Kiskapitalista kalauz / szócikkek

'S', mint semmihasznák

A semmihasznák a filoszokhoz hasonló élőlények (lásd még filosz). Általánosságban elmondható, hogy minden filosz semmihaszna, de nem minden semmihaszna filosz. A semmihaszna olyan ember, aki nem járul hozzá semmivel a korlátlan ipari és gazdasági növekedéshez (vagyis a Föld és az élővilág tönkretételéhez). A semmihaszna semmivel sem segíti hozzá társadalmunkat az ökológiai katasztrófához, ezért megvetett lény.

Hazánk, Kondisztán, a semmihasznák ősi ellensége. Egy francia vagy olasz semmihasznának hozzá képest menedzseri dolga van. De Kondisztán a legelső adrenalin-termelésben. Izomállam Kaján-Európában Eltiporda és Korrupcia között. Nevéhez híven teljesíti európai küldetését: minél több negyvenes nem semmihaszna lakostól igyekszik megszabadulni. (A semmihasznák meg –remélhetőleg- csak éhenhalnak.)

Kondisztánban elsőrendű állampolgár és fajtársi lakos: a kondisztár. Mióta hazánkban a szocialista rendszert felváltotta a picsánrúgásos rendszer, mindenki izmozik, ha kell, ha nem.

Jelszó: Nyelvre gyúrni, seggre gyúrni!

Létezik egy felsőbb kaszt: a konkvisztár. A konkvisztár látszatra kondisztár, de megkülönbözteti tőle egy fontos jegy, ő nem kondisztáni, tehát neki nem kell annyit kondizni. Node azér szükség van rája. (Öreg rája, szarik rája.) Ő tartja karban a kondisztárt. Gondoskodik róla, megsimogatja a buksiját, és felmondatja vele az aznapi leckét.

Ebben a világban bizony a semmihasznákra igen nehéz idők járnak. Mert micsoda kor az, amelyik még a saját ingyenélőit sem tudja eltartani? Hisz vigyázzunk, csak az képes nagy dolgokat kigondolni, akit békén hagynak a hajtók. Aki szeret olvasni, az nem szeret sokat dolgozni. „Sokat tűnődik, s ily ember veszélyes.” Hát ezt kell kiküszöbölni.

Egyre könnyebb. Mások a bércek és mások a tetők. Régen a parasztok Petőfi mögé álltak, ma Lagzi Lajcsi mögé. A népet már nem lehet tovább hülyíteni, aranylövést adott be magának. Ott fekszik kiterítve, fennakadt szemmel, a piercinges punk csaj siratja, fölötte dögkeselyűk köröznek stb.

Genetikailag hibásnak lenni egy genetikailag hibás országban több, mint hiba, bűn. Ha nincs piacképesség, nincs állás, nincs lakás, nincs család. Jobb, ha ivásnak adod a fölös fejedet, amire „annyira nincsen szükség.”

Találkozó filozófus ismerősömmel. Az egyéves munkanélküliség nyomai. Alkalmi fordításokból tartotta fenn magát, most már az sincs. Mozdulatain látom a súlyos depresszió jeleit. Iszonyatosan le van lassulva, képtelen koncentrálni bármire is. Feladta. Már nem kísérletezik.

Szomorúan hallgatom. Lehet, hogy neki annyi. Nekem csak később harangoznak.

Hét vagy nyolc év múlva. Hisz „aki elmúlt negyven, elmehet a temetőbe.” Negyven fölöttire már nem vadásznak fejek, nem kínálnak heverőt, életbiztosítást, nem hajt a tatár, nem tartatnak be határidőt, nem tudsz semmit. Negyven fele, hazafele.

Miben bízzunk hát? Abban, hogy a cyber-társadalom neveltjei, a folytonos versenyre kényszerített macsó és a zimankót árasztó szingli (lásd sz mint szingli) fantáziája sosem fogja megközelíteni a miénket. Meglehet, ebben csak a művész lát némi pozitívumot. E felismerés tükröződik a költő soraiban:

„Link tróger voltam egész életemben;

Kiárusítottam észt és szerelmet.

De melyiktek tudott valaha szebben

utána szólni egy jóívű seggnek?”