Filmnovellák (3.)
2017. május 30. írta: farappa

Filmnovellák (3.)

Batári Gábor

 

Rajz-vázlatok, rajzolatok némi szöveg-illusztrációval egy leendő (rajz)filmhez

 

VI. Kép

 

Yesabel du Anaconde, épp (nem ép) de igazán kardos menyecske

 

 

Mindezt pedig, én, Jean-Claude von Vogüssen báró (de UpaniSade márki is) írom 1666-ban, (nálunk most is annyi van, az alternatív világok már csak ilyenek) egy Argó nevezetű hajó kabinjában, Yesabel du Anaconde hölgyadmirális fogságában, ő pedig Vésztőy Brünhilda alezredes és darabont fogságában, erre még később visszatérek. (Elraboltatásomnak oka azon képességem, hogy regényíró tevékenységemmel képes vagyok a világ folyását megváltoztatni. Yesabel du Anaconde ugyanis azt remélte, hogy a sötétség és a világosság erőinek harcát, amely kozmosz-szerte folyik, egy tollvonással eldöntöm majd a jók javára. Minden jószándék megvolt bennem, de mivel művészi önkívületben alkotok teljesen mást írtam, nem azt, amit az admirális kívánt, amint a fennebb felvázoltak mutatják, ennek következtében szegény Yesabel admirális, akárcsak túlvilági alteregója előbb elvesztette bal lábát, bal karját mellékesen későbben egy balszerencsés pezsgőnyitás után jobb szemét is. A jó és a rossz harcát viszont meg kell harcolnia mindenkinek (mivel én, UpaniSade márki nem rövidítettem meg az ősi küzdelmet egy tollvonással sem) alternatív valóságosnak és regénybelinek egyaránt (mert idővel a való belekanyarodott regényembe vagy fordítva)

Én, UpaniSade márki, azaz Vogüssen báró mindezek után a szép Yesabel admirális hajóján azt a csodát érhettem meg, hogy a hajó velünk egyetemben, hirtelenséggel megemelkedett és hamarost az égboltozat csillagporos országútján hasogattuk a tér-időkontinuumot.

Yesabel admirálissal ekkoriban két különös dolog is történt, az egyik hogy bal oldali végtaghiányai átalakultak jobboldali végtaghiánnyá, egyik szeme nemléte maradott a helyén, a másik pedig, hogy Vésztőy Brünhilda kalóztámadást hajtott rajta végre, lenyúlta hajóját, ruháit egész a kombinéig, kardját pedig két combja közé fogatta.

Aztán ez történt Yesabellel:

Végül eljutottak a félkarú bálvánnyal, félszemű szépséggel szalonnyi lakosztályáig (szép, jó s igaz lába nem épp épségre utaló állandó jelzőjét direkt nem firtatom, mert tudom, hogy azt drága Yesabelem nem túlzottan kedveli, sőt egyenesen zrikálja mostanság) Ajtója kinyittaték. Elegánsan beszökellt, egy darabon patinás kilincsén maradt finom úrnői praclija, azon csügge mint az gyimilcs az fán. Igen, igen nemcsak maradt, hanem támaszkodott egyenesen kapaszkodott, oly rég ténfergett támbot híján, (nem mintha sudár, délceg egyben mokány egylába nem bírta volna) jól esett néki a legközelebbi megragadható segítségét igénybe venni a delnői fennálláshoz. Főleg ha az egy oly ékítményekkel túldíszített barokk kilincs mint tenmagácskája, - természetesen ékességekkel teljes voltára vonatkozik a hasonlatosság, dús

 

Yesabel combjai közt karddal/ (erről szól a kardal/ vajon mellik? (s hiányzik a kardhal,/ mármint a képrűl), amikor kombinéba-lett, majd kilincset fog

 

nöi idomokkal dekorált formózás formája csöppet sem hajaz holmi kilincsalakzatra - amint az a fenti rajzolaton, grafikán is kitetszik. Két formásan, csinosan hatalmasra combosodott combja közt kardja még most is. Mikor végre elugrált a legközelebbi ülőalkalmatosságig, ugyi, hogy leülne mégiscsak, praktikusan két roppant combja közül kiemelné a vívótőrt (nem is kell, ismételjem, csak az egyik jut el a lábegész-ségig), ám az nem mén, a két világszépre formatervezett jószág (bársonyos, anaconde-i selymes sonkák) összve vagynak tapadva s a fringia felettébb közibük ragadván. Vagyok s leszek mostmárcsak igaz igazándibúl egy kardos menyecske, pedig eddig sem valék piskóta, nyüszíté a korántsem nyuszi Yesabel, de hogy fogom így galád ex-uramból, de Floraga hercegből kikardlapozni jó atyám hollétit?

