Zinta úgy ítélte, hogy az arccal nem lesz különösebb probléma. Elég változatos a lények arca ahhoz, hogy Zerg ne legyen feltűnő. Bőven megteszi, hogy egy kis szakállal és szemüveggel eltereli a figyelmet.

Az ízületek viszont egészen másképp mozognak, ezeket egy hosszú, fekete kabát alá rejtette, amit a sebtében készített a laborban. A kabát minden zsebébe jutott egy fegyver és mentőkészülék. Több kommunikációs egységet is felszerelt a ruha külsejére, hogy hangot, képet, vimát és szagokat rögzítsen.

A mozgás könnyítésére egy lebegőt is beépített a ruhába.

A leszállás nem a terv szerint ment. Zerg ellentmondásos parancsai miatt, végül az űrhajó a Viola utca és a Páva utca között ért földet. Csendesen és pormentesen maga alá gyűrt két háztömböt, majd egy egyszerű optikai trükk segítségével bérháznak álcázta magát. Zerg kilépett az utcára és megindult a fények felé.

*

Hihetetlenül élvezte az éjszaka extrém idegenséget. A szögek, a színek és vima lenyűgöző újszerűsége szinte elkábította. Zinta szerint tulajdonképpen valahol a távoli, ősi múltban járt. Az olyan ősidőben, amelyre az egyetemen alig vesztegetnek szót. Ezek a lények még saját naprendszerüket sem képesek elhagyni.

Néhány beszélgető lényre figyelt fel, akik lassan toporogtak a hidegben egy lámpa alatt. Zinta csendesen suttogta a fülébe a fordítást, de a beszélgetésnek nem volt semmi értelme.

- Bocsika – mondta Zinta -, de sokkal több idő kellene egy valódi fordításhoz. Még nem ismerem a nyelv teljes hátterét.

Az idegen lényeknek feltűnt, hogy egy kabátos alak méregeti őket, hát körbevették.

- Te, figyelj csak, te. Adjál már egy kis lét, kifogytunk itt éppen, aztán venni kéne valamit a hideg miatt, érted?

- Érted? – visszhangozta Zerg. – Zinta, mondj már valamit.

- Azt hiszem, pénz akarnak tőled, de most nincs idő elmagyarázni, hogy mi az. Különben sincs nálad ilyesmi. Egyszerűen hagyd ott őket.

- Na, megnémultál? Miféle Zitát emlegetsz?

A lények szorosan körbevették, és jól szórakoztak.

- Sunyít a csávó.

- Nincs nálam pénz – mondta végül Zerg.

- Aszongya nincs nála. Hát akkor vedd le a kabátod, azt is tudjuk használni.

- Virítsd a lóvét pajtikám.

Az egyik lény rácsapott volna bíztatóan Zerg vállára, de a beépített erőtér félrelökte a kezét, mielőtt megérinthette volna a kabátot.

- Hohó, megütött!

Hirtelen kavarodás támadt, a lények kalimpálni kezdtek, ordítoztak és fegyvereket vettek elő. Zerg legalábbis fegyvernek látta őket. Enyhe pánikban engedélyezte az önvédelmi rendszerének az aktív védekezést.

Két lény szénné égett egy pillanat alatt. Zerg módosította a beállításokat, hogy a védekezés visszafogottabb legyen.

A lebegőt használva tűnt el a helyszínről, mint egy kísértet.

- Ez kínos – mondta Zinta. – Semmi szükség nem volt rá, hogy megöld őket. Esélyük sem volt, hogy ártsanak neked.

- Igen? Akkor miért adtál annyi fegyver, amivel az egész bolygót fel lehet perzselni?

- Óvatosságból. Gyakorlatilag semmivel sem tudnak áthatolni az erőtereden.

- Aha. – Mondta Zerg dühösen - Én sem tettem szóvá, hogy hányan pusztultak el az űrhajó alatt, amikor leszálltál. Jobb, ha kussolsz.

- Bocsika, az baleset volt.

