5. cella

folytatás

Az informatikus meglepő kijelentésére kételkedve csóválom a fejem.
- Igazán nem tudom, mivel lehetnék segítségére az antiglobalista ellenzéknek. Én eddig mindig a megfigyeltek közé tartoztam és sohasem kerültem át a megfigyelők oldalára. Ettől mindig megkímélt a sors. A megfigyeltek pedig a rendszer áldozatainak számítanak. Azt mondjátok, pont én lehetek a változás záloga?
- Nem, mi azt állítjuk, te magad lehetsz a változás – kapcsolódik be Ramírez a beszélgetésbe.
- Mármint spirituális értelemben?
- Erre is gondolhatnánk, de most sokkal konkrétabb feladatok állnak előttünk. – folytatja Ramírez – A próbád váratlan felfedezéssel ajándékozott meg minket. Amikor megvizsgáltuk az aktádat, az egy jövőbeni lehetőséget villantott fel előttünk. Egészen közeli jövőbeni lehetőséget…
- És mi lenne az?
- Nem akarlak sokáig csigázni. King évente egyszer mindegyik üzemébe ellátogat, hogy kicsit körbenézzen, minden rendben megy-e, leereszkedjen a munkásai közé és növelje a népszerűségét. Egyfajta udvariassági gesztus ez. Kiderült, hogy Taylor az idén neked szánja azt a feladatot, hogy körbevezesd. Amikor erre rájöttünk, mi is nagyot néztünk. Úristen, mennyi esélye volt ennek? Hogy pont most, amikor már igazoltad a bizalmunkat! Az esély közelebb van hozzánk, mint hittük volna!
- Ez meglep, hogy Taylor engem választott. Az utóbbi időben nem voltam a kedvencei között, még figyelmeztetett is. De még mindig nem értem, hogy változtathat meg mindent egy egyszerű körbejárás.
- Nos, a rendszer természetéhez tartozik, hogy mindenkit mindig fenyegetnek. De Taylor elismeri a szakértelmedet. Úgy gondolja, King számára szimpatikus lehet egy ilyen felkészült szakember, aki minden kérdésére választ tud adni. Elvégre a munkádat nem érheti kifogás. De nem is az ő logikájuk érdekel minket, az mellékes. Az érdekel minket, amit ez elindíthat.
- És mit indíthat el?
- Ha minden a terv szerint halad, forradalmat.
- Máris érdekel a dolog. Megtudhatnék erről valami bővebbet?
- Természetesen – bólint Ramírez - Hiszen te viszed vásárra a bőrödet. Vágjunk is bele. Ez nem egy egyszerű tárlatvezetés lesz. Megbízatásod szerint az előkészítő szakaszokon rövid idő alatt végigvezeted Kinget, a gyártósornál pedig hosszabban időztök, ahogy a forgatókönyvben meg van írva. Te Kingnek magyarázol a munkafolyamatról, így te állsz hozzá a legközelebb, így van?
- Igen, így – vágom rá.
- A testőrei mögötte állnak, kicsit elválasztva őt a munkások csoportjától és inkább a munkásokat figyelik. Bár tőlük sincs mit tartaniuk, valamennyien megfigyelt, megfélemlített emberek, ám akadhat köztük olyan őrült, aki megtámadhatja a nagyfőnököt, mit lehet tudni. A testőrök tehát az emberektől félnek, nem a gépektől, mint ahogy azt már megszoktuk. Csakhogy jobban tennék, ha ezúttal a gyártósortól is tartanának. Ugyanis abban van elrejtve a bomba.
- Bomba? – kérdezem csodálkozva és kissé megemelkedem a székemben.
- Csak egy házilag szerkesztett, egyszerű bomba. Majdnem teljesen ártalmatlan. De azért mégsem. Nem az a célunk vele, hogy bárkit is megsemmisítsünk. Az Ellenállás eddig is kerülte azokat a módszereket, amelyek emberi áldozattal járnak.
- Akkor hát mi a lényeg? A zavarkeltés?
- Ennél egy kicsit több. Meg kell mentened Kinget.
- Hogy micsoda? – nem tudom palástolni értetlenségemet és félrebillentett fejjel, kérdően nézek Ramírezre – Miért tennék ilyet?
- Nyugalom – válaszol – mi mindent lemodelleztünk. Terveztünk, mérlegeltük az esélyeket és ennek alapján azt mondhatom, van benne kockázat, de igazán kevés. Ha már ők olyan pontosak a tervezésben és a kivitelezésben, nekünk is muszáj ravasznak lenni. Az elmúlt évek során sokat tanultunk tőlük a taktikában és sokat finomodtak a módszereink. Manipulációs eszközeik széles tárháza nem ismeretlen előttünk. Csakhogy egy hibájuk van: azt hiszik, tökéletes rendszert teremtettek. Tökéletes rendszert olyan értelemben, hogy az ellenőrzés és a diktatúra ölelése alól nem menekülhet senki. Azt hiszik, nincs rés az elnyomás falán. Be kell bizonyítanunk, hogy mégis van. Az akciónkat el is neveztük Trójai falónak.
- Mi lenne a dolgom?
- Mint mondtam, te állsz a legközelebb Kinghez abban a pillanatban, amikor robban a bomba. Az lesz a feladatod, hogy a kritikus pillanatban elé ugorj és tompítsd a robbanás erejét. Néhány repesz a hátadba fog fúródni, de ha a modelleink jók, megúszod kisebb sérülésekkel.
- Ha a modelleitek jók – jegyzem meg némi szkepticizmussal – Remélem, ezek a modellek nem olyanok, amilyenekhez a járványok idején szoktunk, amiknek a vége az, hogy mi húzzuk a rövidebbet a szent cél érdekében.
- Nem olyanok, azoknak egy szűk réteg kivételével csak vesztesei vannak. Te viszont áldozatból hőssé válhatsz.
- Feltéve, ha túlélem.
- Túl fogod élni. Én hiszek benne. De fontos, hogy King is higgyen benned. Neked ebben a szerepben hitelesnek kell lenned. Nem is kérnélek ilyen feladatra, ha nem látnám benned azt az életet is megvető bátorságot, ami benned van.
- Nem akarok így élni, mert ez nem nevezhető életnek – mondom teljes meggyőződéssel.
- Mindannyian így vagyunk ezzel, ezért bujkálunk sötét pincék mélyén. És nem is vagyunk kevesen. De ha azt a tudást, amit mi így megszereztünk és titokban meg is osztottunk egymással, azt a tudást a többi ember, a tömegek számára is nyilvánvalóvá tesszük, abból igazi földindulás lehet.
- De ők alszanak.
- Majd felébresztjük őket egy sokkoló élménnyel.
- Mindent meg fogok tenni a sikerért – nyújtom a kezem Ramíreznek, s ezzel pecsételjük meg tervünket.

A regény folytatása kéthetente következik.