 

 

Eltele egy parszek, a földön pedig torony képében landolánk egy apró közép-európai ország nagy-nagy fővárosa híres, átriumos-belső udvaros kúria-szerű építménye tetején,/ a Brünhildem által megadott koordináták szerinti korban és térben. Közönség higgye el, most nem élek a mesék tején,/ mivel drága Yesabelem hajó-űrhajója nagyon-nagyon ravasz, ugyanis alakváltó és okos űrhajózat, úgy levénk toronyház-iroda-szkott ama kúrián (ezt most mér’ mondám: ronda rodaszkott, mi az?), hogy az ottani s akkori népek észre sem vevék, hogy nagy tornya lött, már iroda toronyház tartoza az ő utcájukban lévő kúriához. Yesabel du Anaconde admirális, áltengernagy, mert valójában altengernagy, de iure,/ de nem de facto hercegné, grófkisasszony szalon-lakosztálya a tízemeletes toronyház első szintjére kerüle/ közvetlen a kúria tetőzete fölé, ablakaiból szép kilátása vala a belső udvaros átriumra. Csendes érkeztünkkor rekamiéján üle.,/ én meg éppen mellette/. Újra négy gyönyörű végtaggal üle ügye,/ de egyetlen gyönyörű szemmel, sötét, strucctollakkal bőven ellátott, nem háromszögletű, hanem a közismertebb ellipszoid karimájú kalpaggal, vajszínű, revid ujjú, óceánum-mély-dekoltázsos, nagyságos tekintélyes emlőtömlő-fölsőket közszemlére bocsátó imegben. Végivel felkarközépig felkúszó, fehér, csipkés selyemkesztyűben, ja és hiányzó szemén a tapasz tisztára olyan, mint kesztyűje, selyem, csipkés és fehér, ama hírös önmagácskája által szexinek neveztetett,/ minden nagyon szoros nadrágjánál feszesb,/ világosbarna szarvasbőr naci-nasztró-gatyóban, (bár minden lábszárhüvelye meghökkentőn szoros,/ mint a Gibraltári-szoros)/. Tudjuk, tudjuk, tudjuk, s ő is, hogy ez néki nagyon jól álla,/ akárcsak gömbölyű álla,/ mégha épp egy lába/ van is. Gyémánt berakásos övvel,/ benne tőrrel,/ rövidcsövű, odaférhetős muskétával, kardja most nem ékszertől ragyogó övjén függe, hanem attól függe/-tlenül, tokjára aggatott hosszú, vastag szíj-csatolmánnyal/ vállán általvetvén/. Megkockáztatom hetykén,/ de nem ármánnyal,/ bár ez nem erény-es öv,/ mondá Cathrine Deneuve / (az meg ki lánya, mondám, én, Vogüssen) ám/ nem az erény hibádz/ hanem, hogy nem öv, mert nem darázsi derekán/ általkötvén, hanem egyáltalán/ nem gyönge vállán/. Rettentő erős alkatú, és mégis erős, mégis rettentő bájdús, bajadéri csábformázatos, végre újra két lábán sötét árnyalatú, pont olyan szín mint, - most elárulom - setétbarna fövege, térdcsizma, szára/ jelenpillanatban majdhogy combközépig felhajtva,/ mindezeken felül, szép rajta/ bordó, aranyos szegélyű, egész felületén aranymintázatos muskétás kacagánya./ Monda is:

Látja, báró már mióta nem nyaggatom, hogy írjon át engem, írjon vissza épre, mert egy jó ideje éreztem, tudtam én, hogy tüköri, jó karban lévő öregem, jóslata bevál, már csak pezsgődugóval kilőttem szememnek kell újraépülnie. Én a gyíkkirálynő vagyok/ azt teszek, amit akarok/.