- Lyukat beszéltél a hasamba, hogy milyen veszélyes idelent egyedül, aztán most azon keseregsz, hogy megvédtem magam. Egy kicsit talán eltúloztam a dolgot. Hát aztán? Láttad te, hogy milyen ocsmány pofájuk van? Hogyan néznek? És hogy mozognak a kezeik? Mintha félresikerült mutánsok lennének. A vima félelmetes ilyen közelről.

- Végül is, nem történt komoly baj. – vélte Zinta – Az eddigi események nem haladják meg a szokásos elbaltázás, és félreértés szintjét.

- Remélem ők is így gondolják majd.

- Biztos. Már ha felismerik, hogy mi történt. Azt javaslom, fejezzük be a kísérletet, és induljunk tovább.

- Nem - mondta Zerg eltökélten -, előbb beszélni akarok valakivel.

*

Rezső nagyokat lélegzett a hideg hajnali levegőből. Az éjszakai mulatság megviselte, de ennek ellenére sem fogott taxit. Csak húsz perc séta, hogy hazaérjen, ennyi egyébként is kell, hogy kiszellőztesse a fejét. A felső rakparton haladt és megállt egy időre, hogy rágyújtson.

A szeme sarkából látta, hogy egy fekete alak ereszkedik le a levegőből, tőle alig tíz méterre. Egy szánalmasan alacsony költségvetésű rémfilm effektjének tűnt a jelenség.

A dolgot hallucinációnak minősítette, és elfordult. Egy-két percenként elhaladt mellette egy autó, szó sem volt kihaltságról. Mögötte távolabb, egy idős nő két kiskutyát vezetett pórázon, és minden útjába eső szemetesbe benézett. Átvágtak a villamossíneken és eltűntek egy mellékutcában. Rezső egyedül maradt újra.

Amikor visszafordult, a fekete alak már közvetlenül előtte állt. Rezső kikerülte, amikor megszólalt:

- Üdvözöllek.

Rezső nem reagált.

- Állj meg földlakó. Beszélnünk kell.

Rezső nem állt meg. Túlságosan gyakori volt, hogy csavargók szólították meg a legkülönbözőbb névvel. A „földlakó” ötletes és új volt, de még nem ok a megállásra.

Zerg gyorsan újra a lény elé lebegett. Rezső sóhajtva megtorpant.

- Nem adok pénzt, cigarettát és útbaigazítást sem. Ne fárasszuk egymást.

- Én egy nagyon távoli bolygóról jöttem és …

- Rendben. Akkor hát minden megbeszéltünk, isten áldjon.

- A nevem Zerg, és mi, Zergék nagyon …

- Nem érdekel, szivar. Bánomisén, hogy honnan jössz. Miért nem mész már vissza? Ez a kérdés.

Zerg nagyobb hangerőre váltott.

- Értsd már meg. Egy hihetetlenül távoli bolygóról jöttem, és beszélni akarok valaki…

- Kussolj már, te hülye. Azt hiszed, nem látszik rajtad, hogy agyatlan marslakó vagy? – Rezső fejcsóválva nézte a vézna alakot. Benne lett volna egy gyors bunyóban, de a marslakó olyan vékonynak és szerencsétlennek látszott, hogy nem sok öröm lett volna benne.

- Sokat tudnék segíteni nektek – próbálkozott más hangon Zerg -, csak annyit kérek, hogy azt a kis balesetet, ami …

- Nincs neked ahhoz elég eszed. Tudod, hányan próbálnak nekem segíteni hetente? Nem győzöm elhessegetni őket.

- De hát, én valóban …

- Persze, persze. Na, mondok valamit, marslakó.

- Nem a Marsról jöttem, sokkal messzebbről … - Zerg közel járt ahhoz, hogy egy bénító sugárral elhallgattassa nagydarab lényt, hogy elmondhassa végre a mondanivalóját, de nem akart újabb konfliktust. Türelem kell ehhez a munkához. A lény kihívóan nem figyelt Zerg szavaira.

- Vívunk egy csörtét – folytatta Rezső -, ha veszítesz, eltűnsz a balfenéken egy szó nélkül.

- Ha nyerek, akkor végighallgatsz?

- Igen, de ne reménykedj, nem fogsz nyerni.

