Zerg a műszerfalra tett lábbal olvasgatott. A sarka melletti gomb feliratát csak pár napja cserélte le a „szolgálat átadását jelző gong”-ról, „önmegsemmisítés”-re. Még nem szokta meg a látványt, a szeme újra és újra a feliratra tévedt. Nyugtalanító felirat volt, el is határozta, hogy visszacseréli az eredetire, de még nem mozdult.

A képregény, amit lapozgatott, már rég beégett az agyába, de nem volt más olvasnivaló, csak unalmas regények.

„Gyerünk űrbébi”, mondta Szuper Zion, és átkarolta az alig felöltözött, és rajongással néző csodaszép nőt; Zannát.

„Óh, Szuper Zion, tudtam, hogy sikerül megfordítani a polaritást a halálsugár generátorban!”

„Hát persze, Bébi. Zhargroschnak vége. A gonosz mindig veszít.”

„És most, hová megyünk?”, Kérdezi Zanna, elkerekedett nagy szemmel. Ez már maga a szexuális zaklatás.

„Megérdemeljük a szórakozást. Vár ránk a Tyúkszar-köd”.

Azzal elsuhantak, kéz a derékon, szerelmes tekintet a férfin, ki az űrbe.

A képkocka jobb alsó sarkában, a vége szó alatt, apró betűs írás nyugtatta meg az olvasókat, hogy a kalandok tovább folytatódnak a következő számban.

Félrehajította a lapot, valahová a háta mögé.

Zerg halálosan unatkozott.

Már ismert minden zenét a zenetárból. Kiolvasta az összes képregényt. A regények legtöbbjét is elolvasta, bár utálkozva. Nem tudott rá magyarázatot, hogy miért, de az űrhajó összes regénye unalmas szócséplés volt számára. Valaki úgy látszik túlbuzogta az irodalom összeválogatását annak idején.

Az elmúlt hetekben Zerg hosszú órákat áldozott rá, hogy kollégái arcképét kínos és kellemetlen szituációt ábrázoló fényképekbe montázsolja. Korábban sohasem foglalkozott ilyennel, de a munkátlanság még erre is rávette. Különösen kegyetlenül bánt el az űrhajó parancsnokával, Zaborral, aki ebbe a beosztásba kényszerítette. Amíg a többiek alig egy hetet fognak öregedni az út alatt, Zergre és egy másik gyakornokra, három hónapi öregség jut, hála az idő rejtélyes működésének.

A holofilmek terén még rosszabb volt a helyzet. A készlet összeválogatója következetesen kihagyott minden olyan filmet, amelyben a leghalványabb utalás van az űrutazásra, idegen lényekre, kilátástalanságra, sikertelenségre vagy a magányosság és a monotónia ártalmaira. Ezzel gyakorlatilag a filmvagyon kilencven százalékát kisöpörte. Ami maradt, azt Zerg már mind megnézte tucatszor is. Ezzel a legális szórakozási lehetőségek ki is merültek. Az elektronikus játékokat nem támogatta a rendszer.

Zinta természetesen szintén ébren volt vele, mint ügyeletes társ, de Zinta egyébként sem aludt soha. És a vele való beszélgetés egy idő után borzasztóvá vált.

Zerg jobb híján rajzleckéket kezdett venni a tanulmányi modultól. Néha ránézett a műszerekre is, de azok soha nem mutattak eltérést a tervtől.

- Volna itt egy kis érdekesség – szólalt meg egy kellemes, vidám, kissé hadarós női hang Zerg háta mögött.

- Igen?

- Hamarosan elhaladunk egy naprendszer mellett, amely egyik bolygóján élet van.

Zerg nem vette le a szemét a rajztábláról.

- Hát aztán?

- Úgy értettem, hogy értelmes, magas szintű élet. Nem csak ostoba növények vagy moszatok. Egészen biztosan zergeszintű élet.

Zerg erre már letette a táblát, de nem fordult a hang felé.

- Akkor ez valódi élet. Csak most derült ki? Miért nem tudtuk korábban?

- Tudtuk, de nem sejtettük, hihihi – kacarászott Zinta -, szóval volt egy bizonyos valószínűsége, de a mai méréseim szerint magas szintű élet van az egyik bolygón. És most lehetőség volna közelről megnézni őket, pályamódosításra alig van szükség.

Az igazi zergei élet nagyon ritka, a nővényi vegetálás sokkal gyakoribb. Zerg nagyjából ismerte a témát. Három tucat bolygóról is tudott, ahol elképesztő növények élnek, de hiába figyelték őket tébolyítóan sokáig, nem látszódott fejlődés. A tudósok szerint a „tébolyítóan sokáig” nem elég. Az evolúciós változások megfigyeléséhez „döbbenetesen sokáig” kell figyelni az alanyokat.

A valódi zergeszintű, vagy magasabb szintű életnek is megtalálták a nyomát, több esetben is, de az idegenek valahogy mindig kisiklottak a távcsövek látóköréből, épp csak olyan gyorsan, hogy láthatatlanok maradjanak. Véletlenül vagy szándékosan, már ennek eldöntése is nehéz volna.

