Özvegy Varga Kelemenné Üllői úti lakos kérelmet adott be a Tanácshoz, Önkormányzathoz, Polgármesteri hivatalhoz, hogy szüntessék be a lépcsőket, legalábbis a kapu előtt, meg utána, mert ő is ki akar jutni a házból tizennégy év szobafogság után, ugyanis nehéz tolószékével nehezen tudja venni az akadályokat.
Ügyében hosszú combú, alig harminc ügyintézőt küldenek ki a Hivataltól, hivatalból.
Özv. Varga Kelemenné, aki úgy fest, mintha egy bűvész fűrészelte volna ketté, mert szinte derékból eltávolították alsó végtagjait és néhány jobb (kéz)ujja is áldozatul esett a sebészkésnek, gondoljuk indokoltan.
Régi ismerőst vél felfedezni az önkormányzati alkalmazottban, a bronzvörös, rajzfilmbeli vampokra emlékeztető frizurájú, mert nagy, sok, tömött, legalább vállig érő, hajlakkal belőtt loboncot visel, mely egyik nézőkéjét takarja.
Te bizony Patrícia vagy, a Polgár Rezsőék nagyon megbögyösödött, nagyra nőtt lánya, recsegte rekedten s a szájából lógó olcsó cigaretta füstjét a szegény, felismert önkormányzati alkalmazott szemébe fújta, - szerencsére a Patrícia egyik szemét elfedő, hirtelen a másikra is védőn ráomló hajtömeg fölfogta a füsttájfunt, mintha a pompás frizura önálló akarattal rendeleznék.
Még mindig ott laksz, kérdezte, a Tömő utcában, a tizenhatodikon? Nekem a székem miatt kellett ideköltöznöm a Züllői útra, ebbe a földszinti lakásba. Látom karod, lábad mutogatod, jól teszed, hisz fiatal vagy, meg van még mit mutogatni. Mellyben híztál, olyan húsos lett a pofikád is, igaz, erős pofacsontod volt mindig. A combod is erős, igencsak feszt, feltűnően jó alakúra hatalmasodott, a lihegő hímek belecsípnének, mint a pofikádba csíptek gyerekkorodban az élveteg nyugdíjas tűzoltók, vagy Tűzoltó utcai bácsikák, de te meg ne engedd, úgy vigyázz rá, mint a hímes a tojására. Ülj már ide a közelembe, hadd nézzelek meg még jobban.
A magassarkús, ujjatlan, zöld minikosztümöt viselő ügyintéző, irodai alkalmazott közelebb lépett, majd leült az öreghölgy tolókocsija közvetlen közelébe a díványra. Bátortalanul megszólalt, nem zavarja ha a mankómat, idetámasztom? Leültéből kifolyólag a rövidke kosztüm még rövidebb lett rajta, még fehér, nagylyukú neccharisnyájának harisnyakötőrésze is láthatóvá vált, pedig az igencsak felsőcombtájt töltötte be rögzítési egyben szépészeti funkcióját.
Az öreghölgy beszélt tovább, mintha meg se hallotta volna, valóban tökéletes láb, megérinthetem, megtapogathatom egy kicsit, olyan régen fogtam már főleg fehér neccharisnyás, harisnyakötős combot.
Bátran Klementina néni, hagyta jóvá a csinos ügyintéző, a cicimet is megfoghatja, azt is szokták. Képzelje, meghívtak a ..ókuszba (sípolás) a nagyon nagy, mégis jó állású, előretörő, - ezt az utóbbit az elbeszélgetésen mondták nekem, - melleim miatt.
Mit hülyéskedsz azzal a mankóval, tíz évvel ezelőtt nem mankóztál, pedig azóta nagyon megcombosodtál, rivallt rá a lábatlan öreg hölgy, Klementina néni Patríciára, a bronzvörös, szembe lógó hajú, magas, csinos, mellyes-faros, fekete magassarkús, fehér nerccarisnyás, ujjatlan minikosztümös, önkormányzati ügyintézőre.
