Kedves mindenki? Honnan hiányzik a mióta? Mekkora a valószínűség hányada? Ki kicsoda micsodája? Hány éves a kapitány? Milyen lehet egy vasúti átjáró íze? Milyen lehet a zöld íze? Honnan kezdődik a kék? Mi a kék? Mi egymás? Mi minden? Ezeket a kérdéseket nem járja körbe eme passzív esszé.

Hol helyezkedik el az utcazenész tömkelege? Erre homlokegyenest tudom a választ: többek között. Gyakran kérdezem magamtól: én miért nem vagyok olyan szép és más, mint az egyéb, miért nem vagyok olyan kerek és normális, mint a bárki, a sokaság, a tömeg? Miért nincs olyan szép pulóverem, mint a metrón? Mint a metrón azon a magas srácon? Milyen ízű a romlott lány?
- Ez annyira sötét, hogy nem világos! - azzal a szerkesztő lesújtott pirossal, és túlnyomóan nézett. Arca zajlott. Nekem befelé fordultak szemeim és mélyen magamba néztem. Amit megértesz, azt elfelejted, amibe belebicsaklik a szemed, az megmarad.
Mindannyian kutatjuk gyökereinket, pedig nincs rajtuk mit kutatni, csak körül kell nézni, itt vannak körülöttünk, gyökereink körbevesznek, ha rosszkor pillantunk rájuk, földbe gyökerezünk.
2015 a jövő éve. Múlnak az érvek. Mennyi láng van egy máglyában? Vajon mennyire véletlen, hogy az egyház és a fegyház között csak egy betű különbség van? Ön kinek adja adója egyházalékát? Érdemes meghalni?

Nem kell luxus, nem kell fémautó, nem kell okosmobil – Istenem, annyi minden nélkül tudok boldog lenni. A síkok sík idegek, de a kitüremkedések se kutyák! Hideg házi kanapék. Valami bűzlik, szeretnék szagvak lenni. Drámai tömörítés. Minden csecsemő anyába van csomagolva, ott még nem lehet gyökér. De egyszer kijön onnan. A legtöbb gyökér érzelmileg alultáplált, feláldozott a csillaga, bámészkodom, fészkelődöm, ha látom. Minden gyökér túlértékeli magát. A hétköznapi gyökeret egyszerű dolgok motiválják: evés, ivás, b*szás, alvás. Ennyi. Ezzel körül is rajzoltuk őt. Ennyi kell ahhoz, hogy minden nap részt vegyen az életjátékban. Az ösztönökön van a hangsúly, minden más (politika, eszme, kultúra stb.) erre rakódik rá, minden más csak máz és fikció. Ebből az ösztöntényből kell kiindulni mielőtt bármilyen irányba is elfilozofálgatnánk gyökérügyben. Szex és erőszak. Tudd, hogy az egyszerű gyökeret ezzel a két ősvágy-dologgal lehet irányítani (szokták is) az meg vonul. Meg szaporodik untalan. A gyökerek mélyen vannak, a földbe gyökereztek, mégis túlságosan látszanak.

A dínók bezzeg tudták, mikor kell kihalniuk, időben letakarodtak a színről, mert már túlságosan nagyok és bunkók voltak az élethez. Ergó: a nagyság és a bunkóság az élet halála. A gyökerek egész nap gyökerek, egész életükben hibás mintát követnek és bárhol gyökeret eresztenek. Gyerekek, nagyon vigyázzatok, miközben felcseperedtek, nehogy gyökerek legyetek. Még játszásiból se. Mindenki gyökér néha, amikor a társadalmi előbbre jutásról és érvényesülésről van szó, mert az élet megköveteli. Az nem baj, ha csak néha vagy gyökér, akkor van gáz, ha folyamatosan. Légy áthatolhatatlanul kemény. Az megvéd. A tengerben átázik a szikla? Hülye lenne. A világon a legtöbb gyökér unalom útján keletkezik, nem tud mihez kezdeni magával. Úgy élik életüket, mint a kéjsóvár kéjféreg, aki egész életében csak fúrja, fúrja bele magát a kéjtrágyába és annyi. Ez nem túlélés. A divat és a média műanyag bábot csinál belőletek: mű-fiúk találkoznak mű-lányokkal a mű-élvezet kedvéért. Tartós nem lesz, de szar igen, fellángolás aztán villámszakítás, ami már-már sokkal élvezetesebb, mint az összejövés. A nőstény gyökér csak a szakításkor éreztetheti hatalmát.

A Gyökeret könnyű megismerni: kiabálva beszél, szeret többnek látszani, így gyakran látszik drága járművekben, drága nőkkel, de iszonyatos hitelekkel, amikről sosem beszél. Mindig lop: időt, órát, ékszert, nőt. Mindenkit leszar, csak az ő vágyai legyenek kielégítve. Többnyire lenéz, akire meg felnéz, annak leirigyli koponyájáról az arcát. Azt hiszi, a világ hibásan működik, ha nem körülötte forog. Felszínes személy, aki nem átallja felterjeszteni büdös természetét az én káromra. Jelentősen viselkedik és több mint valószínű. A gyökér fellök, ha kell. Simulékony, ha józan. Gyakran gondolkodik így: „a saját vágyaim kielégítése a fontos és mindennek úgy kell történnie, ahogy én akarom, mindennek rólam kell szólnia”. Gyökérmentes övezetet mindenkinek. Legyen ez a világ gyökértelen! Szabadjon gyökeret verni!
Előbb-utóbb a legszebb test is szétesik, illúzióid ne legyenek. Minden gyökér valaki másnak a gyökere, a Földbolygón a gyökerek evolúciója fut versenyt az idővel, már jó ideje. És ez rossz, vagy legalábbis nem jó. Hogy a kényszeres kommentező pirosra érett kifejezésével éljek: „ezért tartunk itt! Látszik, hogy nem voltál katona”.

Szerző: Len Lelevin