Debreczeny György kötetében a költői nyelv mint önérték is működik, a szépre formált szavak bár véresen komolyak, egyúttal mindig valami izgalmas, megújuló, újrakezdhető játékra csábítanak. A Nincs karácsony című kötet a Syllabux Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Debreczeny György lassan négy évtizede van jelen a magyar líra él-, fél- és célmezőnyében, mégis csak a negyedik önálló kötetét tarthatjuk kezünkben. Érdemes volt ilyen sokat várni rá: páratlan művekhez jutottunk.

A költő ismeri és hasznosítja az értéktudatos képviseleti költészet forrásait, ugyanakkor tántoríthatatlan őrzője és követője a magyar avantgárd kassáki örökségének, s beépíti lírájába mindazt, amit az elmúlt évek posztmodern költészete tett hozzá a korszerű versnyelv kialakulásához. Hagyomány és folyamatos megújulás, az elődök és kortársak tisztelete éppúgy jellemzi, mint az irónia, a dévaj kedv, a bátran osztogatott fricskák.

A szívbillentyűkön futó szomorú futamokra egyaránt rátalálhat a házmester és a gyászhuszár, és ami a legfontosabb, rálel minden, a vers iránt még érdeklődő ember.

kis ország kis pocsolya

pocsolyákon át vezet az út
terem felé
pocsolyáimban tükröződik az ég
a fák a villanyvezeték
a villanyvezetéken a madarak

csak pocsolyában moshatod meg arcodat
ezüstpocsolyámhoz elérek
pocsolyában száll az ének
pocsolyából folyamodnak az ének
mert a pocsolya egy nagy folyam
s a vízben is minden irányba
terjednek a kiáltások
a kiáltványok

pocsolyában moshatod meg a krumplit
pocsolyaparton hámozod
az országkrumplit
mert ez egy kis ország
kis pocsolya kis krumplihéj
pocsolyafelszínt borzol a szél
pedig úgy jó ha maguktól
hullámzanak a dolgok

örökkön háborog a pocsolya
talán tenger vagy vadkan-dagonya
kerékagyig süpped a rossz szekér
örökkön kicsi a nagy pocsolya

az elektronok kolosszális sebességgel
repülnek ki a pocsolyából
hat rájuk a fény
és ők a fényre visszahatnak

fényes pocsolyákon át vezet az út
a mindenség felé
pocsolyáimban tükröződik az ég
az égben a pocsolyák
a pocsolyákba zuhant madarak