Szerelemfüggők (erotikus regény) 35. rész
„Két-három évig az éjszaka császára volt, több száz nőt tett magáévá, s végül miattuk is fejezte be földi pályafutását. Állítólag az ukrán maffiának tartozott, s végül kinyírták. Ennek a tagnak eszébe sem jutott polgárosodni, állítom, mégis teljes életet élt.”
Az első randink szerencsére a Lukács-fürdőben volt. Szeretem a fürdőket, akárcsak a rómaiak, akik egyes tudósok szerint ezért voltak hosszú életűek a földön. (Míg a középkorban a higiénia mellőzése is hozzájárult a korai halálozáshoz.) Szemügyre vehettem az alakját, ami a folyamatos sport miatt – már nem éppen fiatal kora ellenére – olyan arányos volt, mintha csak számítógéppel tervezték volna meg. Hiába, a népi tánc, a síelés és az úszás együttes hatása ideálissá alakította testét, főleg köldöktől lefelé, ami számomra döntő érvnek bizonyult a hódítás mellett, annak ellenére, hogy szinte semmilyen közös vonásra nem bukkantam köztünk.
Azt hittem, majd csodálatos panorámában élvezkedhetek, és pazar szexuális együttlétben lesz részem, de csalódnom kellett. Olyan frigid volt, hogy ennyi erővel egy jégből faragott királylányt is ölelgethettem volna. Elém feküdt és meg sem mozdult. Nem mozdult, nem ölelt, semmit sem csinált. Persze, hogy hamar elmentem. Első alkalommal még betudtam ezt a feloldódás és az összeszokottság hiányának, másodszor már nem zavart, harmadszorra viszont olyan ideges lettem, hogy menet közben abbahagytam a dolgot. Pedig a kedvenc hobbimról volt szó!
Mi lehet a háttérben? – ütött szöget a fejembe. Talán gyerekkori zaklatás? Vagy csak ennyire más karakterek vagyunk és emiatt nem működik a szex sem? Igazi magyarázatot nem kaptam, de sejtéseim lehettek.
Az egyik értelmezés szerint a volt barátja borított árnyékot a kapcsolatunkra, hiszen ő volt olyan, amilyet igazából elképzelt magának. Számára a szellemi érdeklődés nem nyomott annyit a latban. Számos olyan nőt ismertem, akinek diplomája volt, de egyszerű, a szellemi létet teljesen elutasító embert választott, és remekül érezte magát „a rangon aluli kapcsolatban.” Be is vallották nekem, nem hiányzik nekik a kiállítás és a színház, felnéznek a férfira, akit erősnek, határozottnak, életrevalónak látnak. Az ilyen nőknek csődör kell, aki nem habozik, nem gondolkodik, a fizikai világ foglalkoztatja, abban él.
Az exbarát építési vállalkozó volt, és nagy népi táncos, csűrdöngölés közben kedvelték meg egymást. Marcsi szerint viszonyuk az élet habos oldaláról szólt: borozás, tánc, sport és szex. Intellektuális beszélgetés nyista.
Van némi elképzelésem arról, milyen lehet egy építési vállalkozó, és nekem az már Sturmbandführer-kategória. Az ilyen férfit nehéz megtartani, nem az a kandalló mellett újságot olvasó fajta. Marcsi beismerte, amikor macsója fiatalabb évjáratra váltott, nagyon megtört, ez egyébként látszott is rajta. Pedig, tette hozzá a nő, a válság után nagyon kevés lett a jövedelme, ő pedig, mint idősebb, megállapodott hölgy, segíteni tudta volna, nem úgy, mint a fiatal nő, aki ugye csak nyeli a pénzt.
Engem azonban jobban érdekelt, miért nem tud feloldódni velem az ágyban vagy hogy hogyan lehet áthidalni ezt a problémát. Tudtam, ha ezt nem sikerül megoldani rövid időn belül, szex sem lesz többé. A női szexualitás másképp működik, érzelmek nélkül nem megy, márpedig nehéz lesz ebben a helyzetben igazi érzelmeket felkeltenem magam iránt.
Robi a Vörös Kolibriben szokott lelkesedésével merült bele az elemzésbe.
- Úgy látszik, a barátnőd azok közé a nők közé tartozik, akiket a kemény és egyszerű fickók vonzanak. Mint ahogy az én jó barátnőmnek, Editnek is egy biztonsági őr a barátja – beszélt Robi reménytelen szerelméről újfent. – Másfajta férfit talán becsül Edit is, de nem értékeli úgy, mint potenciális szeretőt. Hiába ismert meg téged, nem tud váltani. Mindig ilyen lesz az ideálja. Nem tud veled azonosulni, ezért fekszik úgy, mint egy darab fa. Azt hiszem, nem lesz képes alkalmazkodni az új körülményekhez, a „jó fiúhoz,” vagyis hozzád és nem kapod meg tőle azt az élvezetes szexet, amit vársz.
Robinak megint igaza lett. A nő két alkalommal is kitért a testi kapcsolat elől.
Annyira ideges lettem ettől a harmadik esetben, hogy néhány pohár bor felhajtása után frigiditásának elemzésébe kezdtem, amin persze megsértődött. Később telefonon bocsánatot kértem, de már késő volt.
Hiszen én csak arra vágytam, hogy megállapodhassak, számos kaland mögöttem volt már, bár nem akartam, inkább éltem volna együtt ezalatt is egy kedves nővel. A házasságomból sem akartam kilépni, mégis kihajtottak, mint egy ürgét. De nem adtam fel a reményt, hogy családom legyen, hogy „polgár és ember” legyek és szép szolidan éljek tovább. Ahogyan a Kft. nótájában áll: „Szép szolidan, / Szép szolidan, / Elvégre nem vagyunk / Otromba állatok, / Hanem / Természetesen / Kulturált emberek.” Hát, valahogy így. Szép szolidan.
- Polgárosodni? Ugyan már, Marci, kinek való az? – kiáltott fel a Kolibriben „kurvás” Tilinkó, társaságunk cinikusa. – Ismertem egy érdekes fickót, aki mindenféle polgárosodás helyett csak élni vágyott. Fogta magát és eladta a lakását. Hogy akkor miből élt? Semmiből! Azt mondta nekem, minden pénzét fel fogja élni, kurvákra költi, s hogy egy gogo girl mellei között akarja kilehelni a lelkét. Így is lett, kívánsága teljesült. Két-három évig az éjszaka császára volt, több száz nőt tett magáévá, s végül miattuk is fejezte be földi pályafutását. Állítólag az ukrán maffiának tartozott, s végül kinyírták. Ennek a tagnak eszébe sem jutott polgárosodni, állítom, mégis teljes életet élt.
