Írói gyakorlat
1. Idős nő fekete ruhában. Bár ez nem túl jó kezdés, de legyen: a kisvárosban (Északon? Délen az országban?) megáll a vonat, az idős nő fekete ruhában a vagonablaknál áll, figyel egy férfit, aki éppen leszáll a vonatról. A férfi, negyvenéves lehet, áll a peronon, kezében papír. A vagonban az idős nő arra gondol, az a férfi ott olyan, mint élete szerelme volt hajdan, a mozgása, az arca, a testtartása, még a hajszíne is. Igen, az idős nő arra gondol, meg kellett volna szólítania a férfit, egész úton szemben ült vele, mert… Mert régi szerelme ezen a környéken élt, itt van eltemetve, sok nővel volt dolga, szerette az életet. És hátha köze van hozzá ennek a férfinak? És hogy soha nem derül ki, miért hagyta el őt akkor. Magyarázat nélkül, a forradalom után. Mi legyen most? A nő nézi a magas férfit az ablakba kapaszkodva. Elszorult szívvel. És felpillant a felhős égre.
2. A vonat lassan elindul, a magas férfi áll a peronon, körülötte utasok, a férfi áll, felnéz, majd önkéntelenül visszaint egy idős nőnek, aki valamit kiabál, és felé integet. Ki lehet ez a nő, tűnődik el a férfi. A vonat eltűnik, ő elindul. Kezében a fehér papírlappal. Azon egy címmel. Tavasz van, meleg, napos délután. Könnyed szél fúj nyugatról. A férfi nem hív taxit, nem bízza magát másra, elindul az utcán. Nem tudni, megkérdez-e valakit, mondjuk, könnyedén, így: Kérem, merre van a Rákóczi utca? De azt tudni, a férfi megy-megy, bekanyarodik egy szűk mellékutcába. És megáll. Megáll? Meg.
3. A férfi egy idegen kisvárosban megkeres egy utcát, és ott megáll. Ki ez a férfi? Féltékeny férj? Aggódó apa? Vagy telefonon hívták a férfit, hogy a lánya ebben a kisvárosban, a Rákóczi utcai lakásban, a fürdőszobában, a kádban fekszik? Drogosan? Eszméletlenül? És az a bizonyos lakás egy helyi vállalkozó fiáé, és annak az ügy roppant kellemetlen, nem akar mentőt, nem akar botrányt? A férfi áll, nézi az utcát. Esetleg rokonokhoz jött? Az idős nagybácsihoz, aki beteg, és sok pénze van? A bácsinak péksége volt, éjjel kelt, sütötte a kenyeret a városnak, a politikát utálta? Az öregnek van egy fia, kiment Amerikába, talán nem is él már, levélre soha nem válaszol, és valaki azzal a hírrel jött, hogy a fiút leszúrták egy shopping mall parkolójában… A férfi nézi a papíron a címet. Lassan elindul. Jó ez így? Jó az, hogy megáll a kapu előtt, csönget, vár? És? Jöjjön valaki? Nyissák ki a kaput? Most az kellene, hogy jöjjön valaki. Különben mi értelme az egésznek? Vagy ne jöjjön senki, a férfi másszon át a kerítésen, törjön be a házba? A férfi másodszor is csönget.
4. Fiatal, szőke nő jön, kinyitja a kaput, bizalmatlanul mered a férfira. Az idegenre. A nő arra gondol, a férfi el akar adni valamit. Üdülési jogot Tunéziába, angol wonder-krémet, svájci légtisztítót, vagy adományt gyűjt az öregeknek, a fene tudja, mit, nagy a szegénység, az ügynökök mindig jönnek valamivel, de ez a férfi nem mosolyog, nincs nála semmi; ez a férfi csak áll. Tessék! Jó napot, mondja végül a férfi, G. urat keresem, vele szeretnék beszélni. Miért? Kérdezi a nő, mit akar a… A gyerek miatt, mondja a férfi, a kislányom miatt, éppen két évvel ezelőtt történt, emlékszik már? A nő nyel, biccent. Beengedje? Ne engedje be a férfit? Uszítsa rá a kutyát? Azt a kutyát, amelyet a menhelyről hoztak bolhásan, soványan, elvadulva? Egy vénembertől vették, lopták el a vizslát, a nyakán rozsdás drót volt, a testét fekélyek borították, az öreg ütötte-verte. Vagy ne legyen kutya az udvarban? Csak tulipánok? Pad a bokor mellett? Vagy műanyag asztal székekkel? Azon valami képes újság? A nő bólint; értem, mondja, jöjjön be, és a férfi belép az udvarba. A kapun belül a férfi torkon ragadja a nőt, a földre nyomja, fölé hajol, és azt sziszegi az arcába, hol van a rohadék férjed, szétverem a fejedet, hogy megtudja, milyen is az.
