Mert az írófélék már csak ilyenek, képtelenek az elvárásoknak megfelelően élni. Perifériát imádó különcökről van szó, akik tudomásul veszik a társadalmat, de nem szeretik. Vagy nagyon. Mert. De Magyarországon semmi sem úgy van, ahogy lennie kellene. Így. Aztán. Nincs sok lehetőség, és persze van vélemény. Hogyne. Közéleti.

Nyilván Orbán Viktor nem geci, de! És erre a de-re meglehetősen nagy hangsúly tevődik, újra meg újra. Komolyra fordítva.

Az író is csak ember, ja nem, az író is csak tisztes állampolgár és neki is van ilyen közéleti véleménye, és részben vagy egészben le is meri írni. Talán jobban, mint a hatvanszavas szókincsű sztárújságíróbloggerek, talán bővebben, mint a megfáradt, de rutinos publicista, talán naivabbul, mint a "seggevége" sajtófőnök, de lehet, hogy cserébe szórakoztatóbban.

Persze nem csinálunk mi ebből viccet, vagy ha mégis, akkor az csak attól lehet, mert az egész olyan tragikomikus, hogy megirigyeltük az élettől a tehetségét.
Mindazonáltal pedig állampolgári kötelességünk is megemlékezni a hülyékről, függetlenül attól, hogy éppenséggel megválasztott hülyéről van szó, vagy választó hülyéről. Mondjuk az esetek nagy többségében ez kb teljesen mindegy, csak és kizárólag anyagi juttatásbéli különbségek vannak. 

Mi nem pénzért csináljuk, mert hülyék vagyunk, de mert hülyék vagyunk, szabadon csináljuk.

Ajánljuk magunkat, no meg a publicisztikáinkat.