4. cella

folytatás

Másnap az ellenállókkal való találkozás élményétől fellelkesülve csengetek be D’Onofriohoz. Az a vágyam, hogy megosszam, van kiút ebből a mély gödörből. Ha nem is beszélhetek az új barátaimról, hiszen más emberek beszervezése kizárólag a szervezetre tartozik, legalább reményt önthetek a csüggedt olaszba. Ki tudja, talán már ő is rajta van a listán, amelyen azok szerepelnek, akikre számíthatunk. Tudásom birtokában mondhatom, ennek nagy esélye van.
A barna téglás, ódivatú gettóbérházak kapszulásítása még zordabbá tette a környéket. Egyedülállóknak tíz négyzetméter, családosoknak harminc, kivétel nincs. A gyerekzsivaj már a lépcsőházban hallatszik. D’Onofrio tíz négyzetméteres kapszuláját két népes afro-amerikai család kapszulája zárja közre. Úgy vélem, elkél a biztatás a barátomnak, a szesz itt már nem segít, inkább csak ront a helyzeten.
- Üdv a cellámban! – üdvözöl D’Onofrio és már nyitja az ajtót.
Gyorsan beljebb kerülök, ahol a kamerák már nem látnak.
- Ne viccelj, Vince – feddem meg tréfásan – tudod, hogy nem használhatjuk ezt a tolvajnyelvet. Még csak nem is említhetjük a GSHE rendszerével kapcsolatban ezt a régi kifejezést, ami ebben a szép új világban ismeretlen. Hiszen tudjuk, csak a mi biztonságunk érdekében zárnak minket ezek közé a falak közé. No és ha szűk itt a hely, akkor mi van? Az energiatakarékosság és a természetvédelem megkívánja tőlünk ezt az áldozatot, nemde?
- Nem kérdezed meg, hogy örülünk, Vincent? – morogja. Látom rajta, van benne már néhány pohár vodka.
- Örülünk, Vincent? – kérdezem.
Ez a mi kis, jól ismert játékunk. Ironizálunk az új, politikailag korrekt és óvatos nyelvezeten, amelyen mindenki úgy beszél, mintha minden mondatát kamerák vennék és robotok elemeznék.
Valójában úgy is van. A legördögibb, hogy úgy kell tennünk, mintha ebből semmit sem vennénk észre. Persze, vannak olyan naiv lelkek, akik ezt egyszerűen nem hiszik el. Akik azt gondolják, a kamerarendszer csak a biztonságunkat szolgálja. Csak arra lennék kíváncsi, mivel magyarázzák, hogy mindent tudnak rólunk és az értékelésnél a pontrendszer pontosan és maradéktalanul ismeri a hiányosságainkat. Vannak olyanok is, akik sejtik, mi történik, de nem érdekli őket. Elfogadják a világot olyannak, amilyen. Mi Vincenttel, nem ilyenek vagyunk.
- Én már semminek sem tudok örülni – válaszol – Nem mintha te jobban ismernéd az öröm érzését. Utoljára minek örültél ebben a büdös életben? Fel tudod idézni? Ha igen, ne kímélj és mondd!
Érzem a fordulatot D’Onofrio viselkedésében, ez nem az az ironizáló hang, amit megszoktunk. Történt valami, ami megsemmisíti azt a játékosságot, ami segített életben tartani minket.
- Az Istenért, Vince! Ne veszítsd el az életkedvedet! Ha elkeseredsz, az nekik kedvez.
- Minden nekik kedvez, akármit próbálsz tenni. Ha megpróbálod letenni a poharat, még az is. – legyint lemondóan – Hisz remek újgenerációs antidepresszánsunk van, miért nem használja azokat? Hogy mik a mellékhatások? Ugyan már, mit számít az! Csak az a gyógyszer, aminek van mellékhatása. A sok hibbant pedig nyeli az antidepresszánst, a száján buta vigyor, és rájuk nézve már tudod is, mi az igazi mellékhatás: az elbutulás.
- Igen, lassul a reakcióidő, romlik a memória, a végén pedig leselejteznek, mint egy elromlott alkatrészt.
- Mindannyian alkatrészek vagyunk! – D’Onofrio már kiabál – Csak az a kérdés, mikor jár le az időnk.
- Egy ablak nélküli szobában kuksolni talán jobb? Ami az alapjövedelmeseknek jut? Gondolj arra, hogy te nem vagy felesleges. A munkatársaid szeretnek. Ami pedig a dilibogyóhoz való hozzáállásodat illeti, mutatja, hogy van akaraterőd. Inkább az alkoholt választod, csak ne kelljen behódolnod nekik. Ezt tiltják, azt pártolják. A gyógyszeripar az antidepresszánsok tömeges elterjedésével tört az élre, ma pedig már a világ legnagyobb profitjával rendelkező iparága. Az olajipar elbújhat mellette. Tudom, azért is, mert környezetszennyező. A gyógyszerek pedig vizünkbe kerülve, ugyanúgy azok, de ez már nem közismert tény.
- Én nem vagyok olyan tanult, mint te – mondja, miközben foteljába roskad – Nem vagyok felvértezve olyan adatokkal, hogy melyik a legnagyobb profittal járó iparág, nem ismerem a százalékarányokat, csak azt látom, hogy minden második reklám gyógyszerreklám. A tudomány, a tudomány, a tudomány mindent megold, bízz a tudományban, csak az menthet meg. Eddig is jól megmentett minket. Se a környezetszennyezést, se a fertőzéseket nem állították meg. Az a legnagyobb ötletük, hogy összezsúfolva éljünk, mint a brojlercsirkék, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk és minél inkább fogjuk vissza magunkat. Ha a tudomány olyan hatalmas, hogyhogy nem találtak még gyógyszert a szuperbaktériumra? És az előzőekre?
- Ezt én sem értem. De ha még nem is érnek össze a szálak, egyre világosabbá válik minden. Neked sem szabadna feladnod.
- Tegnap lapátra tettek – mondja lakonikusan, mintha csak egy meccs eredményét közölné.
- Tudom – buggyan ki belőlem.
- Honnan tudod?
- Úgy értem, előre érezhető volt – teszem hozzá gyorsan – Nem voltál épp Taylor kedvence és azt is sokszor a szemedre vetették, hogy túl gyakran nézel a pohár fenekére.
- Egyetlen percet sem sajnálok, amit az alkohol társaságában töltöttem. Úgyis eltiltanak tőlünk mindent. Ezt az egyet nem merték megvonni tőlem és én éltem is vele. Boldog bódulatban töltöttem az életem és tudd meg, barátom, hogy most már vége! Vége a dalnak, erre jó a gyógyszer, amit bevettem és ami lassan hatni kezd…
- Mit tettél? Milyen gyógyszerről beszélsz?
- No, nem éppen gyógyszer, nem fogok jót tenni ennek az iparnak. Nem gyógyszer, hanem méreg, amit a dark neten rendeltem. Egy kellemes méreg, ami most szétárad az ereimben és fájdalommentesen öl meg. Még egy percem lehet hátra, érzem, hogy gyengülök, nincs tovább. Ne sajnálj, így kell lennie…
- És mindezt miért? Mert nem tudtál megfelelni a rendszernek?
- Sosem akartam megfelelni ennek a rendszernek. Most menj, nem tehetsz már értem semmit.
- Igazad van, jobb, ha megyek.
Szedelődzködöm, mert nem akarom, hogy a kezeim között haljon meg. A sorsa már eldőlt, és én megértem, miért beszélt Ramírez arról, hogy sokaknak valóban az életébe kerül a lista.

A regény folytatása egy hét múlva következik