- Nincs olyan sok időnk eldönteni, hogy mi legyen – folytatta Zinta -, túlrepülünk rajtuk hamarosan.

- Megállunk – adta ki a parancsot Zerg.

- Felébresztem Zabort. Elvégre ő a parancsnok.

- Na, na, várjunk csak. Ezzel kicsúszna a kezemből a felfedezés dicsősége.

- Rögzítettem a felfedezés körülményeit. Senki nem vitathatja el, hogy te voltál az első.

- Nem, az nem ugyanaz. Ha Zabor itt volna, akkor minden adat az ő nevéhez fűződne. Szó sem lehet róla. Megtiltom.

- No, de…

- Nincs vita, Zinta. Én vagyok most a parancsnok, és nincs vészhelyzet. Nem ébresztünk fel senkit a hibernálásból. Én fogom megnézni ezeket a zergéket egyedül.

Zinta nem vitatkozott. Fékezett és nekilátott a pályaszámításoknak.

*

Zerg türelmetlenül fészkelődött a vezérlő foteljében. Nagy lehetőség ez, hogy kilépjen a gyakornoki státuszból. Egy ilyen felfedezés pontos dokumentálása hosszú évek gyakornoki munkája alól menthetné föl. Zinta rendületlenül mért és fényképezett. Feltérképezte a nyelveket és dekódolta a katonai adásokat. Zerg nézte a képeket, belehallgatott a rádió és tévéadásokba, és egyre kevesellte, amit megtudott.

- Miért ilyen homályos a kép?

- De hiszen állati messze vagyunk – magyarázta Zinta -, ebből a távolságból ez piszok jó kép.

- Menjünk közelebb. Így nem látom, jól a betűket.

Zinta aggódott egy keveset a felfedezés veszélyeiről, de aztán közelebb vitte az űrhajót a bolygóhoz. Közelebb kerültek, mint a bolygó egyetlen holdja.

- Na, ez mindjárt más.

Gyakorlatilag nem maradt titok Zerg előtt. Afféle istenként benézett a lények újságjába, megnézte a telefon kijelzőket, és az eldobott buszjegyek apró betűs feliratait.

Egy ízben úgy érezte, Zinta alábecsülte a lények technikai színvonalát, de aztán kiderült, hogy „láthatatlanság” feliratú gomb, a lények egyik közösségi hálózatán, nem szó szerint értendő.

Furcsának találta a lények humorát, hiszen a láthatatlanság tényleg elérhető egy gombnyomással. Az űrhajón is volt ilyen eszköz. Egymás ugratására használták bulikon, vagy színházi előadásokon.

Zinta jelezte, hogy rengeteg nyelv van használatban, de hamarosan megfejti őket. Egy–két nap múlva már mehetnek is tovább. Mérései szerint a lenti népség a zergék őskori szintjén áll. Nem is tudta pontosan meghatározni a szintet, mert olyan régi adatok, amivel összevethetné őket, csak mutatóban voltak a háttértárolóin.

- Tehát – akarta tisztázni Zerg -, borzasztóan le vannak maradva.

- Hát igen. Vagy tíz évezreddel, hogy úgy mondjam. A vimáról még fogalmuk sincs, például. Elektromossággal és olajjal bohóckodnak.

- Miféle olaj? Mit csinálnak vele?

- Felhasználják, vagyis hát elektromosságot, meleget, fényt és mozgást csinálnak belőle. Viccesen primitív eljárás, a zerge őskorban is használták. Fogják az olajat, úgy ahogy kiveszik a földből…

- Jaj, ne. Kár volt megkérdeznem.

- Alapszintű ismeretek.

- Csak annyi érdekel, hogy nem árthatnak nekem semmivel.

- Hát nem. De azért ebben nem szabad a végletekig bízni. – Zinta megpróbált némi óvatosságot sugallni a hanglejtésével. – Lemaradás ide vagy oda, okozhatnak meglepetést.

- Nem lesz semmiféle meglepetés – mondta Zerg eltökélten. – Le kell mennem a bolygóra és közeli felvételeket csinálnom. Valószínűleg soha többé nem fogunk erre járni, ez az egyetlen alkalom. Ez lesz az én nagy kiugrásom. Ezzel az egyetlen akcióval egyszer és mindenkorra lezárom a gyakornoki pályámat. El tudod képzelni, hogy mennyit jelent, ha megúszok tíz év gyakornokságot? Figyelj Zinta, lemegyünk, pár órát ott leszek, aztán megyünk tovább. De annyi anyagot akarok összeszedni, hogy aztán évekig legyen elemezni való.

Zinta hiába érvelt azzal, hogy a kapcsolatfelvétel idegen lényekkel rendkívül veszélyes így egyedül, Zerg nagyon belelovallta magát a nagy felfedező szerepébe. A bolygó körül keringve eltöltött nap után már szinte a zergék legnagyobbjai között látta magát, aki elsőnek hozott bizonyítékot az idegenségről.

 (folytatás holnap)