Szépen megtanultál jobb kézzel ellenni, evickélni, nem lehet könnyű fél kézzel felhúzni a harisnyát ekkora lábra, bárcsak félre, nettül fel vagy öltözve, bár gombok nincsenek az egybe ruhácskádon, becézem, mert alig takar belőled valamit, írni is szépen megtanulhattál az ügyetlenebb kezeddel, mert ha jól tudom addig a bizonyos, gavalléroddal történt motorozásig bal kezes voltál, ha már a polgármesteri hivatalban, ilyen előkelő helyen vagy alkalmazásban.
Egyszercsak Patrícia felkliált nagymama, te vagy az, drága nagymama, csak most látom, ugyanis a szép arcú, duzzadt ajkú, egyenes orrú Patrícia valami szokatlan mozdulattal, valaminő véletlenségből elhúzta a bronzvörös tincset zöld bal szeme elől, a másik ugyan lehet, hogy kék volt, de most a helye zöld bőrpánttal van lefedve. Hát innen jött hirtelen jött tisztánlátása, hogy azt kiálthatta, nagymama, a nagymama meg így, Istenhozott édes Piroskám, erre Patrícia így válaszolt, de nagymama miért olyan nagyok a füleid, mért olyan élesek a fogaid, és vannak lábaid, több mint nekem és nem nő vagy, hanem férfi, méghozzá Mérjacs Igor a pánszlávista, pravoszláv, pszeudopartizán, poéta.
Hirtelen feléledt Pszichőfi az álomból, félálomból, rémálomból vagy álmodozásból a Mérjacs Igor név hallatára, mert kedvelte Igort, tévékészüléke előtt ült, és ki tudja mi okból egy olyan csatornára keveredett, ahol van valami Mókus, Kókusz, Hókusz-Pókusz vagy ehhez hasonló nevű műsor és abban szörnyülködött a fejét együttérzően ingató, szemeit okosan meregető és forgató szőke műsorvezetőnő. Valami széltolószékes asszonyon, akinek nincs igazán felhőtlen ki- és bejövetele, a sok lépcső miatt, aztán még egy villámriport következett egy nagymellű nőről, hogy mit szól hozzá, hogy néki nagy, hírt adtak valami mérkőzésről is vagy versenyről a hosszú combú titkár- illetve ügyintézőnők és a vastag combú pincérnők között, meg arról hogy Lakatos Lehel öles kondérban főz babot, meg arról hogy az időjárásjelentőnő kisujját majdnem lefénymásolta a fénymásológép. No hát ezen tévéműsormozaikok egy részéből állt össze fantáziálással, félálommal, álommal és rémmel rendesen keveredve Pszichőfi fejében az előző kis jelenet. Alig-alig ocsúdik mind ebből, mikor ekként búg fel a műsorvezetőnő objektív egyben független altja (természetesen a tévékészülékből): …a huszonkilenc éves szingli tíz évvel ezelőtt egy motorbalesetben vesztette el egész bal lábát, teljes bal karját és jobb szemét, a sors furcsa fintora, hogy bal kezes volt, így még írni is újra meg kellett tanulnia, mégis ügyintézőként dolgozik az önkormányzatnál, mely munkakör még a több végtaggal rendelkezők leleményét is próbára teszi. Mindenhova mankóval jár, még a szórakozóhelyekre is, nem hajlandó egyéb gyógyászati segédeszközt igénybe venni, még műszemet sem, inkább lefedi az épp aktuális ruhájához illő színű szemfedéllel, és persze műkart sem visel, ő a természetesség, őszinteség híve, nem akar becsapni senkit, nincs takargatni valója, kivéve a jobb szeme helyét. Trendibbnél trendibb, kivágottnál kivágottabb, minibbnél minibb ruhákat, tűsarkúbbnál tűsarkúbb cipőket hord, megteheti, mert a sok mankózástól eredendően is szép jobb lába még lenyűgözőbb formájúra izmosodott