- Rendben. Ez egy verseny? Mit kell tennem?

- Snóblizunk, te szerencsétlen, mi mást. Na, gyerünk. Kezdhetsz.

A zsebébe süllyesztette a kezét, majd ökölbe szorítva húzta elő. Zinta gyorsan utána nézett a szabályoknak, és Zerg fülébe súgta:

- Ez egy primitív játék. Ki kell találni, hogy hány fémdarab van a másik kezében. Majd én mondom, hogy mit mondjál. Legyen a kezed üres. Mond, hogy három.

- Három.

- Vedd elő a kezed nyomorult. Látni akarom.

Zerg előretolta összeszorított kezét. Hat hosszú ujja és az ízületek fura szöge világosan látszott a lámpák fényében. Rezső nem tett rá megjegyzést, mutatóujját Zerg torkának szegezte.

- Három, mi? Hát akkor egy. – A tenyerén mutatta az egyetlen érmét, diadalmasan és kegyetlenül. Meg sem várta, hogy Zerg is kinyissa a magáét. Újra benyúlt a zsebébe, majd elővette az öklét és így várt, amíg Zerg is megcsinálta a mozdulatot.

- Legyen kettő a kezedben – mondta Zinta.

- Négy – mondta Rezső.

- Baj van – mondta ideges vihogással Zinta –, valami lény bement az űrhajóba. Miféle kódot állítottál be?

*

Az űrhajó bejáratánál két alak áll meg. A ház sokkal újabbnak és valahogy egészen másnak látszott, mint a környékbeli házak.

- Szemben a harminchármas számmal – mondta Pálinkás Ede -, ennek kell lennie. Itt is van kapunyitó. Húbasszameg, odanézz, miféle betűk ezek?

- Biztos kínaiak.

- Lehet, de ilyet még nem láttam.

- Ezt nem is mondta az Árpi, hogy kínai a pasas. Azt mondta, hogy autókereskedő, meg hogy Kling a neve. Ez kínai név? Végül is mindegy.

- Jó jó, de hogyan ütöm be a kódot, ha nem tudom, mi van a gombon?

Tanácstalanul nézték az ismeretlen jelekkel festett gombokat, és csendesen káromkodtak.

- Lehet, hogy ugyanaz a sorrend, mint a telefonokon szok lenni.

- És ha nem?

- Akkor sincs más lehetőség. Ha nem jön be, akkor megyünk tovább.

- Rohadt kínaiak, mér nem tudnak rendesen írni, he?

Pálinkás nem válaszolt. Elővette a telefonját, hogy megnézze a gombok sorrendjét, majd beütötte a papír fecnire írt kódot a panel gombjaival.

Az ajtó félrehúzódott, és a két férfi automatikusan belépett, nem is gondolva arra, hogy a kerületbéli házak ajtói nem így szoktak nyílni.

Botorkáltak egy kicsit egy folyosón, amely egy alien szörny alvókamrájához hasonlított, de egyikük sem látta a filmet, így nem zavartatták magukat. Szerencsésen jó irányba fordultak egy csomópontnál, és eljutottak vezérlő helyiségbe. Zinta zavartan nézte a belső kamerákon keresztül, ahogy tétován járkálnak és ámuldoznak.

- Mi a fasz ez? Miféle lakás ez? – Kérdezte Menyus. Egy kis csípőfogót vett elő a zsebéből, és elcsípett néhány telefonvezetékre hasonlító vezetéket a padló fölött, ahogy azt egy krimiben látta.

- Hol lehet az a faszekrény? – Töprengett Pálinkás. – Leszarom, hogy milyen a lakás. Száz útlevélért jöttünk, és el is visszük. Keresd a szekrényt.

- De most nézd meg ezeket a színeket. Itt meg mintha fejjel lefelé volnának a tévék, és a szék is féloldalas. Meghát, miféle szék ez? Ki tud ebbe leülni?

- Nem érdekel, ez biztos művészet. Nem ülésre való. – Pálinkás türelmetlenül megragadott egy kallantyút és megrántotta, de nem nyílt ki semmilyen szekrényajtó. A kallantyú aktivizálta a meteor-elhárító automatikát, de ennek semmilyen látható jele nem volt a vezérlőben. – Ez sem az. Mondom, keressük meg a kis faszekrényt. Nem érdekel más. Legfeljebb a készpénz, azt persze nem kéne itt hagyni.

