Kiskapitalista kalauz / szócikkek

'G', mint Globalizáció

A globalizáció során az ember súlyosan károsítja és manipulálja környezetét. A ~nak senki sem örül, ám az ellenglobalizátorokat is a pokolba kívánják. Az utóbbiakat általában szélsőségeseknek bélyegzik, és ezzel el van intézve. Akárcsak több mint egymillió állat- és növényfaj ötven év múlva.

A globalizáció mögött gazdasági okok rejlenek, azért nem lehet szabályozni. Rengeteg profitot termel. Erre nagy szükség van, hiszen az 1990-es években a környezeti változások miatt négyszer több katasztrófa következett be, mint az 1950-es években. Az ebből adódó gazdasági veszteség pedig elérte a 608 milliárd dollárt.

A globalizáció ösztönzi a technikai fejlődést. Ennek jegyében a közelmúltban felfedezett energiaforrásokat nem használják. Kifürkészhetetlen okból az olajtól függ a világ, melyből hat hét alatt fogyasztunk annyit, mint 1950-ben egy teljes év leforgása alatt.

A globalizáció kiegyenlíti a különbségeket. Csak még az nem világos, milyen irányba. Hiszen az emberiség fele kevesebb, mint napi két dollárból él.

A globalizáció szüli a legtöbb közhelyet a világ sajtójában. Az egyszeri közírók a ~ kapcsán érzik leginkább, milyen fölöslegesen csépelik a szót. Most még eggyel szaporítom a sort. Az egyik legkorábbi ~kritikus, Madách Imre tragédiájából közölnék egy mixet, az elengedhetetlen toposzok felsorolásával: karvalytőke, atomizált, yuppi, szennyeződés, lobbik, reklám. Tehetem, hisz úgyse változtat semmin. (De legalább rossz.)

„Mi verseny ez, hol egyik kardosan

Áll mezetlen ellennek szemében

Mi függetlenség, száz hol éhezik

A yuppit meg várja a thaiföldi éden.

Hagyd zajongni, majd az élet

Korlátozza önmagát

Nem vesz el harcában semmi

Mindég új s mindég régi

Halld csak lobbik igéző dalát.

De bárha áll is, a jaj úgy kihalt

Helyette minden úgy el van lapulva

Hol a magas mi vonz? a mély mi rettent?

Reklámcsatornák mélyén kel a dudva.

Ha küzdni vágyik s körültekint

Ezen szabályos, rendes világban

Még a veszély gyönyörét sem leli

Nem lel csak egy vérengző vadat se

Hisz mindre lecsapott a karvalytőke.

Mennyi szellem, mennyi őserő

Ez vélem harcolt – az mártírhalált halt,

Ez szűknek érzé a világtekét

S mi egyformára mi törpére szűrte

Az állam, Óh Lucifer, jöj jerünk

Nem bírja lelkem e látványt tovább

E csúf világ oly atomizált.

Először a virág tűnt el szemünkből

Aztán az erdők rezgő lombjai

A jólismert táj száz kedves helyével

Jellem nélküli síksággá lapult

Az ENSZ nem bírt a szennyeződéssel.”

(Ha bejött, vedd meg a könyvet is! Ott még ütősebb megmondások várnak)