /a törzsre/ mert fény-numenközpontjuk a kebelben, az istenszív, az is sebezhetetlen nem úgy mint az asztrál-daemonoidoké, azok elvérezhetnek / vonatkozik, illetve lét-rangosabb anyai ági felmenőkkel rendelkezőknél egy, ha még előkelőbb hellyel-közzel másfél végtagra is kiterjedhet. Közönséges esetben egyre se, a többi testrész pedig sebezhető, roncsolható, csonkolható de, ismétlem maga a korpusz és a fej (leszámítva egyik szemüket, kinek mellik) bánthatatlan, elpusztíthatatlan így maradandó sérüléssel is átélnek egy egész aion-sort, egy teljes létciklust.

E kisebb kozmológiai és démono-angelo-theológiai azaz egyetemes humanoid-lénytani intermezzo után olvasóm, elbeszélek tovább heroinánkról.

Szép Irén a Miló égitesten született, az Univerzum egy hűvös szegletében, -hol nemesek, szépek, ridegek tömörültek, tehát milóinak mondható.