A júniusban megrendezésre kerülő XVI. Nemzetközi bunkófesztiválon jó eséllyel indul a magyar csapat. Szakértők szerint a Gáspár Győző szövetségi kapitány által irányított együttesnek a dobogó sem elérhetetlen. Összeállításunkban a gárda alapembereit szólaltatjuk meg, akik monológjukban egyszersmind számot adnak tiszteletet parancsoló tudásukról is.
Zotykó Misi bazári árus:
„Na most, én ilyen szir-szarokat árulok a Ligetnél és a Keletinél, balzsamos szarkeverőt, Viagra-majmos fityulát, lilaszínű retro üdítőt, meg ujságokat, amiknek bula van az elején, vagy az, hogy BB Évin átment az ideiglenesen itt állomásozó III. amerikai terroristavadász-század. Nehéz dolgom van, mert ki kell pakolni a bóvlit majdnem az utcára. Jönnek a faszkalapok, megbámulják, hozzányúlkálnak. Egy tetűláda a múltkor is odajött, felkapott egy elektromos fülönforgót, kiabáltam is rá: „Baszkikám, miért piszkálod az árut?” Hogy ő csak megnézni akarta. Aztán még volt pofája kérni egy elültöltős tajvani szájdetonátort! Mondtam is neki, ez neked sokba fog kerülni, kisapám. Aszonta, milyen hangnem ez? Milyen kereskedő vagyok én? Na kiosztottam, mondtam neki, húzzál innen, kisapám, mert szétszedlek, mint Floki a lábtörlőt. Vazze, nem kötelező vásárolni, látom, hogy csak kedvetlenül nézelődöl, mint emos a szilveszteri bulin. Az ilyen köcsög lúzerek úgyis csórók ahhoz, hogy valamit vegyenek. Inkább fogukhoz verik a garast vagy lopnak. De az én eszemen nem járnak túl, ha valami gyanúsat veszek észre, rögtön szólok a rendőröknek. Vagy megoldom én, az még jobb, elkapom a grabancát, leosztok néhány sallert, aztán többé nem nyúlkál a csóró az áru felé. Vagy a kisgyerek. Mert szemtelenek ám a kiskölykök is, hiába van velük az anyjuk, hogy nekik is verje bele… Na, csak ennyit akartam elmondani.”
Erős Adolf, fitneszterem-tulajdonos:
„Az van, hogy néha le kell néznem a terembe, mer muszáj, mer ellenőriznem kell, nem-e vernek át a kis hülye műkörmös pultos bulák, akikre két bicepszezés között csorgatják a nyálukat az izompólós lúzerek. Na szóval, hogy menjen az üzlet, oda muszáj figyeljek. Ezé van az, hogy néha személyi edzőnek néznek, rohadjanak szét. Múltkor is odajön egy hórihorgas, nyiszlett-nyaszlott zsidógyerek, aszongya, ő gyúrni akar, hát mér nem inkább maceszgombócot gyúrsz, biboldó, hehehe, ez jutott eszembe, de persze nem mondtam neki, mert udvarias vagyok. Aztán megkért, hogy állítsak össze neki egy edzéstervet szívességből. Én a tulajdonos vagyok, köcsög, de különben ott van a falon az edzésterv, nem tudsz olvasni? – ordítottam volna vele, de nem tettem, mert tudom, hogy az üzletben udvariasnak kell lenni. Így csak rambósan néztem, rá, eleve azér mer zsidó, másrészt fingja nincs a testépítésről. Megmutattam a papírt a hülye fejének, amin rajta van, mit kell csinálni. Egy ideig kavart a négykilós súlyokkal, aztán elkérte a lépésszámláló kulcsát, persze a lúzernek fogalma sem volt arról, hogyan kell használni. Nekem kellett elmagyarázni. Aztán mondtam neki, hogy ma este csak hatig vagyunk, mert a pultos csajt sikerült megfűznöm, hogy csináljunk egy görbe estét, de persze ezt nem kötöttem arra a nagy orrára, mert udvarias vagyok. Csak annyit löktem oda neki, hogy hatkor húzás van. Jaj, akkor már csak fél órám van, nyögte szánalmasan, de ki nem szarja le. Beaggódtam, nehogy még a futógép működését is el kelljen magyaráznom neki, mert amúgy is síkideg voltam, hisz még négyen voltak a teremben, a farkamba meg beállt a csontosodás. Aztán szerencsére elhúztak lassan a kedves vendégpöcsök, csak ez az egy cuppant rá a szobabiciklire tíz perccel hat előtt. Fogtam magam, leoltottam a villanyt rá. Ebből aztán érthetett, bement az öltözőbe, a sötétben átöltözött, aztán leadta a kulcsot. Én meg mehettem az Yvonn-nal végre, hát ennyi a történet. Megin bebizonyítottam, hogy király vagyok, remélem, leesett nektek, de ha nem, akkor se szólj be, mert gond lesz!”