Miféle Jim Morrison-os kiszólás ez, (am-meg ki a dinoszaurusz-kiskakas avagy kan-Minitaurusz, közönség). Confirmálám szép szavait:

magácska egy csudi nő,/ minden tagja újra nő,/ miként a Gyík-/nénak, a Gyíkműhelyben/, Königin’s heimben/, kripliség vizein átlábal,/ bár fél lábbal/ is elhúz mint a csík./

 

 

 

 

 

 

A három irodatündérek

 

 

Itten most három úgynevezett irodatündér következik, az első képen Athina Fyorda Zodakhayus tündököl a büró-hivatalt védő őrhölgyként, a másodikon Ghida Bergora Zolkhamyavarsh kápráztat minket úgy nevezett őrhölgyi minőségben, a harmadik rajzon egy kiváló irodai alkalmazott, - az előző két delnő egyik védence - lánglelkű, hangyaszorgalmú, kávéfőzésben, körömreszelésben is jeles titkárnő, Tzitza Matzakisz Zolkhamyadogda kisasszony. Ha már a fenti, hatodik ikon révén így behatoltunk Vogüssen báró második űrbéli krónikájába, el kell, mondjam, hogy e három hölgy azon irodatoronyházba termett egyszercsak valahogy dolgozó lányként, mellyé Yesabel barokkos hajó-úrhajója alakult át földre szálltakor (micsoda totális metamorfóz és transzfigura).

E három remek hölgyemény földünkön élt-halt valaha, aztán talán az átlagosnál érzékiesebb, nem túl otthonteremtő, nem túl utódgondozó, nem túl fakanál mellett tüsténkedő létformája miatt, hogy ez mit fed, meg ne kérdjék, az Alcepabran 26 büntetőbugyor-bolygón találta magát az ekronita fajzatú, csöppet sem sovány, hímsovén, szexista faszi-nyisták társadalmában, százhalombattai-rém-uralmában. Az ekroniak népe törvényének, a szent riynek és ítélkezési módszereinek egy egész fejezetet szentel kiváló leíró tanulmányban Vogüssen báró előbb említett ama nagy műve.

Végül tündérrendűvé fokoztattak fel. Így kettes asztrál fokozatú tündeként, földöntúli testben kerültek újra a földre. Ugye ebbe az irodaházzá vedlett eredendőn hajó űrhajóba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VII. Kép

 

Athina Fyorda Zodakhayusz

 

Athina Fyorda kisasszony alant a képen egyen mini kosztümjében (itt már látszhat a csodás női láb térd fölött is megtorlás nélkül, nem úgy mint a prűd ekroniták között) igyekszik haptákba vágni magát őr-széke, őr-asztala mellett, mert az őrzés-védés az ő asztala. Igen haptákba vágni magát, már amennyire tudja, egyik lábát levágták a bősz ekroniták, ugyanis egy szemtelenül nyúlkáló, őtet fogdosó ekronita férfiút saját kezűleg megrúgott, sőt fel is pofozott, ezért vették karját is, mindezeket megelőzve csúnyán is nézett rája, ezért tán szép szeme hiánya. Bal hóna alatt sör, a jobb alatt mankó, mert a háklis irodavezető szemlézi őket, jogos a többesszám, mivel az eddigi leírás a még lejjebb-képi Ghida Bergorára is vonatkozik, ugyanaz a kosztüm, ugyanaz a színe, ugyanaz a hossza, ugyanaz a cigaretta és a sör, ugyanolyan mankó. Ö is irodavezetőileg ellenőriztetik.

És szól is az irodavezető: Cigiznek, cigiznek, végén még a másik lábukat is le kell vágni, becsüljék meg magukat kivételes dolog, hogy kiragadtuk magukat az ekroni pokolból. Ghida maga meg mér” nem teszi le a sört az asztalára, a cigarettát a hamutálca szélére legalább a szemle alatt, vegyen példát a társnőjéről, legalábbis a vigyázzállás tekintetében. A lányok válaszként még jobban haptákba vágták magukat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VIII. kép

 

Ghida Bergora Zolkhamyavarsh

 

A jobb szem. a jobb kar és a jobb láb együttes eltávolítása az ekroni szent riy szerint nők esetén a legsúlyosabb büntetés, mert oly kegyesek, hogy asszonyféléken halálbüntetést nem alkalmaznak. Amint a képen is látszik Ghidára ezt a büntetést rótták ki, persze Athinára is, mint kitetszik. Az uralkodó réteg elleni lesből történő orvmerényletet elkövetőkre sújtanak le ily keményen, kísérlet esetén is, bár ők a zsarnokot nem nyuvasztották ki, pedig elmélyültek a zsarnokölés tanában. Az ekronita rend, mint sejttettem is eléggé hím soviniszta, nos, az uralkodó réteg a férj-fiúi nem. Ghida Bergora a néki kiszemelt férjjelöltet elagyabugyáltatta és közben egy bokorban megbújva, az alapos helyben hagyást gunyorosan ki-tekintgetvén leste. Ez kimeríti a jobb szem elvesztésének ódiumát. Ám amúgyis a kedvezményezett társadalmi csoport sajátkezű bántalmazása vagy az arra való konspiratív felbujtás önmagában magával vonzza a fent említett, a gyengébb nemre kiszabható legsúlyosabb ítéletet a jobb szem, a jobb kar és a jobb láb egyszerre való elvesztését.

