Egy szegény kis káposztát találtam az útszélen.
Rossz gyermekek kövekkel dobálták.
Már halott volt, amikor felemeltem.
Mellette egy tyúktojás feküdt.
Az is halott volt.
Ó, hogy sírtam!...
Hajnalban
Hogy dobog a szívem. Egy Férfi ment el mellettem. Egy FÉRFI.
Az ablakon át láttam. Ment, ment kifelé, egyenesen, a mezőre.
Milyen szép volt! Nem olyan magas, mint Alex - nem, nem!... alacsony és kerek... mint... az a szép káposzta... amint holtan találtam múlt héten...
Sárga kabát volt rajta, bot volt a kezében, állvány a hátán, és szájából hosszú szárú pipa csüngött ki, és az arca nem volt durva és piros, hanem szelíd és szép, mint a hold mosolya.
Szeretem?... Nem tudom. Még nem. A szerelem gyenge virág - nem lehet őt kényszeríteni.
Mikor ablakom előtt ment el, kihajoltam, és rózsabimbót dobtam neki.
De nem vette észre.
Aztán egy szappant és egy fogkefét dobtam utána, de nem találtam el, és ő továbbment.
