Kiskapitalista kalauz / szócikkek
'G', mint Globalizáció
A globalizáció során az ember súlyosan károsítja és manipulálja környezetét. A ~nak senki sem örül, ám az ellenglobalizátorokat is a pokolba kívánják. Az utóbbiakat általában szélsőségeseknek bélyegzik, és ezzel el van intézve. Akárcsak több mint egymillió állat- és növényfaj ötven év múlva.
A globalizáció mögött gazdasági okok rejlenek, azért nem lehet szabályozni. Rengeteg profitot termel. Erre nagy szükség van, hiszen az 1990-es években a környezeti változások miatt négyszer több katasztrófa következett be, mint az 1950-es években. Az ebből adódó gazdasági veszteség pedig elérte a 608 milliárd dollárt.
A globalizáció ösztönzi a technikai fejlődést. Ennek jegyében a közelmúltban felfedezett energiaforrásokat nem használják. Kifürkészhetetlen okból az olajtól függ a világ, melyből hat hét alatt fogyasztunk annyit, mint 1950-ben egy teljes év leforgása alatt.
A globalizáció kiegyenlíti a különbségeket. Csak még az nem világos, milyen irányba. Hiszen az emberiség fele kevesebb, mint napi két dollárból él.
A globalizáció szüli a legtöbb közhelyet a világ sajtójában. Az egyszeri közírók a ~ kapcsán érzik leginkább, milyen fölöslegesen csépelik a szót. Most még eggyel szaporítom a sort. Az egyik legkorábbi ~kritikus, Madách Imre tragédiájából közölnék egy mixet, az elengedhetetlen toposzok felsorolásával: karvalytőke, atomizált, yuppi, szennyeződés, lobbik, reklám. Tehetem, hisz úgyse változtat semmin. (De legalább rossz.)
„Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll mezetlen ellennek szemében
Mi függetlenség, száz hol éhezik
A yuppit meg várja a thaiföldi éden.
Hagyd zajongni, majd az élet
Korlátozza önmagát
Nem vesz el harcában semmi
Mindég új s mindég régi
Halld csak lobbik igéző dalát.
De bárha áll is, a jaj úgy kihalt
Helyette minden úgy el van lapulva
Hol a magas mi vonz? a mély mi rettent?
Reklámcsatornák mélyén kel a dudva.
Ha küzdni vágyik s körültekint
Ezen szabályos, rendes világban
Még a veszély gyönyörét sem leli
Nem lel csak egy vérengző vadat se
Hisz mindre lecsapott a karvalytőke.
Mennyi szellem, mennyi őserő
Ez vélem harcolt – az mártírhalált halt,
Ez szűknek érzé a világtekét
S mi egyformára mi törpére szűrte
Az állam, Óh Lucifer, jöj jerünk
Nem bírja lelkem e látványt tovább
E csúf világ oly atomizált.
Először a virág tűnt el szemünkből
Aztán az erdők rezgő lombjai
A jólismert táj száz kedves helyével
Jellem nélküli síksággá lapult
Az ENSZ nem bírt a szennyeződéssel.”
(Ha bejött, vedd meg a könyvet is! Ott még ütősebb megmondások várnak)