- Faszekrény? Te látsz itt fát egyáltalán? Olyan az egész mintha műanyag lenne. Kapcsoljuk fel a villanyt, mert kifolyik a szemem ettől a sok vöröstől.

- Meg ne próbáld – mondta Pálinkás, de már későn. Menyus benyomta a legszimpatikusabb gombot az ajtó mellett. Egy halk zümmögés hallatszott, majd mintha még nagyobb csend venné körül őket, mint addig. Három kisebb fehér fényű lámpa valóban működni kezdett a sarkokban. Menyus elégedetten dörmögött. Az ajtó másik oldalán is talált egy hasonló kapcsolót, azt is megnyomta.

*

Zerg hirtelen megbánta, hogy unalmas óráiban átprogramozta Zinta kommunikációs profilját, tudálékos, stréber, vihogós tinilánnyá. Ezen a hangon ijesztően hangzott, hogy egy primitív lény bóklászik az űrhajóban, ki tudja mit forgatva a fejében.

- Megoldom, nyugi van – mondta Zinta -, mond azt, hogy öt.

- Öt.

- Kénytelen leszek megölni őket, ha megp… – kezdte Zinta, majd egy sikkantással elhallgatott a szó közepén. Zerg rápillantott a kütyüre a ruháján és azt látta, hogy megszűnt a kapcsolat Zintával. Idegesen gombokat kezdett nyomogatni. Újraindított, majd vészjeleket küldött, mert véletlenül rátévedt az ujja a vészjel gombra. Nem vette észre, hogy a kapkodásban kikapcsolta a védőteret is maga körül.

Rezső az öt hallatán bólogatott.

- Hát lehet, de inkább négy az. Lássuk. - Kissé feldobta a levegőbe a kezében tartott két érmét, majd visszatette őket a zsebébe. Zerg még mindig a kis távkapcsolóval volt elfoglalva.

- Lássuk a kezed.

- Most várj egy kicsit, baj van az űrhajómban. Meg Zintával is.

- Nem kell megmutatnod, de akkor vesztettél.

Zerg idegességében elejtette a két fémdarabot, amit addig tartott. Lebegett volna vissza az űrhajóhoz, de a gép nem működött. Úgy festett, hogy az űrhajó támogatása nélkül a gépei felmondják a szolgálatot. Kétségbe esve körbenézett, de még körülbelül sem tudta meghatározni az irányt, hogy merre kellene mennie.

Rezső közben kissé eltávolodott, kezében a két elejtett fémtárggyal. Zerg megpróbálta utolérni.

- Várj, segíts megtalálni a …

- Vesztettél, kussoljál – mondta Rezső. A két fémbigyót zsebre tette és indult tovább.

- Nem tudok elmenni innen, ha baj van az űrhajóval. – Zerg kétségbeesetten utána nyúlt a lénynek és megérintette a vállát. Rezső visszafordult, és egy rutinos balegyenessel leütötte.

Zerg szürreális szögben meghajló kezeivel kalimpálva a földre esett, és meghemperedett. Pislogott egy ideig a földön, majd a kabát egyik zugából egy fémhengert vett elő, de Rezső azonnal rálépett a kezére, és keményen hasba rúgta.

Zerg nem mozdult. A rúgástól leállt a kabát fűtése is. Ez nem a közelharcra tervezett kabát volt.

- Én sem tudok elmenni innen, nyomorult! – Kiabálta az arcába Rezső. - Mégis minek képzeled magad?

Felvette a fémhengert a földről, megfordult, és a szokásos tempójában folytatta az útját hazafelé.

Menyus és Pálinkás káromkodva, eredmény nélkül hagyták el a házat. Egyenesen Árpihoz mentek, hogy leverjék rajta a téves információkat, a kínai feliratokat, és egyáltalán mindent. Az ajtó automatikusan becsukódott mögöttük, ahogy kiléptek az utcára.