5. De nem. A férfi csak áll, nézi a nőt, és azt mondja, köszönöm. Kérem, mondja a nő, foglaljon helyet ott, az árnyékban, a férfi biccent, leül a fehér székre, a nő bemegy a házba. A férfi ül, az asztalon tányér, a tányéron vaj, kés, kenyér, odébb könyv, benne versek. A nő visszajön, tálcán frissítőt hoz két pohárral, tessék, limonádé, magam készítettem. Köszönöm, mondja a férfi, és mosolyog. Arra gondol, milyen szép nő, aztán megkérdezi, G. úrral beszélhet-e végre? Mi legyen most? A kertben a férfi és a nő ülnek egymással szemben a fehér műanyag asztalnál, és G. úr sehol. Nagyon sajnálom, mondja a nő. Mit sajnál, kérdezi ingerülten a férfi, és nézi a nőt, azt sajnálja, hogy meghalt? Kifutott az útra, G. úr autója elé, G. úr nem volt hibás, az úr csak jött, nem hajtott gyorsan, a kislányom nem figyelt, mi sem figyeltünk rá, pedig tudtuk, ott a főút, nagy a forgalom. A nő bánatosan mosolyog; és a felesége, kérdezi halkan, hogy van? A férfi is mosolyog, elhagyott, mondja, nem bírtuk tovább, már nincs kapocs; G. úr hol marad? A férjem nincs itthon, mondja a nő, elment reggel, holnapután jön haza, estefelé, rokonokhoz ment, nem is tudom, és mosolyog tovább. Ugye, most hazudik, kérdezi halkan a férfi, bent van a házban, igaz, csak nem mer a szemembe nézni? A nő nem válaszol. Mintha biccentene. Igen, a nő biccent, és nézi a férfit. Sajnálja G. úr, kérdezi a férfi, ami történt? A nő hallgat. Most álljon fel a férfi, némán menjen be a házba, lökje be az ajtókat, menjen végig a homályos szobákon, rúgja fel a székeket, találja meg végül G. urat a spájzban, ott üsse, rugdalja sírva? Mi legyen most? Nem, mondja a nő hirtelen, nem sajnálja, ő nem olyan sajnálós ember. Hallgatnak. Tudja, azért jöttem, mondja a férfi, mert nem akartam ezen a napon egyedül maradni. A lakás üres, rokonaim nincsenek, a sírhoz nem bírtam kimenni, és ma hajnalban arra gondoltam, eljövök magukhoz, itt leszek, beszélgetünk, megismerem azt az embert, aki elvette tőlem a lányomat, érti? A nő nézi a földet, a férfi a házat. A nyitott ajtót. A lebbenő függönyt. Jó, mondja a férfi, akkor most megyek, köszönöm. Feláll, kezet nyújt a nőnek, elindul a kapu felé. Sajnálom, mondja a nő, nagyon. A férfi biccent, kimegy a kapun, a nő egyedül marad. Mi legyen most? Hogyan tovább? Menjen be a nő a házba? Igen, a nő bemegy a házba, a sötét folyosón a férje áll, elment, kérdi. El, mondja a nő, nem akart bántani, csak beszélgetni veled, és mosolyog a férjére. Jól van, mondja a férfi, lefekszem még egy kicsit, meleg lesz ma. Jól van, mondja a nő, semmi dolgod. És mélyet sóhajt.
6. Aztán a nő átmegy a konyhába, leül a konyhaasztalhoz, ül, csak ül szemben a fallal, keze az ölében, nézegeti az ujjait; később bemegy a homályos nappaliba, a szekrényről leveszi a bőröndöt, kivesz néhány ruhát, cipőt, a fürdőszobában megnézi magát a tükörben, aztán kimegy a házból. Valahol a városban mentő szirénázik, az udvaron a nem létező kutya vonítani kezd. A nő beül az autóba, iszonyatos gázt ad, indul-gyorsul, ki az utcából, áthajt a téren, el a városháza, a pékség előtt, a temető előtt, ki a kisvárosból. Szorítja a kormányt. Akkor hát legyen: fiatal nő ül az autóban, száguld elszorult szívvel, dudál, félre-félre, sietek, az élet időből áll! kiabálja sírva. Körülötte síkság, fölötte a hatalmas ég, a távolban dombok, erdők sötétlenek, a nő lassít, felpillant az égre, a magasban motoros sárkányrepülő, a motorzúgás néha kihagy, odébb kukoricás, néhány kósza felhő, a távolban vonat halad.
7. Mi legyen most? A férfi a házban, a félsötét szobában felébred, felül az ágyon. A ház csöndes. Drágám, szól a férfi, hol vagy, és elindul a konyha felé. Ekkor szirénázás közelít, a mentő a szomszéd ház előtt áll meg, a hatalmas családi ház az ismert vállalkozóé, most a fia lakik benne, akihez ki-be járnak a nők. Éjjel is. A férfi nézi az ablakból a mentőt, és arra gondol, milyen helyes fiú volt valamikor D., a tanítványa volt, ő tanította magyarra, még verseket is mondott a színpadon, de nem fogott rajta semmi; most meg a mentő jön ide. Aztán megérkezik a rendőrség is, a vállalkozó fiát két rendőr vezeti ki a járőrkocsihoz. A házból két mentős hordágyon fiatal lányt hoz ki. A lány arca fehér, a vállalkozó fia bódultan röhög, leköpi az egyik rendőrt, erre nekilökik az autónak. A férfi csak nézi a függöny mögül, ahogyan beültetik egykori tanítványát a rendőrautóba, aztán megfordul, elindul, hogy megkeresse feleségét a csöndes házban. Akit annyira szeret. Hol vagy, indul a férfi a konyha felé. Közben arra gondol, ki kellene mennie a fiúhoz, szólni neki, hogy szedje össze magát. Mint régen, amikor tanította.
8. Mi legyen most?
