Ösztönös. Zsigeri. Képzettársító. Asszociatív. Önreflexiós. Engedd, hogy tisztán összemocskoljalak. Kiöntött az agyam. Azt mondta a biogurum: „a ruha alatt egyformák vagyunk, mind meztelenek! Vágy vagy! A Bibliában is benne van. Vagy ha mégse, akkor hiányzik belőle”. Sokáig gyerekesen töltöttem az életemet, cél és ok nélkül, aztán úgy éreztem, ideje felnőni és írni valami butaságot. Őszinte és igaz butaságot. Régen az írók megmondó emberek voltak, ma már csak megvehető termékek, de a jó írók közül sokan írnak úgy, hogy nem írnak. Az a bajom a hazai kortárs önjelölt írócskákkal, hogy többnyire érzelgős, üres, önreflexiós közhelyektől várják a sikert. Felütsz bármilyen irodalmi folyóiratot és ugyanaz van benne, aztán illusztrációnak odabasznak alá egy fejetlen játékbabát. Az ilyen olyan, mint aki jól végezte dolgát, és nem húzta le. Újat akarunk, frisset és ragyogót. Jót. Elállt a változás szele, maradt a huzat, de szerintem 2015 van! Ne légy sovány, verjél port, nagyot. Ne hagyd magad prejudikálni. Nem csinálni semmit a legnehezebb.
Félrenyeltem a hangulatjavítót, ezért van ma szar napom. Annyi mindent szeretnék mondani és annyi mindent nem: szabadulóművész a börtönben. Felugró ablak, felugró ajtó. Szép kislány ül az estében, pofáját bevilágítja a mobilja, friss zöld a gmailje, sebesen, fontoskodva nyomogat, ehhez ért, erre még jó, hű de fontos kislány. Azt kérdi a kislány, „mit írt ma a bácsi?” Bácsi a nénikéd! Ne tegyél ki sugárzó hőnek, jövök én, írok én, csak szembe ne kerüljek. A nyúl és a cipő tipikus esete. Harc a placcért: borozunk, háborúzunk és szülünk, szülünk és háborúzunk, húsrobotok körülöttem, imádkoznak, füstölnek, dolgoznak, drogoznak, vonulnak, metróznak, vágyakoznak, kielégítik magukat, metróznak, sírnak. Ember! sosem lesz véged? Túlélősóban meghalni veszélyes játék.
Ez a világ a démonok világa: ha itt nem leled helyed, isteni tulajdonsággal bírsz. Akárhova mész, külföldre, a Holdra, önmagad elől nincs menekvés – az marad. Egy ideje abszurd irányba megy a világ: miért romboljuk szisztematikusan a környezetünket, amikor nem szorulunk rá? Van vízzel menő autó, de nem szabad használni. Vannak megsemmisítő gépeink, de inkább a tengerbe szórjuk a fölösleges élelmiszert, nem a rászorulók javára. (És én vagyok az abszurd? ) Az ember úgy védi le magát e sorozatos logikátlanságoktól, hogy semleges marad. Az a jó a semlegesben, hogy nem lehet megunni, mivel már eleve unva van. Mi sajnálnivaló van ezen a fejlett pusztaságon? Sport lett az információhalmozás. Azért dolgozol, hogy információt vehess. Folytatod azt, amit a rohadék tanárok elkezdtek veled. Megkérdőjelezni a kizsákmányolást? (?)
5 bekezdés, melyeket nem tudok elhelyezni ebben a szövegben, pedig szeretnék:
1. Fiatalkori anyja felsegített egy kiló krumplit a pincéből, kicsalogatta magából a jókedvet, a macska ránézett, majd szakszerűen nyávogott. Árokparton tavasz száradt. Isten több annál, hogy egy igen/nem kérdőív eldöntse a non plus ultra felülmúlhatatlan netovábbját. Itt a helyem, s ha helyben hagynak, leszegem fejem. Istennek ki a célcsoportja? Van marketingterve? Van céges stratégiája? Környezettudatos vállalati profilja? Elrabolt lelkemet visszavásárolnám a forgalmi értékén felül!
2. A tengerben klassz halak fürdenek, mellette a szálloda úszó öreg hölgy, elvirágzott Róma, 5 perc múlva reggel. Elvasmacskásodott az agyam, minden intelligencia-teszt hazugság, számomra csak egy felmérő van, ami kimutatja az emberi intelligenciát: mennyire látja át a világ Valódi igazságait, és mennyire képes felébredni a kollektív álomból? A hipnózisból, a rögeszmékből, a beidegződésből? Ki van kockázva az arcom, s nevem teljes elhallgatását kérem, saját védelmemre.
3. Mellesleg az sem mellékes, hogy az eső még a tavasztól hangos, a sűrű gőzpára rátapad a siető arcokra. Mellettem nő ül, arcára rászáradtak a chat-bókok. Magas tekintete elszaladt felettem. A tükörbe néztem: látszottam. Miért suttogunk? nem tudom, csak ne mond ki a nevem! Csak akkor írj, ha a szíved diktál. „Az vesse rám az első keresztet, aki megannyi!” - mondta a kiugró jövedelmű asszony. Huzatos lelkű vagyok. Ha az Igazit keresed, hármat találhatsz. „Nem vagyok kövér? Se rossz anya?” - kérdezem magamtól. Saját síromban forgok.
4. Reggel védekeznem kellett, mert megtámadt egy ötletem. Ha kitalálsz valamit, onnantól már muszáj vele lenni, és gyakran olyan, mint a nagyinál: meghitten vacak. Ne lazsálj! Az idő nem csupán dolga, nem csupán szépnek gyönyörű, de úgy tűnik. A látszat csal – és ezért többnyire meg is nyeri a játékot. Hétfő van. A hétfőben van valami gonosz, mert visszavonhatatlanul hétfős az egész nap. Ülök a hétfőben. Szabad szemmel látom, szabad szemmel látok hozzá. A könnyebb végét fogtad meg a gyertyának? Sok az üres ember üres gyermeke. A reprodukció is produkció. Nem hibáztatlak, csak mert kieresztetted fütyid minden zamatát!
5. Az a halál, ami nem teljes, nem lehet igazi halál, hiszen ki a tapasztaló? Meggyűlik a bajom, ma is. Én szánalmas szemű vagyok? Ha drukkolok egy MegaStar-nak, szánalmas szemű vagyok. Ha drukkolok egy Barátokköztnek, szánalmas szemű vagyok. Ha megtapsolom, ahogy a csonkaandrás a görögzitával ügyesen táncol a tévében, szánalmas szemű vagyok. Ha sírok, amikor a tévében is sírnak szánalmas szemű vagyok. Ha sírok, amikor okosakat mond egy buta politikus, akkor is. Ha ilyen vagyok, ismerjem el és legalább ne okoskodjak. Legyek szemlesüt. Veszélyes alakú naparc. Világvége lesz? Basszus, pedig most mosattam kocsit.