Király Szabolcs, osztályvezető-menedzser:
„Én két részre osztom az emberiség tagjait: görényekre és tetvekre. A görény büdös, de hajlandó dolgozni. Güzül, mint az a másik állat, amit a güzülésről neveztek el. A görény a munkatársaival is görény, de éppen ezért használható. Lehet irányítani. A tetvek lapítanak, sunyítanak, húzódoznak a munkától, és várják, hogy szívhassák a másik vérét. Az ilyet el kell taposni. Nyafognak, hogy mennyi kölykük van. Na én meg megkérdezném, talán ezzel a nagy szaporodási kedvvel akarják bizonyítani, hogy nem melegek? Majd én megmondom, ki a meleg. Nem az a férfi meleg, aki férfiakkal farkal, hanem akinek semmi befolyása nincs és egy senki. De ha hozzám osztják be őket, még ezeket is móresre tudom tanítani. Mindig mondom nekik, hogy eszed legyen, ne csak fejed. Mert a fejed nem arra való, hogy fejen álljál rajta, hanem hogy használd. Nincs agyuk, de melóznak ezek, ha én mondom. Mert csak akkor engedem őket szabadságra, amikor én akarom. Hivatkozhatnak tőlem a Munka Törvénykönyvére, tudom én, hogy nem a kommunizmusban élünk, és ezt beléjük is verem, ha kell. Mindig mondom, hogy ez nem úttörőtábor, hanem munkahely. A szakszervezetis meg a haverom, együtt sörözgetünk heti háromszor a Paradise pubban. Jópofa, kövér ember, mint a szakszervezetisek általában. A zsebemben van, mint az összes. Ez a világ rendje szerintem.”
Faros Angéla, üzletszerű kéjelgő:
„Húzd már fel a gumit, apuskám! Nem tudod, hogy gumi nélkül ötezerrel drágább? Ahogy elnézlek, azt úgyse tudnád kifizetni. Negyedórád van összesen! Sok kuncsaftom van még hátra. Nem látom, hogy az árbocod meredezne. Nem tartunk még sehol, és ketyeg a taxióra. Én nem szoptatós dajkának szerződtem hozzád, egyébként is az plusz ötezer. Idegbajt kapok az ilyen puhapöcsű fazonoktól. Voltál már egyáltalán nővel? Remélem, nem lelkizni akarsz velem. Az nincs benne a szolgáltatásainkban. Asziszed, nekem öröm lottyadó lufit tapogatni? Járjon a kezed, mint a motolla, nem moziban vagy. Szeretnék már eredményt látni.
Most kezdesz vadulni, amikor már csak két perc van hátra? Bónusz nálam nincs, jól jegyezd meg! Először szerencsétlenkedsz, aztán nem lehet téged leállítani. Menj haza a feleségedhez és azt keféld tovább. Egy ilyen tökfej miatt maradnak le a törzsvendégeim. A Lajos meg összever, hogy nem vittem elég pénzt a házhoz, mert egy ilyen tetves szöszmötölt velem. Más lányhoz menjél legközelebb, de megmondom neked az őszintét, szerintem a bal kezeddel fogsz kijönni a legjobban.”
Pléh Csaba, pultos:
„Asziszi a sok hülye, a vendéglátóiparban dolgozni egész estés buli. Pedig állandóan figyelni kell a vendégekre, nehogy fizetés nélkül leléceljenek vagy balhét csináljanak. És elég sóher is a többség. Az a legszarabb, ha olyan társaság fészkelődik be egy helyre, akik keveset fogyasztanak, de elijesztik a jó kuncsaftokat. Aztán meg kell hallgatni a pitiáner, idegbeteg problémáikat. A kiéhezett, ronda nők is folyton ráragadnak az emberre. Egy-kettőt haza is vittem magammal, amikor úgy berúgtam, hogy nem tudtam magamról, aztán reggel derült ki, milyen fejük van. És ott vannak az állandó elégedetlenkedők. Nagyképűen oktatnak ki, hogyan keverjem a koktélokat. Visszaküldik a sört, ha a szintje nem éri el a vonalat, és állandóan bizonygatják, hogy nem hét, hanem három sört ittak. Persze engem nem vernek át. Egy jól működő jelzőkészüléket fejlesztettem ki magamban, ami jelzi, ki mennyire van elázva, s ezek az akadékoskodók nem tudják, hogy akkor jóval többet szedek le róluk. Emellett nem csak bányarémeket tudok a melóhelyen felszedni. Diáklányok is jönnek ide, akiknek beadom, hogy most csak kihagyok pár évet, utána folytatom a jogi egyetemet. Könnyű dolog, mert kettőig se tudnak számolni. Persze a legelvetemültebb vendégek odaáig is elmerészkednek, hogy feljelentenek a főnöknél. Valóságos vándoréletet kell folytatnom, de mindig akad csehó, ahová felvesznek, mert minimálbérrel jelentenek be. Nem félek a létbizonytalanságtól. Azok a nagyokos tanársegédek bármikor az utcára kerülhetnek, de nekem biztos a megélhetésem. Ezek a nagy tudósok nincsenek tisztában azzal, mennyi szemetet kell eltakarítanom, és mennyit járkálok naponta. Le is veszek róluk rendszeresen néhány ezrest, elvégre ennyi munkáért nekem ez jár.”
Szerző: Paládi Zsolt