Ghida a sört és a cigarettát egyetlen kezében tartja még hapták közben is, - Ghida Bergora ezért külön megrovásban részesült az irodavezetőtől, mint olvashatták is volt - nem úgy mint Athina, aki a speciálisan kiképzett hendikepes büró-testőrök vigyázzállási formagyakorlata szerint, - mely harcművészeti stúdiumban, ugye nem is kell mondjam, részesült mindkét hölgy - megmaradt baj kezével mankója nyelét szorítja, mit felkarközépig meghagyott jobb karcsonkjával fog. Hogy miért dohányozhatnak és fogyaszthatnak alkoholt még őrszolgálatuk ellenőrzése közben is? Mert mégiscsak egy kártya- és ópiumbarlang szebb szóval kaszinó hivatali apparátusának tagjai ők.

 

IX. Kép

 

Tsitsa Matsakisz Zolkhamyathügda

 

A sánta, de igyekvő, félszemű, de szemfüles, egykarú, de gyors és gépíró titkárnő Tsitsa Matsakisz kisasszony épp egy nélkülözhetetlen kézikönyvet visz főnekének, e cselekedetében lett megörökítve az örökkévalóságnak (lásd alanti kép). Hogy jutott idáig, hogy lett ő is ennyire végtagtalan? Ha tudjuk, hogy ekroni nő és ugye tudjuk a fennebbiek értelmében, nem kell nagyon csodálkoznunk. A nagyon delnői daliás Athina és Ghida iroda-testőrnőknél, ő tán még daliásabb, még sem aktív lázadásért büntettetett, mert nem is lázadt a fennálló ekroni rend ellen. Az ekronita főhatóság hivatalában volt titkárnő, (a nagy tapasztalat, ezért lett hát a földön is, az űrhajóból lett irodaházban titkárnő) de pechére véletlenül titkos iratokba tekintett bele, az ekroni törvények szerint e miatt jobb szemének vesznie kellett, de állását megtarthatta.

Egyszer munkahelyére nagyon mini szoknyában ment, az az igazság azért, hogy mutogathassa a hivatalban nagyon, nagyon jó lábait. Úgy el tudott jutni a főhivatalba, (sűrű bokrok közt, bokorugrón araszolt) hogy nem lett nyilvános combmutogatás belőle, ami súlyosan megtorlandó arrafelé. A főnök meglátta, ekronita lévén nagyon begerjedt: Főnök, főnök, mit csinál, sápítozott Tsitsa, ám kihívón, mert a főnök nyúlkált rajta ide meg oda.

Aztán meg az ostoba kölyök történetesen nem tőből levágott jobb lábbal méltóztatott besétálni a hivatalba!? Lebukott az utcán kurta szoknyájával, rögtönítélő bíróság hajtotta végre rajta az ítéletet azon nyomban. A kezdő vágást az a savós szemén már sírba fektetése előtt szem-érmet viselő jóláb-(nemcsak pénisz)-irigy öregasszony vitelezte ki, ki kiszúrta volt, na, aki meglátta szemérmetlenül rövidke rucijában (az ekroniak nem úgy véreznek, vagyishát /nem véreznek el/ és gyorsan regenerálódnak). Onnantól vágták kegyességből csak a jobb tipegőjét, meddig a szoknya ért. Szumma szummárum főnöke észrevételezte mankókkal, újdonsült fél lábbal, nagyon megneheztelt rája, nem megmondtam kisasszony, hogy vigyázzon, ne járjon ilyen alul semmi rokolyában. Nem akkora vehemenciával fogdosta a maradék, de szép, formás, terjedelmes lábat, miként eddiglen. Nem is mondta, duzzogott Tsitsa Matsakisz kisasszony és mérgesen pofon suhintotta főnökét. Ki lett rúgva, fel lett jelentve, hagyományos hosszú pörben férfi-főnök-ütlegelés miatt teljes jobb karvesztésre ítélték, kis idővel ezután menekíttetett át a földi űrhajó irodaházba.

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr1112549835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.