Ügynökünk, és ügyünk hűséges képviselője kidolgozott egy újfajta programot, mellyel a történelemben már ismert játékelemeket felfrissíti. Főnökünk megtisztelő figyelmébe ajánljuk ezt a tehetséges – igaz, nem éppen fiatal – embert. A neve Georg Strauch. A tecnológia munkacíme: Félelem.

A játék leírása

A színhely egy ostromlott város. A néző mindenfelé csak üszkös, füstölgő romokat lát. Egyetlen épen maradt fal sincs, az egész, valaha lakott tájat a pusztulás, az enyészet járja át. (Ügyelnünk kell arra, hogy alapszínünk a fekete vagy a sárszínű szürke, mocskosfehérrel kombinálva.) A képen feltűnik két futó katona. Egy omladozó épület felé közelítenek. Átugranak a ház belsejében támadt hatalmas lyukon, mint egy sáncon. Valahonnan lőnek rájuk. Fedezékbe vonulnak és viszonozzák a tüzet. Eltalálják az ellenséget. Kiugranak a fal mögül és tovább rohannak. Az utcán az egyik katona beleütközik egy civilbe. Ijedtében egy sorozatot ereszt belé. A következő romhoz érnek, ahonnan az előbb támadás érte őket. Megfordítják a áldozatokat. Ugyanazt az egyenruhát viselik, amelyet ők. A saját arcuk tekint rájuk, ahogy halott szemükbe néznek.

Katonáink tovább nyomulnak előre. Kisvártatva menedék mögé kell húzódniuk, mert „csekély ellenállásba ütköznek.” Kamasz fiú tüzel rájuk egy kézipuskával. „Leküzdik az akadályt.” A következő omladéknál csecsemőt szorongató anya bújik meg. A gyerek sír. A fegyveresek ordítoznak. Keresik a rejtőzködő gerillát. Gerilla nincs, csak egy kistermetű kutya ront rájuk a válaszfal mögül. Az egyik zsoldos lábába kapaszkodik, mire ő a bajonettjéhez nyúl és egy mozdulattal lemetszi az eb fejét a törzséről. A koponya a törmelékek közé esik. Onnan ugat feléjük hevesen és kitartóan, amíg egy határozott rúgással el nem távolítják a cybertérből.

A házról házra folytatott harcban végre egy barátságos családra akadnak hőseink. A szülők ünneplik a felszabadítókat és örvendeznek nekik. Kislányuk is barátságosan mosolyog. Könyörögve fordulnak feléjük. Élénk gesztusaik elárulják, éhesek és szomjasak. Az ellátmányból előkerül az ásványvíz és némi csokoládé. „A nép” hálálkodik. A kislány felbátorodik és odamegy az egyik katonához. Az leereszti a fegyverét és elemózsia után kutat a zsákjában. Hirtelen puskaropogás hasítja fel a csöndet. A szívélyes katona és a kislány véresen fekszenek a földön. Az életben maradt másik egy nagyhatású aknával semmisíti meg az ellenséget.

A katona már a végső célhoz ér. Ez egy kultikus hely, amelynek rendkívüli stratégiai jelentősége van. Úgy tűnik, senki sem mer már ellenállni a győzteseknek. Behatol az épületbe, a fal mellett kúszva kémlel körül. Fellélegezhet, a gerillák valószínűleg elmenekültek. A biztonság kedvéért azonban tovább vizsgálódik mindig új fedezéket keresve. És valóban óvatosnak kell maradnia! Az oltár védelmében, a kereszt mögött egy fegyveres férfi rejtőzik, és géppisztolyából egy sorozatot ad le rá. A katona modern, hasonló célokra kifejlesztett fegyverével szétlövi az oltárt, mögötte a gerilla holtan rogyik össze. A keresztről a megfeszített és agyonkínzott, csontig lesoványodott alak lehullik a porba. Mielőtt meghalna, felemeli a fejét és még egyszer a harcos szemébe néz.

A katona felüvölt. Game over.