…Meghökkennie sem volt ideje Pszichőfinek, egyszercsak se szó, se beszéd előtte termett valaki, nem az ajtón, még az albakon sem, hanem egyszercsak ott lett és kész. A magas, feltűnően csinos, nagymellű, hosszú bronzvörös hajú, nagyon széparcú és zöld szemű, mélyen dekoltált, zöld miniruhás, harisnyakötős, fehér neccharisnyás, fekete, magas sarkú cipős, mankós, szemkötős, félszemű, félkarú, féllábú Patrícia, a harmincas szingli, a megizmosodott lábú önkormányzati ügyintéző volt az, állt előtte teljes nagyságában. Mankóját Pszichőfi nyakába akasztotta, úgy vonta kebleinek rettentő halmára, ám Pszichőfi egyáltalán nem rettent meg tőlük, hadd mondjam ki, egyenesen élvezte a helyzetet. Közben Patrícia, az erős lábú ügyintéző megkérdezte, nem zavar a mankóm? Az mind igaz, amit ez a szőke buzgó mócsing búg itt rólam. A tévében még mindig róla volt szó, a műsorvezetőnő altját Patrícia erős, de egyetlen lábáról, remekbe szabott kebleiről, karcsú derekáról különböző kameraállásból készült felvételekkel, szép arcáról felvett premier plánokkal, fel-alá mankózásával és egy munkahelyi betéttel illusztrálták, mely arról szól, hogy visz egy olyan aktát a főnöke asztalára, amely után létrára kell mászni. Csakugyan nem hordok műlábat, műkart, tényleg ettől lett ilyen szép izmos a lábam, ez a mankó az egyetlen mankóm, nevet, csakhogy a motorbalesetből egy szó sem igaz. Az állapotomért nem a motor és az azt vezető, amúgy a helyszínen szörnyet halt néhai barátom a felelős, a balesetből maradandó sérülés nélkül felépültem, hanem te Pszichőfike és persze Vogüssen báró duruzsolta Patrícia. Azért ne ijedj meg, és valóban Pszichőfi egy kicsit megijedt, csak átvitt és jelképes értelemben vagytok felelősek, a valóságos felelősséget boldogan vállalom. Mindjárt meg fogod érteni. Nos, a közös űroperátokkal, űreposzotokkal, legalábbis a főszereplő Hilda Brünnel, alias Vésztőy Brünhildával, - aki ugye egy ampihős - megnyerő személyiségével, szexepiles testével olyan hatást gyakoroltatok rám, és hölgynemzedékemre, sőt a nálam fiatalabbakra is, - valóságos divat lett a trendi lányok közt féllábúnak, félkarúnak, legjobb esetben a kettőnek együtt, de minimum félszeműnek lenni - hogy hasonló formára faragtattam testemet. Olyanná amputáltattam magam amilyen ő, nem tagadom, Pszichőfim van egy kis auto-akrotomofíliám. Slusszpoénként Polgár Patrícia a szépséges önkormányzati alkalmazott lekapta jobb szeméről a szemkötőt, kiderült hogy gyönyörű szeme, amivel nagy ritkán nézni szokott ép, tehát csak ál- illteve pszeudo-félszemű. (Vajon így tartja be a slágeri figyelmeztetést: ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével, a szemkötőn, ugyanis nem láthat vagyis nem nézhet át senki sem) csak épp egyik szeme zöld, a másik kék, ahogy korább sejtettük is volt. A magas, csinos, vörös, dúskeblű, izmos lábú, önamputáló-amputáltató hivatali ügyintéző bátran, most már leplezetlenül elénekelheti és énekli is az afféle kezdetűt, hogy: kék szemem zöld.

Ha már a zöldesnél tartunk, gyorsan közlünk Pszichőfitől egy az e színről szóló dalszöveg- töredéket:

Dalszöveg III.

Mondják sokan, hogy nincs khaki kaki
Ilyesfélét sokat hallani,
De a katonai foóós mindig zöldesebb,
Igen.

(a Kft. Én vagyok a fodrász dallamára)

Ö Polgár Patrícia, ……..felettem…